Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Régészet - Csengeri Piroska: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2014-ben
A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2014-ben 169 9. kép. Rásonysápberencs-Szőlő alja. Az s236 kútból előkerült fa vízmerítő kanál (a. felülnézet, b. oldalnézet) I 'tg. 9. Kásonysápberencs-Sv/tlő alja. A módén ladle used to scoop waterfrom well s236 (a. top view, b. side view) Előkerült egy tiszadobi jellegű „sarlómotívumos” arcos edény is, melyet feltehetően összetörve helyeztek annak idején az agyagkitermelő gödörbe. A tiszadobi csoporthoz kapcsolhatunk egy szűk, mély, kútszerű objektumot is, melyből egy malomkő és egy unikálisnak számító, kétszájú agyagedény került elő. A feltárás során 7 középső neolitikus sírt találtunk, ezek közül 6-ot házak közelében. 5 váz önálló sírgödörből került elő, és a két, agyagkitermelőben talált temetkezésnél is utólagos beásást feltételezünk. A sírok mind melléklet nélküliek voltak. A hetedik temetkezés egy különleges, cölöpépítményes sír, melynek közelében semmilyen neolitikus objektum nem helyezkedett el. A sírgödör lekerekített sarkú négyszög alakú, igen mély, padkás volt. A cölöpök a padkáig mélyedtek le (csak 3-at sikerült megfogni belőlük a sarkok közelében). A temetkezés feltételezhetően középső neolitikus, bár a szintén oszlophelyes gorzsai és alsónyéki sírok mind a késő neolitikumból származnak.3 A késői bronzkor (pilinyi kultúra) települése, melyhez az ÉRD készítése során a lelőhelyet kötötték, a Vasonca-patak Ny-i partján található. Egy nagyméretű 3 A kézirat lezárása után érkezett radiokarbon vizsgálati eredmény megerősítette a cölöpszerkezetes sír középső neolitikus voltát. agyagkitermelő gödröt, 12 kisebb gödröt és felszíni házakra utaló 31 cölöplyukat sorolhatunk e településhez. Egy sekélyen megmaradt cölöplyuk aljából finom kannelúrákkal díszített, omphalosos aljú füles csésze került elő, míg egy méhkas alakú gödör aljába mélyített cölöplyukban(P) szájával lefelé fordítva egy behúzott peremű tálat találtunk. Jelentős az a vaskorból származó településrészlet, mely az eddigi adatok alapján a preszkíta korhoz, esetleg a szkíta korhoz köthető. 5—6 négyszögletes, félig a földbe mélyített épület, valamint kisebb gödrök jelzik a vaskori közösség itt tartózkodását. A korszak jelentős lelete az s439 gödörből előkerült, agancsból készült két tárgy, melyek vasmaradványokat is tartalmaznak (balták?). Az ásatás során 60 félig földbe mélyített épületet tártunk fel. Ezek jelentős része egy Kr. u. 2—3. századi, császárkori germán településhez tartozott. Változó nagyságú, négyszögletes, 2—6 oszlophellyel ellátott épületek, melyek EK-i sarkában kőből rakott kemencék omladékai kerültek elő, a kőrakások alatt átégett platnival. Az egyik hossznégyszög alakú épület nagy méretével és Ny-i részén a bútorok helyét jelző karólyukakkal említésre méltó (sl44), mint ahogy egy gazdag leletanyagot tartalmazó, 7x5 m-es nagyságú, több mint 150 cm mély műhelyépület (s431), illetve egy beomlott
