Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Régészet - Csengeri Piroska: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2014-ben
168 Csengeri Piroska Négyes határa 2. neolitikum (alföldi vonaldíszes kerámia kultúrája) 2014. szeptember 29. és október 3. között terepbejárást folytattunk a BORBAS (Borsod Plain Bronze Age Settlements) projekt keretében Borsodivánka-Nagyhalom (Marhajárás, azonosító: 16435) teli település környezetében bronzkori szatelit települések azonosítása céljából. Négyes-Alsó-rákos 2. (azonosító: 85401): A területen a középső neolitikum (AVK) intenzív leletanyagát gyűjtöttük. A lelőhely Négyes-Horgas (azonosító: 85401) lelőhely fizikai folytatása. A két területet a Rima mesterséges medre választja el egymástól. Négyes-Kerülő rét (azonosító: 89307): Az egykori és a mai Rima-meder által közrefogott kis szigeten a középső neolitikum (AVK) kerámiáját gyűjtöttük. A lelőhely egy történeti-földrajzi egységet képez a fentebb említett Négyes-Horgas és Négyes-Alsó-Rákos 2. lelőhelyekkel. Munkatársak: a Miskolci Egyetem hallgatói P. Fischl Klára Nyésta-Kötél (azonosító: 88241) neolitikum A „Szélessávú körzethálózat fejlesztés, optikai kábel elhelyezése oszlopsoron és alépítményben (Edelényi, Szikszói Kistérség; optikai kábelépítés; I. ütem)” projekt kapcsán Szendrőlád, Ládbesenyő, Balajt, Damak, Hegymeg, Tömör, Monaj, Nyésta, Abaújszolnok, Lak, Kupa és Szakácsi települések kül- és belterületén haladó nyomvonalra vonatkozóan Előzetes régészeti dokumentációt készítettünk a Magyar Nemzeti Múzeum — Nemzeti Örökségvédelmi Központ megbízásából. A terepbejárásokat 2014. szeptember 29. és október 1. között végeztük. A lelőhely Nyésta községtől D-re, a Vadász-patakól K-re, közvetlenül az út mellett található. Közepes intenzitású, neolitikus lelőhely, melynek területe 300x50 m. Munkatársak: Tóth Krisztián, Galkó József, Gregóczki Gergő, Juhász Ádám, Nagy S. József, Simon József, Toronya Zsolt Fekete Fásuló Rásonysápberencs-Szőlő alja (azonosító: 84781) középső neolitikum, késő bronzkor (pilinyi kultúra), kora vagy középső vaskor (preszkíta vagy szkíta kor), római császárkori germán, késő avar kor, 10. század, Árpád-kor 2014. április 3. és július 14. között megelőző feltárásokat végeztünk a Rásonysápberencsi záportározó beruházás (ÉMÖP-3.2.1/F-10-2011-0014 azonosító számú projekt) területére eső lelőhelyen, melyet Kalli András és K. Tutkovics Eszter fedezett fel 2013 tavaszán, ÉRD készítése során. A humuszolás, mely még 2013 őszén kezdődött régészeti megfigyelés részeként, összesen 10881 m2 területet érintett. Ebből a régészetileg pozitív 10254 m2 területen végeztünk teljes felületű feltárást 2014-ben. Munkánkat megnehezítette az igen csapadékos tavaszi időjárás. Amellett, hogy az 50 munkanapos ásatás 3,5 hónapot vett igénybe, a tartós esők és a hirtelen lezúduló csapadék több alkalommal okozott nagy károkat a felszínen és az objektumokban. 923 stratigráfiai egységet vettünk fel, melyek közül azonban néhány a bontás során természetes jelenségnek bizonyult. Az összesen 902 régészeti jelenség 8 különböző korszak, illetve kultúra településéről származik; több esetben egymást bolygatva kerültek elő. A települések dombtetőn és domboldalban helyezkedtek el a Vasonca- patak két partján. Egyedül a neolitikus település (annak legkorábbi időszakában) foglalta el a mélyen fekvő, patak parti területeket. Itt csak földbe ásott objektumokat találtunk, melyek betöltését és fedőrétegét fekete iszap jelentette. Neolitikus és vaskori telepobjektumokat csak a patak K-i, míg késő bronzkoriakat csak annak Ny-i oldalán találtunk. Ezzel szemben a császárkori germán, az avar, a 10. századi és az Árpád-kori települések a patak mindkét partjára kiterjedtek. A középső neolitikumban hosszan tartó megtelepedéssel számolhatunk, mely valószínűleg átfogta a tiszadobi és bükki stílusok használatának teljes időtartamát. A tiszadobi, Tiszadob-Bükk átmeneti és Bükk AB, valamint a Bükk B-C stílusok általában objektumonként is elkülönültek, emiatt sokat várhatunk a radiokarbon vizsgálatoktól a stílusokra épített időrend felülvizsgálata szempontjából. A tiszadobi és bükki stílusok kerámiái nem csupán külön gödrökben, hanem ezen túlmenően eltérő típusú gödrökben jelentkeztek. A tiszadobi stílushoz nagyméretű agyagkitermelőket és csak kevés szabályos alakú gödröt köthettünk, míg a bükki stílushoz főként szabályos, kerek gödrök, illetve kevés kisebb agyagkitermelő tartozott.
