Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Régészet - B. Hellerbrandt Magdolna: A Gáva-kultúra települése Köröm-Kápolna-dombon
64 B. Hellebrandt Magdolna ahol az egy szinten levő karók András-kereszt alakban lehettek az oldalfalba szúrva (34. kép)-, négy karóból is összeállíthatták, mert középen alátámaszthatták őket, mint a mánfai méhlakásban. A 42. objektumban levő egymás alatti (35. kép) karónyomok is utalhatnak a régi európai méhlakásra. Magyarországon a méhészetre a legkorábbi adat közvetett, római kori ásatásból kerültek elő mézeskalácsformák (H. KERECSÉNYI 1969, 5, 18—20. lábjegyzet). Lekerekített téglalap alakú folttal rendelkezett az SNR 009, melynél a h.: 120 cm, sz.: 86 cm, m.: 13 cm. Benne csaknem középen egy nagy cölöplyuk helyezkedett el (SNR 046), mely 24 x 42 cm-es, 20 cm mély, alja egyenes. A gödör és a cölöplyuk alján narancssárgás, égett részt figyelt meg az ásató. A cölöplyuk közepén kis mélyedés látható a teljes bontás fotóján (39. kép). Hasonló kis mélyedést figyelhetünk meg középen a 82. objektumnál (28. kép 9). Az objektum 49 cm mély, s közepén 16 cm átmérőjű lyuk van, mely 10 cm mély. Mindkét esetben kihegyezett cölöpre gondolhatunk; s nem volt bennük lelet. Használatát tekintve gondolhatunk áldozati helyre, de az objektum létén és az égésnyomon kívül más bizonyíték nem áll rendelkezésünkre.17 A körömihez hasonló, nyújtott alakú objektumot, „szentélyt” ismerünk az aggteleki barlangból (KALICZ 1974, 19. kép) a neolitikum idejéből. A szkíta-hallstatt időszak hasonló emlékei (KEMENCZEI 2009, 183. t. 1, 11—12) kerültek elő Bajosról (Bajc, Szlovákia) (TOCÍK 1964, 168), Udvard (Dvory nad Zitavou, Szlovákia) (PAULÍK 1957, 82. t. 1) és Cseke (Caka, Szlovákia) (VLADÁR 1962, 123, 1-2) lelőhelyeken. A kelta korból Pákozdról közöltek hasonlót (PETRES 2012, L-Z, 1437-1438). Ki kell emelnünk a körömi 28. objektumot (25. kép 6, 32. kép 1—2), melyben sok hamu és égett omladék közepén találtunk egy szájával lefelé fordított tálat, mely osztott, és eredetileg csőtalpas lehetett (49. kép 1—2). Ugyanitt állatfigura fej- és törzstöredéke került elő sok cserép között. Makkay János írt a szájukkal lefelé fordított edényekről (MAKKAY 1963, 6). A szokást 17 A Kr. e. II. évezredben és az I. évezred első felében a Közel- Keleten emeltek úgynevezett emlékoszlopot vagy Nap-oszlopot (BIBLIA 1991, Lev. 26. 2 Krón. 4/31. 34). Ennek a területnek és kultúrának a hatásával is számolhatunk, de a görög hatással is. A Kr. e. 8. századra tehető Homérosz Odüsszeiájának írása. Ebben olvashatjuk, hogy Odüsszeusz Kirké tanácsára áldozatot mutat be (MAKKAY 1963, 5), mielőtt az alvilágiakkal kapcsolatba lép. Gödröt ás, melynek hossza-szélessége könyöknyi, s ebbe tölt áldozatul italt valamennyi halottnak előbb tejjel mézet, azután édes bort, s harmadszorra vizet, e fölé fehér daralisztet. Ezeken felül még meddő tehén és juh feláldozását is (HOMÉROSZ 1957, Odüsszeia X, 515-525) ígérte. Európa déli területeivel hozta összefüggésbe, ahol a hiedelem szerint, mint Pandora-edény, fogva tartotta a nem kívánatost. Korai példaként említhetjük, hogy Ecsedy István Zók-Várhegyen a Somogyvár-Vinkovci lakosság hagyatékaként feltárt a „C” terület 2. rész egyik gödrének alján 6 nagyméretű tárolóedényt, melyek szájukkal lefelé fordítva kerültek a gödörbe. Az ásató feltételezte, hogy ezeknek az edényeknek a használatát már tiltották, ezért temették el (ECSEDY 1983, 71). Oszlár-Nyárfaszög 887. obj. középső gödrében hamus, faszenes kitöltésben 6 darab edényt találtak egymásra borítva, szájával lefelé fordítva (KOÓS 2003,121—128). A kutatók egységesnek mondható véleménye szerint az így elásott edények „szakrális hulladékok” (EIBNER 1969, 47-48.; STAPEL 1999, 139-141, 263-264). A körömihez hasonló leletkörülmények voltak Muhi-3. kavicsbánya feltárásánál, ahol a nagyméretű, méhkas alakú gödör belső ívénél egy oldalán fekvő kétfülű tálban, szájával lefelé fordított, kis füles csészét bontottak ki, alatta hamus törmelékkel. E leletek mögött is rituális szertartást sejtett az ásató (KOÓS 2015,139—141). Anyagnyerő helyek Több gödör bizonyult anyagnyerő helynek, így a 17., 22b (18-19. kép), 24. (20. kép 1), 31., 43., 50., 53., 55., 56. (20. kép 2), 59., 61., 65., 69., 70., 76., 77. és 83. objektumok. Amőbaszerű alakja volt a 23. és 37. anyagnyerő gödörnek. Vese alakúak a 19., 27., SNR 010, SNR 011 (benne az SNR 012, SNR 051, SNR 050) gödrök. Csekély mélységűek, ívelt oldalúak, körülbelül kör át- metszetűek a 4., 6., 8., 18a, 47., 64. és 78. objektumok. Ovális alakúak a 34., 35., 60., 68. és 73. objektumok, dudorodó ívelt oldalú volt a 30b. Hamus kitöltésű objektum az 1—3., 5a-b, a 13. ház, a 18a-b, a 20. ház, a 22a-b, 23., 28., 30b. Omladékkal volt teli a 7., 8., 18., 28. és az SNR 008, SNR 054, SNR 074. A lelet nélküli gödrök általában a csekély mélységűek, így a 6., 25., 39., 52., 54., 73., 81. és az SNR 018. Összevethetjük a méhkas alakú vermek, a gabona- tárolók és a téglalap metszetű tárolók mélységadatait a pusztulási szinttől számítva, próbaképpen, a közölt képek alapján. A következőket láthatjuk: a méhkas alakúak (25. kép 1—6) mélységadatainak átlaga 70,1 cm, csak az 1. obj. mélyebb 100 cm-nél. Az ívelt aljú gabona- tárolók (27. kép 1—5) mélységadatainak átlaga 111,2 cm, az ötből három 110 cm-nél mélyebb. A téglalap metszetű vermek (28. kép 2—8) átlagos mélysége 75 cm, gyakorlatilag csak a 81. obj. mélysége haladta meg a
