Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Történettudomány - Bodnár Mónika: Égerszög 18–19. századi társadalma az anyakönyvek tükrében (1760–1831) - Gyulai Éva: Gezeichnet durch Maria Joseph Peschka – Miskolci kamarai tervrajzok, 1773. Előtanulmány az új várostörténeti kiállításhoz
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LV (2016), 197—226. ÉGERSZÖG 18-19. SZÁZADI TÁRSADALMA AZ ANYAKÖNYVEK TÜKRÉBEN (1760-1831) Bodnár Mónika Herman Ottó Múzeum, Miskolc Absztrakt: Égerszög egy apró település három történelmi vármegye (Borsod, Gömör, Torna) határán, a történelmi Torna, a mai Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyében. Lakosainak száma évtizedek óta lényeges csökkenést mutat, napjainkra alig haladja meg a félszázat. A tanulmány a település legrégebbi anyakönyvének (1760-1831) adatait elemezve nyújt képet az akkori faluról. Utal a település társadalmi viszonyaira, felsorolja a településre jellemző családneveket, a faluban élő nemeseket, az itt szolgáló lelkészeket és tanítókat. A keresztelési anyakönyv adatai alapján bemutatja a névadási szokásokat. A házassági anyakönyv adatai alapján utal a házasságkötések endogám illetve exogám arányára, bemutatja a házassági kapcsolatok földrajzi jellemzőit. A halotti anyakönyvi adatokat vizsgálva szól a halál okáról, az elhunytak életkoráról, valamint arról, hogy hány nap után temetik el a halottat. A keresztelési és halotti anyakönyvek adatai összevetve megállapítja, hogy Égerszög a 19. század első harmadában lélekszámát tekintve egy intenzíven fejlődő település. Kulcsszavak: társadalomnéprajz, nemes Tartzali Szabó család, névadási szokások, házasságkötési szokások, halotti anyakönyvi bejegyzések BEVEZETŐ 2014-ben az égerszögi székhelyű Eger Ág Alapítvány, név szerint Tóth György és felesége, Marika kérésére kezdtem el foglalkozni a faluval. Munkámat a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.1 A munka egy részét az anyakönyvi kutatások jelentették. Égerszög református egyházának anyakönyvei 1760-tól maradtak fenn. Az anyakönyvek őrzési helye Szuhogy, ugyanis az égerszögi református egyház jelenleg ennek fiiiájaként működik. Ezek az anyakönyvek tartalmazzák az égerszögi anyaegyházhoz tartozó Gömör megyei Kánó leányegyház anyakönyvi bejegyzéseit is. Jelen tanulmányomban az első, vegyes (házassági, születési és halotti) anyakönyv Égerszögre vonatkozó feldolgozását adom közzé, melynek bejegyzései 1831-ig tartanak,2 ezzel magyarázható az időintervallum megválasztása. A TELEPÜLÉS BEMUTATÁSA Közigazgatásilag Égerszög három történeti vármegye — Borsod, Gömör és Torna — határán, ez utóbbinak területén, vagyis a történeti Torna megye alsó járásában, napjainkban Borsod-Abaúj-Zemplén megye 1 NKA Szépirodalom és Ismeretterjesztés Kollégiuma, pályázati azonosító: 3802/05361 (új pályázati azonosító: 201102/02361). 2 ÉREa edelényi járásában található. Földrajzi elhelyezkedését tekintve a Bódva-völgyének alsó részén, ezen belül is a Bódvaszilasi-medencében, az Éger-patak (másképpen Rét-patak, Henc-patak) völgyében fekszik. Ezen túlmenően a Galyasághoz is sorolható, annak egyik központi települése, Teresztenye, Szőlősardó, Tornakápolna és Varbóc települések mellett (KÓSA-FILEP 1983,100; DÉNES 1998, 273; BOGSÁN-KOLESZÁR 2002, 26-33). A mai Égerszög területén a középkorban Kovácsi nevű falu állt. Miután ez elpusztult, a 13. században a í>öjtefólde nevet kapta, majd az Árpád-ház kihalását követő zavaros időszakban nevezték el Égerszögnek (DÉNES 1973,121; 1983,10-28; 1998,279; SÁRKÖZY 2006,34, 58—60). Az évszázadok során többen is birtokolták ezt a területet. Az 1549. évi dikaösszeíráskor helyi nemesek voltak a birtokosai. Az 1660. évi tornai nemesek összeírása nemes Forgách Györgyöt és Tősér János armális nemest említi égerszögiként (SÁRKÖZY 2006, 35). A történeti források szerint a 14. században már plébániával rendelkezett. Templomát Tömöri Elus János építtette (DÉNES 1998, 282). Ez kőtemplom lehetett, hiszen 1348-ból ilyet említenek (MOLNÁR 1935,147). 1332/37-ben a pápai tizedszedők megemlítik Dénes nevű papját (SOÓS 1985, 569; DÉNES 1998, 282). 1412-ből Jakab nevű plébánosának neve maradt fenn (MOLNÁR 1935, 147).
