Szolyák Péter - Csengeri Piroska (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 56. (Miskolc, 2017)
Történettudomány - Hajdú Ildikó: Száz év a hegyaljai szövetkezetek életében
Száz év a hegyaljai szövetkezetek életében 209 „működőképessé” tenni. A rendszerváltással azonban a társadalmi szerkezet ismét átrétegződött, amit gyakran „az értékrend és a kollektív identitás zavarai és a politikai instabilitás terhelt.” (Harcsa et al. 1994,15) Országos viszonylatban 300—400 árutermelő, palackozott borokat forgalmazó szőlőbirtokkal egyetemben sok 2—3 hektáros kisbirtok jött létre (Alkonyi I. s. d. 9—10). Főleg a kezdeti időszakban, az új, főként külföldi tőkével alapított nagybirtokok és a borkombinát utódja, a Tokaj Kereskedőház Rt. szimbiotikus kapcsolatban működött a kisbirtokokkal. A rendszerváltással egy hosszas, képlékeny, átmeneti periódus, a szövetkezetek harmadik időszaka vette kezdetét. A kollektív cselekvést pozitívan értelmező termelők két alternatíva közül választhattak a szövetkezeti együttműködéssel kapcsolatban. A privatizációt követően egyszerre jelentkezett a régi szövetkezetek fenntartásának, illetve újak létrehozásának igénye, a magántulajdonba került eszközökre építve (3. r^. tábládat). Az 1990-es évek elején az új jogi keretek között a régi szervezeteket ismét bejegyeztették a cégbíróságokon, új alapszabállyal és a tagok névsorával. így folytatta tovább működését például a tállyai, tarcali, hercegkúti és bodrogkeresztúri szövetkezet is. A tagság önkéntessé vált és a szövetkezetek tagjai szabadon dönthettek a maradás vagy a kiválás mellett. A gazdasági lehetőségeket kevésbé feltérképező tagok gyakran a korábbi keretek közötti gazdasági tevékenységet választották. Ezek a szövetkezetek viszonylagosan hosszú időszak elteltével, átlagosan 15 évi működés után szűntek meg. Velük párhuzamosan, a borkombinát első privatizációjával újabb szövetkezetek jelentek meg. A borkombinát anyagi eszközeinek, pincéinek, feldolgozáshoz szükséges eszközeinek illetve a régi szövetkezetekből kilépett tagok vagyonának apportálásával 1992 és 1993 között 19 pinceszövetkezetet alapítottak Hegyalján, kiváltva a megszűnt termelőszövetkezeteket és szakszövetkezeteket. Ugyanakkor a pinceszövetkezetek is egy kritikus időszakban, állami beavatkozás által jöttek létre a tárolási, feldolgozási és értékesítési nehézségekre adott válaszlépésként. Átlagosan 10 éves működés után megszűntek és közülük ma már csak néhány folytatja működését. Megemlíthető ezek között az erdőbényei és a bodrogkeresztúri pinceszövetkezetet. A legtöbb ekkor alapított szervezet megszűnését a Borkombinát utódjának, a Tokaj-Kereskedőház Rt.-nek a pinceszövetkezetekből történő kivonulása gyorsította fel. Gyakran még megerősödésük előtt került erre sor, amelynek következtében működésképtelenné váltak: Kivonul, de a bevitt apport képezi a szövetkezet vagyonának egy részét, ezt ő eladja a szövetkezeti tagoknak. Fizessék meg magyarul a pincét meg a tárolóteret. De ekkor kiderült, hogy erre már nem hajlandó senki beadni a pénzt. Káadásul leszüretelte a termést, feldolgozta saját költségén, bevitte ebbe a közös pincébe és akkor még tőle követeltek pénzt. Tehát nem kapott a szőlőjéért 1 Ft-ot sem, de a pince megvételéért, meg a bor kezeléséért, meg esetleges palackozásért stb. viszont össze kellett volna adni a pénzt, amiből tudják ezeket a folyamatokat finanszírozni. Ehhez me& nem voltak hozzászokva az emberek. Ahhoz voltak hozzászokva, hogy beadták a szőlőtermést és másnap vagy 1 hét múlva felvette érte a pénz}. Ilyen körülmények között hát elég naiv gondolat volt, hogy majd ez} megfogják érteni az emberek egyik napról a másikra.20 Az állami, illetve volt nagyvállalatok támogatásával alapított szervezetek mellett a termelők körében egyre általánosabbá vált a szövetkezetek alapításának önálló kezdeményezése, amelyre az első példák az 1990-es évek második felétől kezdődően említhetők meg. Az önként szerveződő szövetkezetek jelenségének megerősödéséhez azonban még el kellett telnie néhány évnek, és majd csak az ezredfordulót követően vált általánosan elterjedté a magángazdaságok körében. A tagok főként a kiválással megszerzett, illetve a privatizáció során kapott gazdasági tőkét fektették az alapításba. További jellemzőjük volt, hogy gyakran párhuzamosan szerveződtek a pinceszövetkezetekkel. Az alakuló szervezetekkel szemben bizalmatlan gazdák olyan szövetkezetek létrehozására törekedtek, amelyek nagyobb biztonságot adtak azáltal, hogy erősebb bizalmi, szolidaritási kötelékek között szervezték meg azokat. A szövetkezetek azonban olyan problémákkal és gazdasági jelenségekkel kerültek szembe, amelyek tekintetében nem rendelkeztek megoldási stratégiákkal. Az 1992-től meginduló privatizáció és kárpótlás folyamata a gazdasági szerkezet radikális átalakulásával járt. Az igénylőknek kiosztott földterületek gyakran drasztikusan lecsökkentették a szövetkezetek gazdálkodási területét. Ennek következtében számos szövetkezetét felszámoltak. Az átalakult és ismét bejegyzett szövetkezeteknek ugyanakkor nemcsak a művelési területek csökkenésével, szétaprózódásával kellett szembenézniük. Ahogy az új termelőknek és a nagyvállalatoknak, úgy a szövetkezeteknek is komoly kihívást jelentett a piac visszaesése és az állami támogatások megszűnése. Gyakorivá váltak a kifizetetlen szőlőfelvásárlások, megtorpant a készleten levő bor forgalma, ami nagy veszteségeket generált. Azok a szövetkezetek, amelyek elég erősek tudtak maradni a privatizáció után is, képesek voltak áthidalni a nehézségeket és tovább folytatni, illetve idővel ismét nyereségessé tenni működésüket. Erre jó 20 FM040409Tc, 2004.
