Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Régészet - B. Hellerbrandt Magdolna: A Gáva-kultúra települése Köröm-Kápolna-dombon
A Gdva-kultúra települése Köröm-Kápolna-dombon 73 hosszuk: 3,6—4,8 cm. Az 57 kép 1/3 a 38. obj. lelete. Megfigyelhetjük, hogy általában a szarvak és a lábak sérültek. Valószínű, hogy bika volt a 30. obj. lelete (57. kép 4). Mellső bal lábánál szépen látszik a hengeresen, illetve kúpszerűen elhegyesedő láb. A 32. obj (57. kép 5) és a 22a obj. darabja (57. kép 6) bika vagy kos lehetett. Szarvuk hiányos, farkuk lefelé tart, testalkatuk erőteljes; h.: 5,5 cm, illetve 3,7 cm. Kosfigura lehetett a 77. obj. (57. kép 2) és a 83. obj. tárgya (57. kép 3), ez utóbbinál a szarv lefelé ívelő része is érzékelhető. Állatfigurák, illetve töredékek voltak még a 8., 23., 26., 28., 30., 32., 41., 58., 72. objektumokban. Állatfugurák kerültek elő például Cáréi (Nagykároly, Románia) vidékén. A körömiekhez hasonló, csúcsosodó lábkiképzést láthatunk a leletanyagban (NÉMETI 1984, XVI. t. 4—7). A körömi 57 kép 3 lefelé ívelő szarvú agyag állata emlékeztet a Teleac lelőhelyen előkerültre (HOREDT 1963, 6. ábra 6). A körömi állatfigurák hasonlítanak a V. Szabó G. típustáblázatán bemutatottakhoz (V. SZABÓ 2002, 38. ábra: XLV. típus 28, 32). Gróh Dániel Visegrád-Csemetekertben a késő bronzkori — kora vaskori lelőhelyen mintegy 40 állatszobrocskát talált gödrökben és kultúrrétegben. Úgy gondolta, hogy ez a lelőhely a keleti típusú állatplasztika elterjedésének a legnyugatibb előfordulása. Felvetette azt a hipotézist, hogy kultuszhely lehetett a településen (GRÓH 1984, 62-64). Az állatszobrocskák Carola Metzner-Nebelsick kutatásai szerint településeken kerülnek elő, használatuk szakrális eseményhez köthető. Típusuk alapján a Kárpátmedencében talált állatszobrocskák a Dnyeper vidékén előkerültekhez állnak a legközelebb (METZNER- NEBELSICK 1998, 395-397; V. SZABÓ 2002, 54). Ugyancsak keleti hatást tételez fel Koós Judit a HÓM Régészeti Gyűjteményében levő, ismeretlen lelőhelyű idol és két juhszobor, valamint lószobor töredék publikálásakor (KOÓS 2011,159). Amulettek Feltehetően amulett volt a 20. objektumban feltárt agyagtárgy (58. kép 1—2). Középső része hosszában lyukas, kívül középtájon jobbra és balra ágazó tömör agyag „karja” van. Felfűzve viselhették. Ugyancsak amulett lehetett az SNR 002-ben talált kapitális nagyságú vadkanagyarból faragott, fényes felületű agyarlemez (61. kép 1), melyet a hátoldalán simára egyengettek. Átfúrták, és az átfúrás a középtől a vastagabb vég felé eltolódott, így maradhatott a felfüggesztésnél egyensúlyban. Az átfúrásnál repedt ketté, h.: 13,3 cm, sz.: 2,3 cm. Kisebb méretű, 9 cm hosszú a 20. obj., házban talált vadkanagyar (61. kép 5), melyet szintén átfúrtak. Láthatjuk, hogy mindkét agyarat homorú ívben, azaz holdsarló formában függesztették fel, így viselték. Vadkanagyar, illetve töredéke került elő az 1969-es ásatáson az V. szelvény 1. és 3. ásónyomában, 1996-ban a 12. és 70. objektumban, 2014-ben az SNR 039-ben. A kagylók az élelem kiegészítői lehettek. Néhány kagylót a héj búbjánál áttörtek, ilyen a 47. obj. darabja (60. kép 13), amelynél a kerek áttörés szépen eldolgozott. Négyszögletes áttörés található a 23. obj. 10 kisebb- nagyobb kagylójának egyikén, az állatcsontok között, ez is eldolgozott. Nem mindegyik átfúrás sikerült. A 77. objektumban 9 kagyló volt, hosszuk 3,9—5,7 cm között váltakozik. Közülük négy átfúrt, a lyuk átmérője 0,7—0,9 cm. Kettőt láthatunk rajzban (60. kép 16—17), ezek a kagylók vékonyabb falúak, eltörtek, selejtes példányok. Az átfúrt kagylókat minden bizonnyal viselték, bőrszíjat, vagy fonott-sodrott fonalat fűztek át rajtuk. Lehettek pusztán csak ékszerek, de hiedelmek is fűződhettek hozzájuk. Később, a Hallstatt-kultúra idején kauri kagylót hordtak (KEMENCZEI 2009, 91—92), ami a kesznyéteni szkíta temetőben sírmellékletként tűnt fel (B. HELLEBRANDT 2001, 19. kép 2-3). Szkíta-kelta kori temetőkben Muhi-Kocsmadombon, Radostyánban és Besenyőtelek-Szőrháton találtunk hasonlót (HELLEBRANDT 1999, 219, 275, 163). Amulettek a Ha A időszak végétől a Ha C elejéig voltak használatban C. Metzner-Nebelsick kutatása szerint. Őrző-védő szerepük mellett rituális szertartásoknál használhatták őket (METZNER-NEBELSICK 1997,6. ábra, 587-588, 595-597; V. SZABÓ 2002, 54). Amuletteket még a korai kelta korban is használtak (WARNEKE 2012, 58), előkerült ilyen Novajidrányban is.42 * Agyaggolyók Köröm-Kápolna-dombon három gömb alakú agyaggolyó került elő a 77., 83. és 71. objektumokból (58. kép 7-9). Átmérőjük: 2,5-2,8 cm. A 46. objektumban ovális alakú agyagmag volt (58. kép 10), ez 3,2 cm hosszú. Megfigyelhetjük, hogy a 71. obj. a domb keleti szélén, a 77. obj. a domb nyugati szélén, a 83. obj. pedig a domb déli szélén helyezkedett el (4. kép). Az északi részt nem állt módunkban kutatni. A domb déli szélén Kemenczei T. szintén talált agyaggolyókat (KEMENCZEI 1984, CXXXVIII. t. 5; CXL. t. 6). Az agyaggolyók használatára vonatkozóan Julius Caesar írásából kaphatunk feleletet (CAESAR 1964,115, V. könyv 43). Caesar leírta, hogy a nervusok elleni hadjárat során tapasztalta, hogy az ellenség izzó agyaggolyókat és áttüzesített nyílhegyeket lőtt parittyával a római katonák 42 B. HELLEBRANDT: Novajidrány-Sárvár 1. kelta temető, kézirat, feldolgozás alatt.
