Szolyák Péter - Csengeri Piroska (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 56. (Miskolc, 2017)
Történettudomány - Hajdú Ildikó: Száz év a hegyaljai szövetkezetek életében
Száz év a hegyaljai szövetkezetek életében 207 amelyek végül az 1990-es évek közepéig működtek (Dr. Boros etal. 1994, 287). Az első szövetkezeti kísérletekre Tállyán 1948-ban került sor, ahogy arról a Zempléni Népújság tájékoztatott: a termelők „ 14 katasztrális hold szőlőn önkéntesen közös művelésbe léptek. E%en a területen ssplőoltvány telepet akarnak létesíteni. Köpés terv, egységes irányítás alatt művelik meg a szőlőt a szövetkezet tagjai, s végzett munkájuk és földjük nagysága sprint részesülnek a bevételből.’n5 Egy 1949-es Zempléni Népújság-cikk ismét újabb szövetkezetről tudósít, amelyet 13 tag 7 katasztrális hold szőlő bevonásával hozott létre.15 16 1949-ben alakult meg a Tállyai Földművessszövetkezet „Táncsics” termelőszövetkezeti csoportja, amely a fennmaradt működési engedély tanúsága szerint már a III. számú mintaszabályzat alapján kezdte meg működését.17 Ezt követően, 1950- ben hozták létre a „Vorosilov” Termelőszövetkezetet, amely 149 hektár szőlőültetvényen gazdálkodva, 24—26 taggal indult. Ez az időszak azonban a szervezetek létrehozásáról majd feloszlatásáról vagy feloszlásáról szólt. A „Vorosilov” Tsz az 1950-es évek elején megindult társadalmi-politikai változások következtében 1956-ban oszlott fel. Fél évvel később, 1957 tavaszán kísérelték meg újraszervezni „Rákóczi” Tsz-ként, azonban 1958- ban ez is megszűnt. A szövetkezeti együttműködéssel szembeni társadalmi ellenérzéseket, a közös cselekvés nehézségeit jól tükrözi az 1950-es évek végén egymás után alakuló majd megszűnő szövetkezetek sora. A „Rákóczi” Tsz utáni évben az „Új Elet” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, majd 1959-ben a „Virágzó Hegyalja” Tsz is megalakult, de a két utóbbit négy évvel később, 1962-ben feloszlatták (Dr. Boros et al. 1994, 287). Ezt követően végül a hegyközség jogutódjaként 1969-ben megszervezett szakszövetkezet bizonyult életképesnek, és egészen 1992-ig működött. 1975-ben „Dr Bárftai Szabó Gyula” Mezőgazdasági és Szolgáltató Szövetkezetté szervezték át, (2. táblázat). Tállyával párhuzamosan Tarcalon is létrejöttek az 1940-es évek második felében az első szövetkezetek. 1948 szeptemberében alakult egy II. típusba tartozó, átlagelosztású termelőszövetkezet 45 taggal, 276 katasztrális hold szántó és 2 katasztrális hold gyümölcsös bevonásával, valamint 4 tag alapításával egy közösen termelő, III. típusba tartozó csoport 10 katasztrális 15 A tállyai földművesszövetkezet versenyre hívja ki... A Zempléni Népújságban megjelenő cikket pár héttel később egy újabb tudósítás követte, amely már 40 katasztrális holdról ad számot. In: Tömegesen jelentkeznek a földmunkások. 16 Zempléni Népújság, 1949. 17 A tállyai termelőszövetkezet működési engedélye: ZI. XXIV/2 2145/1949. hold szántó művelésére (Bartha 1970, 69). A „Tokajhegyaljai Mezőgazdasági Termelőszövetkezet Tárcái” a szőlőültetvényekkel rendelkező termelőket összefogó szakcsoporti ágazattal együtt 1960-ban alakult meg Tarcalon. A szakcsoport részben érdekképviseleti szervezetként működött — lebonyolította a tagok által megtermelt szőlő értékesítését a borkombinát felé és részt vett a vele folytatott ártárgyalásokon, a szőlőárak megállapításánál —, részben a termelés és feldolgozás folyamataihoz biztosította a tárgyi, technológiai, szakmai feltételeket és ismereteket. A szövetkezetekbe belépő tagok kötelesek voltak földjüket és vagyonukat használatba átadni, részt venni a közös munkában és a közösség szervezeti életében. Egyedül a háztájinak nevezett földterület maradhatott a tagok tényleges tulajdonában. A szőlőültetvények kis területe számos esetben lehetővé tette, hogy azok háztáji kisüzemek maradjanak és a tulajdonosok számára ne váljon kötelezővé a szövetkezeti tagság. A cél a termelékenység és a gazdaság jövedelmezőségének növelése, valamint a tagok jövedelmének biztosításával a közös gazdaság fejlesztésében való érdekeltté tétel volt, amellyel az ipari és mezőgazdasági munka, illetve a város és falu közötti különbségek megszüntetését kívánták megvalósítani.18 A szövetkezetek két egyszerűbb felépítésű, 20. századi típusa a szakszövetkezet és a pinceszövetkezet. A szakszövetkezet jellemzője volt, hogy olyan területeken hozták létre, ahol a nagyüzemi termelés nem valósítható meg, legfőképp a kedvezőtlen természeti viszonyok miatt (Simon 2001, 32). A pinceszövetkezet ugyanakkor a bor feldolgozására, tárolására és értékesítésére szerveződött. Tokaj-Hegyalján főként ez a két szövetkezeti típus terjedt el. A szakszövetkezet — vagy ahogy gyakran nevezték, szakcsoport — bonyolította le a tagjai által megtermelt szőlő értékesítését a borkombináttal, részt vett az ártárgyalásokon, a szőlőárak megállapításánál, segítette a termelőeszközökhöz, anyagokhoz és növényvédő szerekhez való hozzáférést. A szakcsoporthoz való tartozás nem volt kötelező, erre csak lehetőséget adott. Mint minden szövetkezet egyedi, nem kollektív javakkal, például kedvezményekkel,’9 útépítések finanszírozásával és egyéb szolgáltatások biztosításával is igyekezett minél több tagot megnyerni. A szakszövetkezetek céljuk szerint segítették, szervezték és fejlesztették a tagok egyéni, családi szőlő- és gyümölcstermesztő 18 A hercegkúti „Remény” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet alapszabálya. 19 Ilyen kedvezmény volt a nagyüzemi felárból való visszajuttatás 10%-a.
