Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Régészet - B. Hellerbrandt Magdolna: A Gáva-kultúra települése Köröm-Kápolna-dombon
74 B. Hellebrandt Magdolna szalmával fedett kunyhóira, amik meggyulladtak, és a szél pillanatok alatt szétszórta a tüzet a tábor egész területén. Köröm-Kápolna-dombon megfigyelhettük az égett pusztulási réteget, ezért feltételezhető, hogy a telepet felégették. Elképzelhető, hogy a parittyából kilőtt, áttüzesített golyók lobbantották lángra a náddal, szalmával fedett háztetőket. Agyagmag került elő Taktabájon (KEMENCZEI 1984, CLVIII. t. 6-7; CLXI. t. 4). A körömiekhez hasonló, de nagyobb agyaggolyók ismertek Naunhof lelőhelyről (BÖNISCH 2005, 5. kép 9-11). Békásmegyeren például a 256. sír 7. melléklete volt négy darab 2,2 cm átmérőjű agyaggolyó, a 441. sír 7. melléklete pedig három darab 3 cm átmérőjű agyaggolyó (KALICZ- SCHREIBER 2010, 147, 242). A BRONZMŰVESSÉG EMLÉKEI A bronzművességre utaló tárgyak közül az 51. objektumból előkerült pántgyűrű (59. kép 1) érdemel figyelmet. Végei nem érnek össze, átm.: 1,8 cm, a pánt sz.: 0,5 cm. Vidékünkön eddig csak vékonyabb és vastagabb huzalból készült gyűrűk ismertek, például a tállyai leletből (KEMENCZEI 1969, XII. t. 20, 25). Pántgyűrűt találtak Piricei-Kendertag (Románia) C 63 gödrében (BEJINARIU 2010,18. t. 2). Budapest-Békásmegyeren az 55. sírban volt hasonló (KALICZ-SCHREIBER 2010, 30. t. 10). Karperec a 10. obj., házban talált darab (59. kép 6). Ovális átmetszetű, egyik vége törött, a másik a vége felé kissé befűzött, majd elkalapált, ovális részben zárul. H.: 7 cm. Huzalkarperec lehetett a 36. objektumban feltárt, részben kiegyenesített darab, melynek mindkét vége tompa csúcsban végződik.43 H.: 10 cm. Kerek átmetszetű huzalkarperec fordult elő a tállyai leletben (KEMENCZEI 1969, XI. t. 17) Kúpos fejű tű felső részének töredéke került elő a 79. objektumból (59. kép 2). Analógiája a Poroszló- Aponháton talált példány (V. SZABÓ 2002, 214. kép 7; a típustáblázatban is láthatjuk, ez a 41. ábra 27). Kúpos fejű tű ismert Romániából, Uioara de Jos-Grui lelőhelyről (CIUGUDEAN 1994, 2. kép 10), a szerző a Ha A periódusba sorolta. 43 HÓM Régészeti Gyűjtemény: ltsz. 99.36.2754/A. Valószínűleg tű szárának 2 cm hosszú darabja került elő a 69. objektumból (59. kép 3). Ovális átmetszetű, kis bronztöredék. Tű szárának nagyobb darabja származott a 77. objektumból (59. kép 5). Egyik vége elhegyesedik, a másik törött, a szár kör átmetszetű, és 9,9 cm hosz- szú. Tű szártöredéke volt a 20. és 79. objektumokban. Elhegyesedő végű bronz lemezdarab került elő a 22a objektumból, és háromszög alakú bronzdarabkára bukkantunk a 70. objektumban, mely feltehetően valamilyen tárgyról lepattant töredék. A helyi bronzöntés bizonyítéka a 48. objektumban kibontott öntőminta darab (59. kép 4). ívesen hajló végű tárgy csúcsát mutatja, mely hosszában kettéosztott. Az öntőminta maga lapos kő, h.: 5,5 cm, v.: 1,8 cm. Az öntőmintán látható tárgy meghatározása nem egyértelmű. Lehetséges, hogy sarló vége (NÉMETI 1990, 22. kép 4—6), ugyanakkor hasonlónak vélhetjük egy bronzcsákányhoz, mely Blatnicáról való (GALLUS—HORVÁTH 1939, XXII. t. 4). Sarló öntőformája került elő Muhi-3. kavicsbánya területén (KOÓS 2015,16. t. 1—2; 18. t. 1). Lehetett ívelt hátú, két bordával erősített, egygombos sarló öntésére szolgáló is a körömi öntőminta. Ezt a típust sokáig használták (FURMÁNEK—NOVOTNÁ 2006, 50). Párhuzama valószínűleg a Folyás-Szilmegen talált depoleletben látható (MOZSOLICS 2000, Taf. 74, 9,13). Koós J. feltételezte, hogy a mindennapi használati tárgyakat a telepeken öntötték (KOÓS 2015,144). Fémöntés tartozéka egy agyagcső, az SNR 020 lelete (59. kép 7), mely valószínűleg fújtató volt. Ez egy agyaghenger, mely az egyik vége felé keskenyedik. A cső végén a kör átmetszetet egy lefelé irányuló agyagtag kétfelé osztja. A tárgy másik vége törött. Fújtatócső került elő Muhi-3. kavicsbánya 15. objektumában (KOÓS 2015,14. t. 1). Szép kivitelű fújtatócső töredék ismert Környéről (KOVÁCS 1977, 15. rajz 8). A fújtatok használatának irodalmi emléke is van. Az Iliászban olvashatjuk, hogy Hephaisqjos műhelyében ... ’’ment a fúvókhoz tűzjele fordítván azokat, sürgette dologra. És a kemencéknél húsújává fútt szakadatlan, fürgén árasztották szét sokféle fuvalmuk, egyszer a gyors munkát segítették, máskor elültek, úgy ahogy Hephaistos akarta, s a munka kívánta.” (HOMÉROSZ 1974, íliász XVIII, 473-509).44 * 44 Homérosz a Kr. e. 8. században élt, s amiről írt, a trójai háború a Kr. e. 12. században történhetett.
