Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Régészet - B. Hellerbrandt Magdolna: A Gáva-kultúra települése Köröm-Kápolna-dombon
A Gáva-kultúra települése Köröm-Kápolna-dombon 61 560 x 390 cm; 105 cm-re süllyesztették a földbe. A ház DNy-i sarkában láthatjuk a járószintjénél 19 cm-rel mélyebb, ovális gödröt, melynek íve a fal síkjából kitü- remkedik; valószínű, hogy a fal alá húzódott. Ugyancsak a Cethalmon került elő a 98. obj., ház, melynek mérete 250 x 250 cm; a jelenkori járószinttől 145 cm-re mélyedt a földbe. DK-i sarkába egy kerek gödröt ástak, mely 47 cm-rel mélyebb a járószintnél. Ezt a házat nagyon kemény agyagba vágták, mely ezen a helyen is az altalaj részét alkotja (WOLF-SIMONYI 1995, 6-7, 5. és 7. ábra), mint Köröm-Kápolna-dombon. A körömi házakhoz hasonló, középső cölöplyukkal, tehát tetőtartó oszloppal ellátott ovális házat építettek az etruszkok (BURANELLI 1992, 36). Hasonlóan ovális alaprajzú, de már föld feletti kunyhóformát ismerünk, mint temetkezési urnát Vulciból (REICH 1987, 75); Kr.e. 800 körül készült. Köröm-Kápolna-dombon a részben megmaradt 10. obj., házban a középső tartóoszloptól délre, a ház keleti felében, a falnál egy 140 x 100 cm-es ovális mélyedést bontottunk ki, mely a járószintnél 30 cm-rel mélyebb. A 16. obj., ép házban, a ház keleti felében két nagyobb, ovális alakú mélyedés húzódott (B. HELLEBRANDT 2015,4. kép 1). A bejárathoz közelebbi a nagyobb, hossza 142 cm, szélessége 48 cm, míg a kisebb mélyedés hossza 110 cm, szélessége 40 cm; és 21 cm-rel mélyebbek a járószintnél. A 20. obj., házban a középső tartóoszlop közelében keletre és távolabb nyugatra kisebb, hosszúkás mélyedést érzékeltünk. Mezőkeresztes-Cethalmon, mint fentebb leírtuk a 19/D és a 98. objektumban találtak kerek, illetve ovális gödröt. A késő kelta házakban figyelhettünk meg hasonló jelenséget. Mezőkeresztes- Fűzfás 7. obj., ház északi részén 60 cm hosszú, 19 cm széles árkot bontottunk ki (B. HELLEBRANDT 2013, 8. kép). Hasonló lehetett Balatonmagyaród-Kiskányavár 8. objektumában a 200 cm hosszú, 30 cm széles árok (HORVÁTH L. 1987, 62, 7. kép 2), melynél a szerző feltételezte, hogy osztófal helyének maradványa. Méri István a Tiszalök-Rázompusztán feltárt házak aljába ásott 30—50 cm mély, kis gödröket ülőhelynek gondolta. Ezek a gödrök a bejárat közelében voltak, s aljukon ugyanolyan kemény földréteget találtak, mint amilyeneket a házak alján. Méri I. szerint a házak aljára ültek, s a lábukat a gödörbe tették (MÉRI 1952, 60). Szarvas-Rózsáson az Árpád-kori falu helyén Kovalovszki Júlia két házat tárt fel (KOVALOVSZKI 1960, 4. kép 1). Az 1. ház 240 x 300 cm-es, 117 cm mélyen volt a földben a mai felszínhez viszonyítva, falából 80 cm maradt meg. A ház gödrét hamu és agyag töltötte ki. Az 1. ház DNy-i sarka közelében egy 95 x 55 cm-es, ovális gödröt talált az ásató, melynek lapos alja 48 cmrel mélyebben helyezkedett el, mint a ház járószintje, s befelé szűkült. A 2. ház 280 x 320 cm-es, mélysége 120 cm, két gödör volt benne. Az egyikre a ház DNy-i sarka közelében bukkantak, ez tojásdad alakú, 90 x 65 cm-es, 32 cm mély. Oldalfalai rézsűsek, tehát a gödör szűkült, alja teknős kiképzésű. A másik gödör 60 x 40 cm-es, 16 cm mély, alját laposra alakították. Mindkét szarvas- rózsási házban a bejárattól balra helyezkedett el a gödör, és megegyeznek a Rázomon találtakkal. Kovalovszki is ülőhelynek, illetve munkagödörnek gondolta őket, a házon belül végzett tevékenységnél, például szövésfonásnál. Egyik szarvasi ház alját sem tapasztották le. A gödröknél nem volt észlelhető semmilyen kopás, illetve a beülés és a használat során óhatatlanul keletkező sérülés, vagy lábmozgás nyoma. Nem tartom valószínűnek, hogy ezek a mélyített helyek munkagödrök lennének, s ezt igazolják a késő középkori ásatási eredmények és a néprajzi megfigyelések is. Méri I. Túrkeve-Móricon több házban, így a 4., 8., 9., és 14. házban talált méhkas alakú vermet. Feltételezte, hogy élelmiszert tartottak bennük, s elképzelhetőnek tartotta, hogy háborús viszonyok között használták őket (MÉRI 1954, 146). Nem tartalmaztak azonban gabonamagvakat. Bálint Alajos a középkori Nyársapát feltárásánál, all. házban, a kamrában két tapasztott és a padlószint alá mélyedő, homorú aljú gabonás vermet bontott ki; átmérőjük 100 cm és csekély mélységűek, 32 cm, illetve 37 cm mélyek voltak (BÁLINT 1962, 69, 14. kép a). Parádi Pécs-Tettyén tárt fel négyzetes alaprajzú, 280 x 280 cm-es, földbe mélyített házat. A ház ÉNy-i részén körte alakú vermet bontottak ki. A ház DK-i sarkánál pedig lejtősen kiképzett lejárat vezetett a ház fala alá nyúló veremhez (PARÁDI 1959, 25: 26. jegyzet irodalommal). Ugyancsak a bejárat mellett volt a fal alá nyúló gödör Gelej-Sinkahalmon a késő kelta 10. obj., háznál (B. HELLEBRANDT 2013, 35-36. kép). Köröm- Kápolna-dombon az SNR 042 ház SNR 053 része lehetett a fal alá nyúló tárolóhely, melyben egy nagy tál töredéke feküdt oldalára dőlve. Szabó Kálmán Mizse falu ásatásánál az egyik házhoz tartozó veremben talált grafitos edényben galamb csontvázat (SZABÓ 1938, 86). Szabó véleménye szerint a vermek pince-kamra szerepet töltöttek be. A néprajzkutató Ikvai Nándor úgy gondolja, hogy tarthattak a vermekben gabonát, de nagyságukból és elhelyezésükből arra következtetett, hogy ezek a vermek a tárolóedényeket helyettesítették, élelmiszert, így húst és terményt is tárolhattak bennük (IKVAI 1966, 345-346).
