Szolyák Péter - Csengeri Piroska (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 56. (Miskolc, 2017)
Történettudomány - Bocsi Zsófia et al.: Adatok a kékedi római katolikus templom történetéhez
144 Bocsi Zsófia — Fazekas Gyöngyi — Giber Mihály — Szilágyi Krisztián Antal mellvédjének megbontása során kerültek ide, és eredetileg a mellvéd lezárásának részét alkották. Az emeleti tér nyugati oldalán vezet a torony második, legfelső emeletére a fából készült igen meredek lépcső is, melynek felső végén, a két szint közötti gerenda-deszka födémen kialakított négyzetes nyíláson át juthatunk a torony fentebbi szintjére. A torony felsőbb szintjének, második emeletének falait a külső homlokzatok leírásánál már említett ablakok törik át. A déli, nyugati és északi falakon lévő ablaknyílások belső oldala rézsűs kávájú, ívesen záródó. A keleti falon lévő ablaknyílást a külső homlokzat leírásánál leírtuk, belülről a harangokat tartó ácsolt szerkezet miatt alig látható, fotózható. A keleti fal alsó részén helyezkedik el a padlástérbe/ fedélszékbe vezető alacsony, alig 120 cm magas, 60 cm széles nyílás is. Ezt leszámítva csak egyetlen továbbhaladási lehetőség lenne: a torony délkeleti sarkában a boltozatot áttörő kisebb nyílás, melyen keresztül a toronysisakba lehetne jutni. A második emeletet téglából épített csehsüveg-boltozat fedi. Két harangjáról a történeti részben szóltunk. Érdekes részlet még a második emelet járószintnek aligha nevezhető szintjén, deszkafelületén elhelyezkedő fából készült szerkezet, mely valaha talán a harangok működtetéséhez volt szükséges. A falak vakoltak, de nem meszeltek. A fedélszékbe/padlástérbe a torony második emelete keleti oldalának leírásakor említett, a teljes egészében törtkőből épült oromfal közepén nyíló alacsony és keskeny nyíláson, átjárón át lehet bejutni. A hajó felett torokgerendás tetőszerkezet húzódik végig. Megfigyelhető, hogy míg a szarufák megmunkáltsága, az egyes elemek csapokkal és faszegekkel történő rögzítése, összekapcsolása régebbi, 19. századi technikára utal, addig a bádogozás alatt lévő lécezés újabbnak tűnik, valószínűleg 20. századi. A szentély feletti tetőszerkezet ugyancsak torokgerendás kialakítású, de itt jól felismerhető a tetőszerkezet kontyolt végződésének kialakítási módja is. A hajó három boltszakaszos boltozatának teteje a padlástérben látható (13. kép). Az elülső, nyugatabbi boltozat körül, illetve a középső boltozatnál kétoldalt magasra, a boltozatok oldalsó részei, íve fölé emelkedő falszakaszokon, azok belső oldalán mindenütt vakolt és fehérre meszelt falfelület látható, ami arra utal, hogy ezek a falrészek valaha a belső térből láthatóak lehettek, azaz korábbiak, mint a meglévő boltozat. Korábbi periódushoz való tartozásukat igazolhatja még, hogy az oldalfalakra is átforduló, sőt azokon hosszan követhető meszelt felület mind az északi, mind a déli oldalon nagyjából azonos ponton (a középső boltozat és a keleti boltozat közötti ívtől nyugatra, saját mérés szerint 110—130 cm-re) megszakad. Közülük látványosabb a déli oldal, ahol egyértelműen felismerhető egy függőleges vonal, amelynél a meszelt réteg befelé, a templomhajó belseje felé elfordul. A történeti részben említettük, hogy a 18. század végén elhatározták az addig meglévő templom megnagyobbítását. Esetleg ez a befelé forduló, függőleges vonallal véget érő meszelés jelezheti a templomhajó eredeti keleti végét, a déli oldalon az eredeti hajó délkeleti belső sarkát. Az északi oldalon azért nincs meg ez az egyenes vonal, mert ott a falszövet is roncsolódott. Olvashattuk, hogy a templom jelenlegi boltozata csak a 19. század óta van meg, előtte (a 18. században biztosan, de korábban is?) síkmenynyezetes lehetett, a magasra emelkedő meszelt falsíkok ennek a periódusnak, ezeknek a korábbi periódusoknak lehetnek az emlékei. A 2004-es restaurátori kutatás a középkorban fehér színű meszelt rétegeket határozott meg (M. Bán et al. 2004)80, persze fehér meszelt rétegekből lehet több is, és későbbi is (Fazekas 2016, 7)81. A hajó boltozatait szabálytalanul, majdhogynem igénytelenül rakták, talán megfelelő szaktudás nélkül (?). Teteje, felső része, lezárása mindegyik boltszakasz esetében meglehetősen ormótlan, gömbszerkezetre alig emlékeztetnek, ráadásul eltérő magasságúak is. A hajó keleti boltszakaszának keleti oldalán már felismerhető a diadalív teteje, melyen túl már a szentély valamivel szabályosabban, szebben megépített boltozatának teteje látszik. A padlástér sekrestye felőli végén keskeny résen át tekinthetünk le a sekrestye sík mennyezete feletti padlástérbe is, melyet csak innen lehet megközelíteni. A templomhajó A templom hajója (12. és 14. képek) hosszan elnyúló, téglalap alaprajzú, három boltszakaszos tér. A teljes, a hajó és a szentély egészét magába foglaló, 119,64 m2 alapterületű belső tér kb. háromnegyed részét foglalja el. Nyugati végében található a karzat és a karzat alatti térrész. A karzat alatti térrész (15. kép) kosárívvel fedett, a hajó többi része felé teljesen nyitott. Ide nyílik a torony legalsó szintjéről a részben üvegezett, részben tömör fa, 20. század második felében készített ajtó. Külső 80 Lásd a karzat oldalfalain lévő kutatóablakok képeit és a jelentés szövegét. 81 Fazekas Gyöngyi szakvéleményében a barokk korhoz is köt fehér meszelt réteget, a templom színes díszítőfestését későbbinek tartja.
