Szolyák Péter - Csengeri Piroska (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 56. (Miskolc, 2017)
Történettudomány - Szalipszki Péter: (Füzér)Komlós története a 19. század második felében
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LVI (2017), 165—186. (FÜZÉR)KOMLÓS1 TÖRTÉNETE A 19. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN Szalipszki Péter Herman Ottó Múzeum, Miskolc Absztrakt: A jobbágyfelszabadításról rendelkező 1848. évi IX. törvénycikk, akárcsak országszerte, Füzérkomlós parasztnépességének az életében sem hozott azonnali fordulatot, hiszen a Károlyi-uradalom 1849-ben is ugyanúgy számot- és igényt tartott a volt jobbágyok és zsellérek minden földesúri járadékára, pénzadójára és munkavégzéssel lerótt szolgálatára, mint azt megelőzően. Másrészt a 19. század első felében lejátszódott telekaprózódás és zselléresedés folyamata Komlós parasztnépességének is nagymértékben korlátozta a földtulajdonhoz való hozzájutását. A földesúr, gróf Károlyi Ede, és a komlósi parasztok kapcsolatát az 1853 tavaszán hatályba lépett úrbéri pátens szabályozta. A császári nyílt parancs sokat lazított az addigi függőségi viszonyon a közösen használt legelő- és erdőterület elkülönítésének elrendelésével. Az uradalmi legelő- és erdőrésztől elkülönített területet viszont a falu népe továbbra is közösen használta. A legelő elkülönítésnek is betudható, hogy az 1857. évi országos összeírás Komlósra vonatkozó adatsora szerint rendkívül nagymértékben megnőtt a lakosok által tartott haszonállatok száma. Mind a falusi erdő, mind a falusi legelő használati jogát a birtokolt szántóterület nagysága határozta meg, ez a szabályozás pedig tovább növelte a leszakadók számát. Komlós társadalmának vagyoni rétegződését az 1850-es évek végén a község lakóira kirótt közadók kimutatását tartalmazó táblázatok érzékeltetik. Az agrárium kapitalizálódásának folyamatában ugyancsak nagyon fontos állomás volt a tagosítás, vagyis a földtulajdonosok több dűlőben elhelyezkedő apró birtokrészeinek egy-egy tagban való egyesítése. Komlós határának átrendezését egy 1854. évi és egy 1862-ből származó térkép közlésével és összehasonlításával mutatjuk be. A község lakosságszámának változását, tagolódását a központilag kiadott helynévtárak, statisztikai felmérések és kiadványok alapján ismertetjük. A 19. század közepe után kibontakozó növekedés megállapodásával, a századfordulót megelőzően és azt követően a Füzérkomlós lakosságát is erőteljesen erodáló kivándorlás következtében 1910-re gyakorlatilag ugyanannyian lakták a kis falut, mint az 1848/49-es szabadságharc leverését követően. A község felekezeti viszonyait, egyházainak történetét a 19. század egész időszakára vonatkozólag vizsgáltuk. Komlós meghatározó felekezeteit a római katolikus és református vallás követői alkották. Számarányukat tekintve a reformátusok voltak kevesebben, saját templommal mégis ők rendelkeztek a faluban, melyet a 19. század elején azért építettek, mert a füzéri templomból kitiltották őket. Anyaegyházuk, parókiájuk azonban nekik sem volt, istentiszteleteiket a nyíri református lelkészek tartották, a római katolikusok pedig továbbra is a füzéri templomban celebrált miséket hallgatták. A reformátusok füzéri kitiltását követően további felekezeti egyenetlenségekre vonatkozólag nem találtunk adatot. A század utolsó harmadától mutatják ki a schematismusok a görög rítusú katolikusokat, akik hozzávetőlegesen félszázan alkotják a falunak ezt a vallási közösségét. A kiegyezést követően jelent meg Komlós társadalmában az izraeliták kicsiny csoportja, bár forrásaink néhány neve (pl. Weiss) korábbi jelenlétüket támasztja alá. Az első világháborúig 20 körüli létszámmal alkotják Komlós sajátos kultúrájú, kicsiny csoportját. A tömörített demográfiai leltár tragikus záró adatát az első világháború harcterein hősi halált halt 14 komlósi katona jelenti. Kulcsszavak: jobbágyfelszabadítás, tagosítás, társadalom, tagolódás, vallások, népesség ELŐZMÉNYEK Tanulmányunk alapváltozata még 2002-ben, egy tervezett falu monográfiához készült, és annak részeként a 19. század teljes időtartamát ölelte fel. A falumonográfia megjelenésére nem került sor, ezért annak szerzői a saját részüket különféle publikációs felületeken adták közre. Terjedelmi korlátok miatt az általunk vizsgált időszak egészét felölelő dolgozatot nem volt lehetséges megjelentetni, csupán a „hosszú” 19. század első felének 1 Községünket csak 1905-től nevezik hivatalosan Füzérkomlósnak, ezt megelőzőleg előtag nélkül, Komlósként szerepelt. Ld. erről bővebben Szalipszki 2015, 369. anyaga fért bele a Herman Ottó Múzeum Évkönyvének LIV. kötetébe (Szalipszki 2015, 369—386). jelen tanulmányunk a korábban megjelenttel egységet alkot, ezért a most közölt második rész előtt röviden ismertetjük a megelőző rész tartalmát. (Füzér)Komlós község a 19. század első felében a füzéri, később a füzérradványi uradalom részeként a gróf Károlyi család birtokában volt: előbb Károlyi József, azután 1827-től Károlyi István, majd 1843-tól Károlyi Ede jövedelmét gyarapította a kis hegyi falu. Az uradalmon belül jelentékenyebb szerepet töltött be, mint azt méretéből és lakosságszámából gondolhatnánk,
