Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Régészet - Vörös István: Köröm-Kápolna-domb késő bronzkori település archaeozoológiai vizsgálata
134 Vörös István Az ős-Sajó völgyének lassú folyású — helyenként tavakat kialakító állóvizű — tiszta vizében halak (Pisces sp.), az iszapos folyómeder és a víz közeli mocsaras zsombékos élőhelyein mocsári teknős (Emys orbicularis L.) és békák (Anura) éltek. Az alábbi alternatív, élelmezést kiegészítő állatmaradványok további vizsgálatát specialistáknak kell elvégezni. Mocsári teknős — 21 db A településen 6 objektumban volt mocsári teknős maradványa: 13 db haspáncél (plastron), 7 db hátpáncél (carapax) és egy humerus-vállöv darab. A teknőket minden esetben szétválasztották, a belső csontvázrészeket pedig kiszedték. Bár a 20. objektumból teljes teknős vázat említenek, ép has-, vagy hátpáncél nem került az archaeozoológiai vizsgálati anyagba. Béka - 13 db A farkatlan kétéltűeket a településen kizárólag az egyetlen csonttá összenőtt farokcsigolyáik (urostyl) képviselik. 7 objektumból méretük alapján 9 db „rövid” (35—40 mm), 2 db „közepesen hosszú” (53—61 mm) és 2 db „hosszú” (70-75 mm) került elő. Az egyik „rövid” urostyl alsó oldalán vékony, aboralis kiékelődő, hosszú lemez található. Hal - 173 db Csontmaradványok kivétel nélkül kistestű halakból származnak: dominánsan bordák, úszósugarak, kisebb számban koponya, állkapocs, garatfog, kopoltyúfedő, csigolyák, stb. Nagyobb felhalmozódásuk két házban — 48 db (20. obj.) és 54 db (70. obj.) — volt megfigyelhető. Madár - 12 db Különböző madarak csonttöredékei a település 7 objektumából kerültek elő. Folyami kagyló - 168 db A település 51 objektumából került elő kagylóhéj lelet. Az ép, töredékes, illetve töredék teknők különböző életkorú ún. tompa folyami kagylók egyedeihez tartoznak. Egy kagylótöredék tavikagyló teknőjéhez hasonlít (22/b obj.). Néhány kagylóhéj (teknő) búbrésze áttört (részben korabeli, részben recens sérülés). A GÁVA-KULTÚRA NÉHÁNY TELEPÜLÉSÉNEK FAUNALISTÁJA Röviden áttekintve, a Gáva-kultúra települései Eszak- kelet-Magyarországon a Sajó—Hernád-síkon (Köröm- Kápolna-domb) és a Taktaközben (Prügy-Tökföld), Kelet- Magyarországon a Nyírségben (Nagykálló-Telekoldal) és a Közép-Tisza vidékén (Poroszló-Aponhát) találhatók. A nagyobb felületű ásatásokon az állatmaradványok száma magasabb, a leletmentéseké kevesebb csontanyagot produkált {13. táblásai). A településeken a hosszúcsontok közül Poroszlón 78 db, Körömben 22 db, Prügyön 13 db és Nagykállón 3 db maradt épen (nem törték fel). A települések állatcsont anyaga (Köröm kivételével) a MNM Archaeozoológiai Gyűjteményében van elhelyezve. A Gáva-kultúra négy településén a háziállat maradványok gyakorisága - a 13. tábláit sorrendjében — 82,2 %-ról 96,7 %-ra emelkedik, a vadászott állatoké ennek arányában 7,8 %-ról 3,2 %-ra csökken. A településeken a háziállatok faj összetétele azonos. A három gazdasági haszonállat a szarvasmarha, a kiskérődzők és a sertés. A kiskérődző állományban a juhok mellett gyakran előfordul a kecske is. Korábban az archaeozoológia nem különítette el a szarvcsapokat, kivéve a juh és a kecske maradványait (a nagykállói hiánya ezzel is összefügghet). Jelentős volt a lótartás, és az akkori időben még fogyasztott kutyákat több célra alkalmazták. A Gáva-kultúra körömi, poroszlói, prügyi és nagykállói településein a csontmaradványok háziállat fajmegoszlási sorrendje a következő: szarvasmarha 42,.3 - 42,5 - 51,8 - 31,1 %, sertés 35,8 - 32,2 - 27,3 - 6,3 % és juh 12,4 - 16,1 - 13,2 - 19,0 % (13. tábládat). A három gazdasági haszonállat közül a szarvasmarha és a sertés volt a két legfontosabb háziállat, a juh és a kecske ún. „kiegészítő” háziállatnak tekinthető. Az állatállomány két fő faja a szarvasmarha és a sertés biztosította a hústáplálékot és az egyéb állati eredetű kézműipari nyersanyagok (faggyú, csonteszköz, bőr, stb.) többségét. A juh húsán kívül prémet, gyapjút, a kecske pedig tejet biztosított. Őskori körülmények között egy kifejlett szarvasmarha hasznos húsmennyisége (250 kg) 10 kifejlett juh húsmennyiségének (10 x 25 kg) felelt meg. A sertés húsmennyisége 60 kg-ra becsülhető. A településeken a szarvasmarha állományt több, nagyon eltérő testfelépítésű egyed alkotta. A megmaradt szarvcsapok rövidek, feltűnően széles-lapos bázis- keresztmetszetűek. A felületük erősen barázdált. A marmagasságuk szélső értékei 101,3-131,5 cm. Prügyön előkerült egy sipolynyílásos állkapocs töredék. Egy
