Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Történettudomány - Bodnár Mónika: Égerszög 18–19. századi társadalma az anyakönyvek tükrében (1760–1831) - Gyulai Éva: Gezeichnet durch Maria Joseph Peschka – Miskolci kamarai tervrajzok, 1773. Előtanulmány az új várostörténeti kiállításhoz
198 Bodnár Mónika A 16. század folyamán az itt élők is áttértek a református hitre, középkori templomát 1595-ben már a reformátusok használták. Mai temploma 1791-ben épült (VÁR ADY 1989, 83) a réginek a helyén,3 mely — a középkori templomoknál szokásos módon — temetővel volt körülvéve. Az új templom építését követően a templomtér temetkezési helyként való használata megszűnt. A templom akkor még torony nélkül, illetve fa haranglábbal épült meg. Tornya az 1928—29-es felújítás alkalmával készült. A toronyban lévő harangokat 1843- ban (Losoncon) és 1936-ban (Sopronban) öntötték újra, 1843-ban az 1694-ben öntött, megrepedt harang helyett készíttettek újat.4 Égerszög lakosai javarészt azóta is reformátusok. Az egyháztagok gyarapodásával párhuzamosan maga az egyház is gyarapodott. Említést érdemel a Zsarnay nemes család, mely a falu határában 80 katasztrális hold erdőt ajándékozott az egyháznak, amit az egyház később értékesített.5 Viszont hosszú éveken keresztül bevételi forrása származott a falu végén álló vízimalmából (később ezt is eladta Sziklai János molnárnak), valamint az eladott borból, mivel az egyháznak szőlője is volt.6 A térség szőlőtermesztése jelentős volt, borai az 1870-es filoxéra vészig országos hímek voltak, a tokajival vetekedtek (DÉNES 1998, 283). Ezen túlmenően az egyháznak saját tulajdonú kocsmája is volt, amit bérlő által üzemeltetett. Az 1840—50-es évekből Szőke Péter árendás zsidó nevét őrizték meg az egyházi iratok.7 A kocsmát végül 1893-ban a malomhoz hasonlóan eladták. A vevők Ungár Dávid és Hermina voltak,8 akik a korábbi években minden bizonnyal a bérlők lehettek. Az egyház természetesen iskolát is tartott fenn. Az iskola történetének kezdetei nem ismeretesek. A fellelhető írásos források református iskoláról tesznek említést, egészen a második világháború utáni időszakig. S hogy milyen fontos az iskola megléte, s az abban oktató tanító személye, erre vonatkozóan egyetlen idézet a település egykori lelkészétől, aki megírta az eklézsia történetét: „Égerszögön a lakosság képzettebb, műveltebb, szinte kiemelkedik az egész vidék népességéből, ami jórészt a 34 éve itt működő Lovász Bertalan ig. tanító munkájának eredménye.”9 A török megszállás alatt minden bizonnyal az itt élők is sokat szenvedtek a portyázó seregektől, a falu lakosságának száma megfogyatkozott, bár 17. századi 3 TtREL I. 8. d. 17 (Ferencz 1942, 9) 4 TtREL I. 8. d. 17 (Ferencz 1942, 6-7) 5 TtREL 1. 8. d. 17 (Ferencz 1942, 5) 6 TtREL 1. 8. d. 17 (Ferencz 1942, 8-9) 7 TtREL I. 8. d. 17 (Ferencz 1942, 10) 8 TtREL I. 8. d. 17 (Ferencz 1942, 13) 9 TtREL I. 8. d. 17 (Ferencz 1942, 14) történetéről szinte semmit nem tudunk. Az 1715-ös összeírás szerint nyolc jobbágycsalád (3 Kovács, 2 Posgay, Oláh, Tóth, Simon) lakta (RÉMIÁS 2002, 26—27). 1720-ban kuriális községként szerepelt, ekkor 12 magyar jobbágycsalád lakta (3 Kováts, 2 Oláh, 2 Tóth, 2 Boros, Nagy, Nagy György, Posgai) (RÉMIÁS 2002, 34; MOLNÁR 1935, 147). Bél Mátyás leírása szerint 1735 körül a falu birtokosai az Andrássy, Fáy, Ragályi, Hamvay, Szörényi, Darvas, Vatay, Beregszászy és Bokor családok voltak (RÉMIÁS 2002, 94, 107). 1771-ben, a Mária-Terézia-kori úrbérrendezés idejében már 30 családfőt (Pletrich Imrének 15, Csorna Zsigmondnak 6, Fáy Ferenc kanonoknak 4, Hamvay Lászlónak és Fay Pálnak 1-1 jobbágyát, valamint további három jobbágyot) írtak össze (RÉMIÁS 2002, 131—132, 205—206). Az 1785. évi összeírás szerint az 52 házban 63 család, összesen 265 fő lakott (RÉMIÁS 2002,244). Két évvel később, 1787-ben 54 házban 62 családot, összesen 377 főt írtak össze. A faluközösség társadalmi megoszlása ebben az időben: 1 pap, 15 nemes, 44 paraszt és 23 zsellér (RÉMIÁS 2002, 248). 1786-ban református magyar faluként említik, melynek lakói a földművelés mellett szőlőműveléssel, szén- és mészégetéssel foglalkoznak (MOLNÁR 1935,147). 1828-ban 77 háza és 633 református lakosa van (CSÍKVÁRI 1939,175). Fényes Elek szerint a 19. század közepe táján 542 református, 11 zsidó lakosa van, akiknek megélhetését elsősorban a termékeny föld, rét, szőlőhegy és erdő haszna, valamint a szén- és mészégetés jelenti (FÉNYES 1851, 298). A huszadik század elejére a szőlők a filoxéra járvány következtében kipusztultak, a szén- és mészégetés is megszűnt. A megélhetés alapja a föld, vagyis a mező- gazdaság maradt. A 20. század elején ezt a falut is megcsapta a tengeren túlra való kivándorlás szele. Nyilván ez is befolyással lehetett a lakosságszám alakulására. De e mellett a születések számának visszaesése, a gyermekvállalási kedv csökkenése sem elhanyagolandó. Erre a jelenségre a helyi lelkész is felfigyelt. Megfigyeléseit — a jelenség megváltoztatása érdekében megfogalmazott javaslataival együtt — papírra is vetette. Eszerint: „... az országos ragály ide is eljutott, születések és házasságkötések száma nagyon alásüllyedt. Egyes családoknál az egyke, másoknál az egy se dívik. Magyarázat a ragályban van. Hisz a vásáron és katonaságnál találkoznak messze vidékek lakói egymással s felfogásuk kicserélődik. A gyermek nélküli könnyebb életmód, a birtok egyben maradása... stb. mint fertőző bacilus jut aztán egyik vidékről a másikra. Orvosság: állami közbelépés, örökösödési törv[é ny]. (Ha nincs gyermek, a birtok azállamra száll vissza, egy gyermek csak felét örökölheti a birtoknak. Természetes orvosi vizsgálat alapján, mert ahol nem a szülők a hibások,
