Szolyák Péter - Csengeri Piroska (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 56. (Miskolc, 2017)
Történettudomány - Szalipszki Péter: (Füzér)Komlós története a 19. század második felében
166 Szalipszki Péter mert Komlóson malmot, vendégfogadót, sőt még egy fürdőházat is találunk. A kisközség elsődleges gazdasági bázisa azonban a háromnyomásos rendszerben végzett földművelés volt. A földműveléshez feltétlenül szükséges igaerőt biztosító állattartáson felüli haszonállat-tenyésztésnek gátat szabott a jobbágyközösség által használható legelőterület korlátozott volta a falu határában. A fentieken kívül még az erdőhasználat is jelentett némi jövedelemforrást Komlós lakosságának. (Füzér)Komlóson is megfigyelhetjük, hogy az uradalom hivatalnokai adómentesség ígéretével igyekeztek a jobbágyokat minél nagyobb területek megművelésére ösztönözni, idő múltával pedig arra törekedek, hogy ezek után az irtásföldek után is adót vessenek ki, ami ellen a jobbágyok természetesen erőteljesen tiltakoztak. Az uradalmi és állami összeírások adatainak tanulsága szerint a 19. század első felében községünkben is lezajlott a jobbágytelkek elaprózódásának folyamata, és a viszonylagos túlnépesedés következtében az úgy nevezett zselléresedés: míg 1802-ben Komlós 14 telkét 17 jobbágycsalád művelte, addig 1847-ben mindössze egyetlen egész telkes gazdát találunk a faluban. Ilyen helyzetben érte a községet az 1848. évi jobbágyfelszabadítás. A márciusi forradalmat követően (Füzér) Komlóson is megszervezték a nemzetőrséget, melynek alakulata 24 tagból állt. A község egykori és akkori birtokosa, gróf Károlyi István és gróf Károlyi Ede pedig a fegyveres küzdelemből is kivették a részüket. Ezért az apát, István grófot 2 év várfogságra ítélték, a fiú, Ede gróf pedig emigrációba kényszerült. Tanulmányunk „frissítése” során Komlósra vonatkozóan még egy adatra sikerült találni az 1848/49-es szabadságharccal összefüggésben. Az 1849. október 17-ei dátummal keltezett irat, „A császári orosz katonaság általAbaúj vármegyefűzéri járásában elkövetett károknak lajstroma”1 azt tartalmazza, hogy a falunak a hazavonuló orosz seregek 281 ft 30 kr kárt okoztak takarmányrekvirálásukkal. FÖLD ÉS NÉPE A JOBBÁGYFELSZABADÍTÁS UTÁN A jobbágyfelszabadításról szóló törvényt 1848-ban az utolsó rendi országgyűlés hozta meg, melyet az uralkodó a márciusi forradalom hatására szentesített. A végrehajtás azonban meglehetősen elhúzódott, „a felszabadítás nyomában feltörő problémák gyakorlati megoldása bossed évtizedeken keresztül nehezedett nyomasztó teherként a 2 SAK. A Z. Hlávny Slúzny okres Füzér. (A füzéri járás szolgabíróságának iratai 1795-1849.) szabaddá tett parasztságra és a parasztbirtokra.” (Für 1965, 33)3 A felszabadított jobbágy állami megváltással az úrbéres teleknek vált tulajdonosává, és bár voltak törekvések a kiterjesztésre 1848 szeptemberében és 1849 áprilisában is, de ezekből a tervekből az adott viszonyok miatt semmi nem valósult meg. ,Az élet legkülönbözőbb területein összefonódottjobbágy földesúri viszony szálainak elszakítása rengeteg kérdést vetett fel, s nem csodálkozhatunk azon, hogy ezeket nemcsak az 1848. március 18. és április 11 közötti három héten, de a forradalom és szabadságharc szűk másfél esztendejében sem lehetett megoldani.” (Orosz 2010, 84.) „A Habsburg-udvar 1848—49-ben többször biztosította a magyar parasztságot arról, hogy a jobbágyfelszabadításra vonatkozó rendeleteket győzelme esetén sem vonja majd vissza. Az udvar beváltotta ugyan egt az ígéretét, de a gyakorlati végrehajtást elrendelő szabályozásra hosszú ideig kellett várni.” (Gaál 2000, 75) Az 1848 áprilisában deklarált jobbágyfelszabadítás megvalósítását az 1853. március 2-án megjelent úrbéri pátens szabályozta az egyidejűleg kibocsátott kárpótlási és föld-tehermentesítési nyílt paranccsal együtt, mégpedig úgy, hogy a jobbágyok kezén lévő nem úrbéres földek jelentős részét a földesurak kezén hagyta, vagy pedig a parasztokra hárította azok megváltásának terhét. „Pontos előrelépés volt azonban a földesúr és a voltjobbágy között az erdő- és legelőrész elkülönítésének elrendelése.” (Csorba 2005, 295-296) A személyi szabadságot nyert komlósi jobbágyok közül is csak az úrbéres telekkel rendelkezők váltak földtulajdonossá. A falu paraszttársadalmának döntő többségét kitevő töredéktelkes és zselléri réteg föld nélkül maradt. Komlóson sem kerültek paraszti tulajdonba a korábbi összeírásokban kimutatott maradványföldek, csakúgy, mint a földesúri adózásba bevont irtásföldek. Nem meglepő ezért, hogy az 1849 januárjában „Tót Megyeren” kelt, Pramovszky Ferenc főszámadó által készített bevételi tervezet4 az uradalom jövedelmeinek meghatározásakor utalást sem tesz valamiféle hátrányra, amely a deklarált jobbágyfelszabadításból következnék: „Úrbéri telek van 14 per 27ft 49 2/10 kr / lefaizfsi teher 4 ft 16 kr I Marad 23 ft 33 kr / Bemenetik a végszámításban összesen 392ft 26 4/10 kr / bemenetelendő volt valódilag bevett 389ft 28 4/10 kr / Több meneteit be a kelleténél 2ft 58 kr”. Az 1848. évi IX. törvénycikk bevezetőjében azt tartalmazza, hogy „az urbér és agtpótló szerződések alapján eddig 3 Gaál Zsuzsanna monográfiájának „Jobbágyföldből parasztbirtok” c. fejezete Sióagárd példáján szemléletesen mutatja be a rendezés hosszadalmas folyamatát, részleteit, valamint ismerteti a parasztközösség és az uradalom 1879-ig elhúzódó egyezkedésének fórumait (Gaäl 2000, é. n.). 4 MNL OL Budapest, P 394. Károlyi birtokjoggal kapcsolatos iratok. 42. csomó. 16. Komlós. 1849.
