Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Régészet - B. Hellerbrandt Magdolna: A Gáva-kultúra települése Köröm-Kápolna-dombon
62 B. Hellebrandt Magdolna Mindezek alapján azt gondoljuk, hogy valóban pincekamra szerepet tölthettek be a házon belüli mélyedések, hidegen tartották a beléjük helyezett élelmiszert a késő bronzkorban, a késő vaskorban és a hasonlóan építkező középkorban.15 Tárolók, hulladékgödrök, anyagnyerő helyek Vermek A néprajzi kutatás a legősibb terménytárolásnak tartja a földben történő tartósítást (IKVAI 1966, 343—344), ez a módszer Európa-szerte ismert volt. Leggyakoribbnak tűnik Közép-, Közép-Kelet- és Dél-Európa térségében. Csaplovics János és Kállay Ferenc a vermelést ázsiai eredetűnek tartotta (IKVAI 1966, 16 és 148. lábjegyzet). Ikvai N. a vermelés eredetét nem tudta megállapítani. Sőregi János az általa feltárt méhkas alakú vermeket római és népvándorlás korinak tartotta (SŐREGI 1932, 52—53 és 9. kép), Ikvai N. ezeket vélte a legkorábbiaknak (IKVAI 1966, 361). Ikvai N. a régészeti kutatásokban az Árpád-korig ment vissza, ezekkel az eredményekkel foglalkozott. 11—13. századi vermeket tártak fel Tiszalök-Rázompusztán (MÉRI 1952, 60), Pécs-Tettyén (PARÁDI 1959, 131) és Szarvas-Rózsáson (KOVALOVSZKI 1960, 37). Ezek a vermek körte alakúak, legnagyobb szélességük 150 cm, mélységük 225 cm. Egyik esetben sem találtak bennük gabonamagvakat. Tiszalök-Rázompusztán azonban egy csoportban helyezkedtek el a gabonás vermek, s a közelükben őrlőkő darabok kerültek elő. Ikvai N. több példát sorolt fel (IKVAI 1966, 346). A 17—19. századi gabonatároló vermek a korábbiakhoz lényegében hasonlóak, s ezekből visszakövetkeztetve láthatjuk igazoltnak a régészeti módszerekkel feltárt vermek terménytároló funkcióját. Köröm-Kápolna-domb kötött, agyagos talaja kedvező volt a veremásásra. Az ilyen talaj enyhén lúgos, ezért nem szaporodnak el benne a káros gombák (IKVAI 1966, 359). A régi, elhagyott vermet nem jelölték, s ha verem ásáskor korábbi veremre bukkantak, félbehagyták az ásást, és máshol kerestek helyet az újnak (IKVAI 1966, 362). Ez lehetett az oka Köröm-Kápolna-dombon a 17. objektum egymásba ásott gödreinek (29. kép. Ugyanez a helyzet a 2014-es leletmentés SNR 015 és SNR 016 egymásba ásott gödreinél. A vermeket nem égették ki; használat után kifüstölték, így fertőtlenítették; ez gyenge 15 Tudjuk, hogy körülbelül száz éve, a kézi aratások idején az ivóvizes cserépkorsót is beásták a földbe az aratók, így tartották hidegen. égetést jelentett, s a földben levő mész habarcsként megszilárdult az oldalfalon (IKVAI 1966, 358). Ez a folyamat mehetett végbe a Kápolna-domb 42. objektumánál (35. kép 2). A vermekben hosszú ideig, akár 50—100 évig is elállt a termény, ha szakszerűen lefedték; előfordult, hogy nádkunyhót készítettek fölé (IKVAI 1966, 368, 6. kép). Amikor a vermet megbontották, az egészet ki kellett üríteni. A verem elnevezések a néprajzban a száj formáján és a verem alakján alapulnak. A Köröm-Kápolna-dombon feltárt gödrök többsége hasonlít a magyar néprajzban dokumentált tárolókhoz, így megkülönböztethetünk méhkas alakú vermeket, körte- vagy hombárszerűeket és úgynevezett „sírvermeket”, azaz sír alakú vermeket. A méhkas alakú vermeket a szakirodalomban Sőregi J. írta le először (SŐREGI 1932, 43—60), a néprajzi adatokra Szőke Béla utalt (SZŐKE 1952, 95). Köröm- Kápolna-dombon megfigyelhettünk méhkas alakú vermet tölcséres nyakkal (3. kép). A 63. objektumnál is ezt a tölcséres szájképzést láthatjuk részben (37. kép). A többi méhkas alakú veremnél a szájnyílást a dózerolás eltüntette, csak a nyak része és a has maradt meg, mely széles, s ez megfelel annak az általános néprajzi megfigyelésnek, miszerint a kötött talajok vermei oldalirányban kiszélesednek (IKVAI 1966, 358), s minél szélesebb a szájnyílás, annál sekélyebb a verem. Hasonló, méhkas alakú, tölcséres nyakú verem a Muhi-3. kavicsbánya lelőhelyen előkerült 13. és 17. obj. (KOÓS 2015, 10, 12. kép). Méhkas alakú vermek a körömi 1996-os ásatásból: I. obj. (25. kép /), 2. obj. (25. kép 4), 3. obj. (25. kép 2), II. obj. (25. kép 5), 26. obj. (25. kép 3), 28. obj. (25. kép 6), valamint a 4L, 48., 49., 58., 63., 66., 75., és 80. objektumok. A 2014-es ásatásból ide sorolhatjuk az SNR 001, SNR 002, SNR 004, SNR 005, SNR 007, SNR 015, SNR 017, SNR 018 és SNR 20 gödröket. Valószínű, hogy méhkas alakú volt még az SNR 014, SNR 033, SNR 038 és SNR 057 objektum, ezekből csak a gömbölyűén ívelt oldal maradt meg. A méhkas alakú vermek közül csak a 63. objektumnál mérhető a szájnyílás, ez 160 cm. A vermek legnagyobb szélessége 136-240 cm között váltakozott, mint láttuk, az 1. objektum a legszélesebb (25. kép 1), a legszűkebb pedig a 2. objektum (25. kép 4). A vermek mélysége a ledózerolt 1 m-t nem számítva, tehát nagyjából a pusztulási réteghez viszonyítva 38—110 cm között váltakozott. Hasonló adatokat közölt Szabó K., aki a Kecskemét környéki ásatásain a középkori házak közelében talált földbe mélyített — mint írta - helyiségeket (SZABÓ 1938, 86).
