Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)

Régészet - B. Hellerbrandt Magdolna: A Gáva-kultúra települése Köröm-Kápolna-dombon

A Gáva-kultúra települése Köröm-Kápolna-dombon

63

A kerek vagy körte alakú gabonás vermek aknaszerű nyakkal készültek a néprajzi megfigyelések szerint (IKVAI 1966, 349).16 A 27. képen öblös, ívelt aljú, kerek nyakátmérőjű gabonás vermeket láthatunk Köröm- Kápolna-dombról: 21. obj. (27. kép 5), 42. obj. (27. kép 4), 67. obj. (27 kép 2), 84. obj. (27 kép 1) és a 85. obj. (27 kép 3). Külön figyelmet érdemel a 42. obj., ez Ikvai N. veremforma táblázatán a 9-esnek felel meg, úgynevezett tojásforma (IKVAI 1966, 362, II. t. 9), melyekhez hasonlókat középkötött és kötött talajon ástak. Szája ferdén felfelé tartott, és szélesedett, az edényekéhez hasonlóan. A 27. képen látható ívelt aljú vermek analógiái kerültek elő Kovalovszki J. ásatásán, Rázomon az Árpád-kori, 10. században települt házak közelében. Se tapasztás, se kiégetés nyoma nem látszott bennük (KOVALOVSZKI 1960, 39—40). Különböző formájú gabonás vermek sorát tárta fel Méri I. Túrkeve-Móricon, de egyikben sem volt gabonamag (MERI 1954, 147), mint ahogy a néprajzi párhuzamok egyikében sem (IKVAI 1966, 365). Égési nyomok találhatók bennük, valószínű, hogy égetéssel, vagy füstöléssel fertőtlenítették. Gabonás veremnek tarthatjuk a Muhi-3. kavicsbánya lelőhelyen feltárt, ívelt aljú 2. objektumot (KOÓS 2015, 4. kép 2).

Téglalap metszetű tárolók

A néprajzi kutatás szerint a téglatest alakú vermeket nevezték „sírvermeknek”, azaz sír alakú vermeknek. Sekély gödrök ezek, melyek nagy felületen levegőztek, s tetőt tettek föléjük, melyre szénát pakoltak. Kunyhó- szerűek, és ajtót tettek rájuk. A széles szájnyílás miatt könnyebben romlott bennük a termény, s ezért csak rövid ideig tároltak bennük, főleg takarmányt, s néha gabonát (IKVAI 1966, 348, 9. kép). Ilyen téglatest alakú verem volt Köröm-Kápolna-dombon a 7. obj. (26. kép; 28. kép 3), h.: 266 cm, sz.: 100 cm, m.: 86 cm. A 18b objektum is hasonló, h.: 240 cm, sz.: 95 cm, m.: 47-51 cm. Felülnézetük lekerekített sarkú téglalap, metszetüknél az oldalfalak kissé befelé tartanak, aljuk enyhén ívelt. A terménytárolás után különböző kórokozók telepedhettek meg bennük, tisztán tartásuk a nagy felület miatt nehézkes volt. A körömieket törmelékkel tömték be. A

7. objektumban paticsokat és sározás kiégett darabjait találtuk, a 18b tele volt paticcsal, hamuval és sok másodlagosan kiégett cseréppel (42. kép). A restauráláskor a 18a és 18b cserepei összeillettek.

16 Ikvai 1. típusú gabonatárolóként mutatta be (IKVAI 1966, 363, II. t. 1) a lépcsős lejáratú gödröt a nyársapáti ásatásból. Bálint A. vezette a feltárást, ő publikálta az eredményeket, s a 14. ház melletti ellipszis szájnyílású és lépcsős lejáratú gödröt kútként értelmezte (BÁLINT 1962, 72, 11. kép).

Hasonló sír alakú vermeket tárt fel Gallina Zs.: SNR 008 — nyújtott ovális folt, h.: 154 cm, sz.: 88 cm,

m.: 24 cm, paticsok voltak benne; SNR 015 — h.: 130 cm, sz.: 84 cm, m.: 7 cm; SNR 016 — h.: 206 cm, sz.: 116 cm, m.: 69 cm, alja ívelt; SNR 018 — h.: 132 cm, sz.: 114 cm, m.: 74 cm, foltja nyújtott ovális, betöltése omladékkal teli.

Több kerek vermet tártunk fel a Kápolna-dombon, melyek metszete hasonló a 7. obj. metszetéhez. Ilyen a 32. obj. (28. kép 4), a 45. obj. (28. kép 8), a 71. obj. (28. kép 5), a 79. obj. (28. kép 7), a 81. obj. (28. kép 6), valamint az 5a-b, 29., 30a és 36. objektumok. A 32. obj. fotóján (34. kép) láthatjuk, hogy a szájnyílás alatt mintegy 14 cm-rel két karólyuk helyezkedik el a falban, és velük szemben is kettő. Lehetséges, hogy csapda volt. Ikvai N. gyűjtése szerint egyes gabonás vermeket használtak vadfogásra (IKVAI 1966, 369). Márkus Mihály leírása szerint a verem száját lazán befedték, csalétket tettek rá, így fogtak például vadnyulat (MÁRKUS 1937, 348). A 32. objektumot használhatták a méhészetben is.

Méhészetre gondolhatunk a 21. (27. kép 5), a 29. és 33. objektumok (33. kép 1—3) esetében. ívelő oldalfalukon kisméretű nyílás vezetett felfelé. A 21. objektumnál téglalap alakú volt a gödörben levő nyílás, kívül hosszúkás, árokszerű kivezető látható (27 kép 5). A 29. obj.-nál ívelt a nyílás, a 33. obj.-nál kis, kerek lyuk figyelhető meg. Ezeknek az átfúrásoknak, és így a gödröknek a rendeltetése ismeretlen. A nyílás kis mérete miatt gondolhatunk a méhtartásra. Tudjuk, hogy a méhek földüregekben is laktak, különösen a fában szegény területeken. Osztható köpük, kasok alakultak ki úgy is, hogy ha a kas megtelt, gödröt ásott alá a méhész, a méhek pedig tovább építették lépjüket (ÖRÖSI 1952, 87). A kasokat Erdélyben és a Sárrét mocsaraiban nádból, szalmából, sárból készült kúpokkal fedték be. Gunda Béla szerint ez a szokás a régi európai méhészkedés maradványa (SZABADFALVI 1956, 475). Vesszőből font kasokat síkvidéki méhészetnél használtak. A kasokba léprögzítő fácskákat tettek, a kisebbekbe kettőt, a nagyobbakba négyet. A pálcákat a röplyuk nyílására merőlegesen szúrták, mert a méhek a lépeiket élükkel a röplyuk felé építették, tehát így a lépek több pálcán vagy lécen áthaladva nagyobb súlyt elbírtak (BOROSS 1963, 60). Boross Marietta említett egy adatot, amikor nem direkt méhtartásra készült kasba tették a méheket: a pécsi múzeumban található egy Mánfán gyűjtött gabona- és babtartó bucséra, melyet a gazda 1957-ben méhlakássá alakított át (BOROSS 1963, 72,35—36. ábra). A gabonatartóban a lépvesszőket az oldalfalban rögzítették, egymást keresztezték, de középen összefogottak. Ez a megoldás emlékeztet a körömi 32. objektumra,