Szolyák Péter - Csengeri Piroska (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 56. (Miskolc, 2017)
Történettudomány - Hajdú Ildikó: Száz év a hegyaljai szövetkezetek életében
208 Hajdú Ildikó 2. sz. táblázat: Szövetkezeti törekvések Tarcalon és Tállyán a 20. század első felében. Forrás: Bartha 1970; Pál 1975; B.-A.-Z. Megyei Levéltár, Sátoraljaújhely. * Az alapításuk dokumentumai nem maradtak fenn, a törvényi rendelkezések és a levéltári forrásokban a szövetkezetre való utalás bizonyítja létrehozásukat. ** ZI. XXIV/2. 2145/1949. Table 2. Cooperative attempts at Tanai and Tállya in the first half of the 20th century. Source: Dr. Bartha 1970; Dr. Pál 1975; B.-A.-Z. County Archive, Sátoraljaújhely. *The founding documents did not survive, but statutory provisions and references to cooperatives in archive sources prove their establishment. ** Zl. XXIV/2. 2145/1949. Szövetkezet neve / Name of the cooperatives Alapítás (átalakulás) éve Year of establishment (or transformation) Megszűnés éve Year of cessation Tarcali Hitelszövetkezet 1901 1943 Tarcali Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet 1904 1943 Tállyai Hangya Szövetkezet 1916 1928 Tállyai Hitelszövetkezet 1923 1944 Tállyai és Tarcali Földmívesszövetkezet* 1945? n.a. Tállyai Földmívesszövetkezet „Táncsics” termelőszövetkezeti csoportja** 1946 n.a. Tarcali Földmívesszövetkezet II. típusú termelőszövetkezeti csoportja 1948 n.a. „Vorosilov” Termelőszövetkezet, Tállya 1950 1956 „Rákóczi” Termelőszövetkezet, Tállya 1957 1958 „Új Élet” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, Tállya 1958 1962 „Virágzó Hegyalja” Termelőszövetkezet, Tállya 1959 1962 tevékenységét. Emellett pozitív ösztönzők, illetve — „árukapcsolással” — kulturális szórakozási, művelődési lehetőségek sorát teremtették meg a tagok számára. Ez az eljárás a szocializmus idején a teljes gazdasági szférában érvényesült. Az 1950—60-as években a szőlőtermesztő állami gazdaságokkal, illetve a Tokaj hegyaljai Borforgalmi Vállalattal, majd 1971 után az ezek egyesüléséből létrejövő Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombináttal álltak gazdasági kapcsolatban. Az ehhez hasonló nagy gazdasági szervezetek, mint állami felvásárlók biztosították a megélhetést a termelők számára a szövetkezetekkel együtt. A szakszövetkezetek tehát lényegében a kisüzemi illetve háztáji termelést integrálták a nagyüzemi keretek között (Simó 1983; Ihrig 1937; Juhász 1988). Az egyéni, családi gazdaságok termelték meg továbbra is a szőlőt, és a termék értékesítésében illetve feldolgozásában segített a szakszövetkezet. Azáltal, hogy a szőlőültetvények egy része egyéni kezelésben maradt, a mezőgazdasági kisüzemek „csak a nagyüzemekkel szimbiózisban termelhettek eredményesen.” (Harcsa—Kovách 1996,104) Az előző időszak szövetkezeteivel szemben még egy lényeges különbséget ki kell emelni. A század eleji egyesületek és szövetkezetek különböző nagyságú földbirtokokkal rendelkező termelőket tömörítettek. Általános jellemzőjük volt, hogy a szervezeten belüli hierarchia a társadalmi hierarchiát is tükrözte, és vezetői a nagybirtokosok közül kerültek ki. Ez a szocializmus ideájával ellentétes struktúra teljes mértékben eltűnt az új szervezetekben. Azonos jogok és kötelezettségek fogalmazódtak meg célként, amely azonban épp a szervezetek mérete miatt kevéssé tudott érvényesülni. Az egyes tagok által befektetett munka és idő, illetve az elérhető nyereség nem állt arányban egymással. A SZÖVETKEZETEK HARMADIK KORSZAKA: A RENDSZERVÁLTÁS UTÁNI ÉVEK A rendszerváltás ismét a társadalom és a gazdaság teljes átalakulását indította el. A gazdaságban a termelés és értékesítés új piaci alapokra helyezése a korábbi gazdasági szervezetekben is változásokat eredményezett. Új gazdasági társaságok sora keletkezett, a régiek megszűnésével vagy átalakításával párhuzamosan. Ezek a folyamatok a szövetkezeteket is új alapokra helyezték. A mezőgazdasági tulajdonviszonyok átrajzolódása jelentős következményeket vont maga után. Magánkézbe került a termőföld és a termelőeszközök jelentős része, és ismét kisbirtokok sora keletkezett, amelyeket a szocializmus a szövetkezetek életre hívásával igyekezett
