Szolyák Péter - Csengeri Piroska (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 56. (Miskolc, 2017)
Történettudomány - Bocsi Zsófia et al.: Adatok a kékedi római katolikus templom történetéhez
Adatok a kékedi római katolikus templom történetéhez 145 ajtószárnyai valójában rácsos ajtószárnyak. Az ajtó két oldalán egy-egy 18. (esetleg 19.) századi, kőből készült szenteltvíztartó helyezkedik el. A térrész két végén fából készült, ívelt oldalú, kisméretű padokat találunk, korukat a 19. századra keltezhetjük (talán azonosak a 19. századi iratokban említett kisebb padokkal). A térrész padlózata simított beton, melyet jórészt szőnyeggel fedtek. A karzat (15. kép) kőből épült építmény a hajó nyugati végében. A karzatra annak nyugati oldalán (a hajó nyugati falán) a torony első emeletéről nyíló ajtón keresztül lehet belépni. A karzat meglehetősen szűk tér. Mellvédjének középső része íves szakaszok közbeiktatásával kissé előrébb lép a mellvéd északi és déli végéhez képest. A mellvéd tetejét nagyméretű, sima oldalú és felületű kövekkel fedték le. A köveknek a hajó belseje felé néző oldala profilúit, fehérre festett vagy meszelt. A profil hasonlóságot mutat a torony homlokzatait lezáró párkányok és a hajó északi homlokzatának párkányprofiljával. Középütt a karzat ezen részét jórészt elfoglaló orgona helyezkedik el. Az orgona elhelyezésekor a mellvéd addig egységes falát középütt áttörték, de az áttörés nyomait nem tüntették el. A kibontott fedkövek megtalálhatóak a torony első emeletén. A karzat nyugati oldala mentén, a nyugati oldal felett a hajó nyugati falától szerkezetileg alighanem függetlennek tekinthető (utólag beépített), boltozathoz tartozó széles, inkább szegmensíves kialakítású ív82 húzódik át. Ezzel együtt hajó nyugati boltszakasza is benyúlik részben a karzat fölé. A karzat járószintje simított beton. Berendezését az orgonán kívül és a mellvéd egyes szakaszainál álló székeken, illetve pádon túl az orgonához tartozó szerkezet jelenti (amennyiben ez berendezési tárgynak minősül). Ettől a szerkezettől futnak be a védőcsőben lévő vezetékek az orgonához. Mindenesetre a ma is meglévő karzatot egyértelműen azonosíthatjuk azzal a kőből épített karzattal, amelyet a 19. század eleji írott források 1805-ös építésűként említenek, és amely a korábbi, fából készült karzatot váltotta fel, tehát a karzat építése a templom 19. század eleji nagy átépítéséhez köthető. Az orgona a fentebb idézett történeti adatok alapján a 19. század második felében készült. A templomhajó északi és déli oldala a boltszakaszoknak megfelelően is három-három szakaszra osztható, 82 Megjegyezzük, hogy a hajó boltozataihoz tartozó ívek besorolása nem könnyű, főleg, hogy úgy tűnik, hogy nincs közöttük egyetlen igazán szabályos, letisztult formájú, azaz egyértelműen valamely típusba sorolható ív sem. A boltozathoz tartozó íveket ezért - némi vívódás után — leginkább szegmensíves formájúnak határoztuk meg. melyeket az egyes, a boltozati rendszerhez tartozó falpillérek választanak el egymástól. Az északi és déli hajófalak nyugati falszakaszának nyugati végei részben a karzat északi, illetve déli végei mögé futnak. Mindkét oldalon a falszakasz közepén enyhén rézsűs kávájú, íves záradékú, rézsűs könyöklőjű ablakfülkében álló ablak helyezkedik el. Az ablakok mind egészükben, mind részleteikben néhány évtizeddel ezelőtt készültek, de maguk az ablaknyílások, ablakfülkék ugyanakkor legkésőbb a 19. század eleji átépítéshez köthetők. Megfigyelhető, hogy a hajó összes ablakán ugyanazt a néhány évtizeddel ezelőtt gyártott kilincs- és pánttípust használták. Az üvegezés (szintén az összes ablakra jellemző) típusának néhány évtizeddel ezelőtti készítési idejére a külső homlokzatok leírásánál már utaltunk. A nyugati falszakaszok felső részét szegmensív határolja, a falszakaszok alsó része teljesen sík, vizesedés nyomaival. A nyugati falszakaszt a középső falszakasztól mindkét, azaz az északi és déli oldalon is téglalap alaprajzú, vaskos falpillér választja el. A falpillérek törzsének középső része magas, keskeny faltükörként bemélyed, lábazatának felülete teljesen sík. A pilléreket gazdagon profilált fejezet zárja le. Erre a fejezetre, illetve pillérre érkeznek, támaszkodik az elülső (nyugati) és középső boltszakaszok közötti szegmensív és hosszanti hajófal mentén lévő ívek is. A középső falszakaszok teljes mértékben egyeznek a nyugati szakasszal, a nyugati szakaszon megismerttel mindenben egyező ablakfülkék és ablakok láthatók itt. A falszakaszok felső részét szegmensív határolja, a falszakaszok alsó része tagolatlan, teljesen sík. A hajó északi és déli oldalainak középső és keleti szakaszait ugyancsak egy-egy falpillér választja el. Ezeknek a falpilléreknek a kialakítása szinte teljesen egyezik a nyugatabbra lévőkkel, azoktól annyiban különböznek, hogy fejezetük és azok profilja nem fordul át a keleti oldalra, hanem egyenes vonallal lezárulnak. A keleti falszakaszok mind az északi, mind a déli oldalon jórészt egyeznek az előbb leírt falszakaszokkal. Az itt lévő ablakok és ablakfülkék kialakítása, jellege és datálása teljes mértékben egyezik az előzőekben megismert ablakfülkékkel és ablakokkal. A falszakaszok felső részét határoló ívek azonban már nem azok a széles ívek, amiket eddig ismertünk, itt némileg eltér a boltozat és a fal kapcsolódása. Jellemző, hogy a falsíkok és ezzel a hajófalak keleti végei nem szögben, hanem ívben fordulnak befelé a diadalív felé. A falszakaszok alsó részei, különösen a déli oldalon, erősen vizesednek.
