Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Régészet - B. Hellerbrandt Magdolna: A Gáva-kultúra települése Köröm-Kápolna-dombon
76 B. Hellebrandt Magdolna égett. Analógiája Gemeinlebarn-bói ismert, a régebbi urnamezős kultúrába sorolták, a Kr. e. 12—11. századba (B. HELLEBRANDT 2006, 204, 206, 4. kép 5). Csúcsba futó, kis, vaskos csontlap töredék a 70. obj lelete {61. kép 4), mely a csúcs felé elvékonyodik, és egy helyen, a szélhez közel 2 mm átmérőjű lyukat fúrtak bele. H.: 2,6 cm. Juh ulna corpus töredék a 77. obj. lelete {60. kép 11), melyet esetleg árként használhattak, mint a 3. objektum hasonló ívelésű darabját {60. kép 12). Hosszuk: 8,5 cm, illetve 7,8 cm. Elhegyesedő végű csonttű töredéke került elő a 16. obj., házban. A szár átmetszete kör alakú, jelenlegi h.: 5,7 cm. A 20. obj., házban is találtunk egy 3,7 cm hosszú kis töredéket. A 69. objektum csont tűtöredékének {60. kép 9) szintén kör az átmetszete, és alsó, hegyes vége maradt meg. H.: 5,2 cm. Két csont nyílhegy került elő a 26. objektumból {60. kép 3—4). Vékony csontfalból készültek két elágazó, elvékonyodó szárral. H.: 4,2 cm és 7,1 cm. Ebben az objektumban volt még egy kisebb, hasonló nyílhegy, de töredékes állapotban. A 84. objektumban feltárt csontlécből kivágott nyílhegy más típus, vékony szártüskéje alul középen helyezkedett el, de egy része letört {60. kép 8). A nyílhegy csúcshoz közeli része kissé hiányos. A nyílhegy egyik fele sima, és kissé domború. H.: 3,2 cm. Csont nyílhegyet ismerünk a korábbi időszakból Füzesabonyból. Ezek hossza: 5,9 cm, illetve két darabé 6,1 cm (KOVÁCS 1977, 11. kép 5-7). Használtak fa nyílvesszőket, és ezek végére csont nyílhegyeket erősítettek, melyek erősebbek, és tartósabbak voltak, mint a fa. Kő nyílhegy itt nem jöhetett számításba a nyersanyag hiány miatt. A bronz nyílhegy még ritka lehetett. Bronz nyílhegyet ismerünk Diviaky nad Nitricou lelőhelyről (VELIACIK 1991, 20. ábra 24-25; 22. ábra 3,1), illetve például a tállyai leletből. Kemenczei T. kutatásai szerint bronz nyílhegyeket a Kárpát-medencében először a késő bronzkor végén a halomsíros kultúrában használtak (KEMENCZEI 1969, 35, VI1.1. 13-14). Ettől kezdve a szkítákig minden korszak régészeti anyagából ismerünk tokos vagy nyéltüskés nyílhegyeket. A trójai háborúban a harcosoknak a dárda mellet hajlított íjuk is volt, s Homérosz Iliászából tudjuk, hogy Patroklosz temetésén a sportverseny egyik száma az íjászverseny volt (HOMÉROSZ 1974, íliász XXIII, 103-176). Odüsszeusz Kirké szigetén azt mondta: ... ”én vállamra vettem a széles érckardot, mely ezüsttel vert volt, vettem a% íjam’’. (HOMÉROSZ 1957, Odüsszeia IX, 260, 265). Nyilván többezer éves fejlődési folyamat eredményét kell látnunk abban, hogy a trójai háborúban az egyik fegyvernem az íj lehetett. Különleges csonttárgy a 24. obj. lelete {61. kép 6). Gímszarvas agancsából, a középág hosszában hasított feléből készült. Felső vége „V” alakban kivájt, a homorú él felső végén meghagyott kis fül átlyukasztott. Felülete sima, a törés közelében halványan karcolt vonalak látszanak. H.: 28 cm, sz.: 3 cm. Valószínű, hogy tárgy borítása volt. Tegezdíszítmények készültek csontból a szkíta korban (KEMENCZEI 2001, 179, Kat.sz. 309), de azok kisebbek. Szkíta kori díszített íjkarokkal Csallány Dezső foglalkozott (CSALLÁNY 1964, 7-16). A körömi csonttárgy íj egyik végcsontjának is elképzelhető Hódmezővásárhely-Nagysziget 63. sír hasonló lelete alapján (B. NAGY-RÉVÉSZ 1986, 2. kép 2, 5; 3. kép 1—2), mely honfoglalás kori, h.: 32,3 cm. Analógiái az Alsó-Volga és a Volga-Káma vidékéről ismertek, legkorábban a 9. századból (B. NAGY—RÉVÉSZ 1986, 131). Természetesen ez a „párhuzam” csak tájékozódó jellegű kitekintés. Csontsgibláho^ hasonló tárgy került elő az 51. objektumban {61. kép 2). Felső vége lekerekített, lentebb 1 cm átmérőjű lyukat fúrtak bele. Lejjebb két ágat alakítottak ki. Az egyik ág kissé kifelé tart, a másik letörött. H.: 7,8 cm, sz.: 1,3 cm, v.: 0,5—0,6 cm. Agancsnyél az SNR 014 lelete {61. kép 3). A csont végének szivacsos állományát hengeresen kivésték, valamilyen eszközt foghattak bele. A foglalat felső része törött, hiányos. A nyél hosszabb része középen mintegy 9 cm hosszan és 0,9 cm szélesen üreges, kifúrt. A nyél felülete már szinte simára kopott, csak a hátán látható nyomokban az agancs eredeti felülete. H.: 18 cm. Agancseszközöket találtak Romániában Bobald, Livada és Ustensile lelőhelyeken (NÉMETI 1984, XLII. t.). Több csonton figyelhetünk meg megmunkálást. A 65. objektumban került elő egy gímszarvas agancs középág darab, felső vége levágva, az alsó vég belseje „V” alakban faragott.48 A 70. objektum állatcsontjai 48 HÓM Régészeti Gyűjtemény: ltsz. 99.36.3552/A.
