Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Régészet - Vörös István: Köröm-Kápolna-domb késő bronzkori település archaeozoológiai vizsgálata
132 Vörös István A bronzkorban a nagyközepes és a magas kutyák száma jelentősen megemelkedett (BÖKÖNYI 1974, 318—320). Ez a jelenség az újabb néphullámok Kárpátmedencébe érkezésével függhet össze. A bronzkor volt az utolsó őskori időszak, amikor — a feltört koponyák és az összevagdalt vázcsontok tanúsága szerint — a kutyákat áldozati és/vagy hétköznapi (velő/hús) alkalommal még fogyasztották. A 20. házban két kutyának péniscsont (os priapi) töredéke is előkerült. Az egyik kutya nyúzott bőrdarabját (+ bőrben maradó mp/ph- okat) is a „szemétre” dobták. VADÁSZOTT ÁLLATOK A körömi Gáva-településen a 318 db vadászott állat csontmaradványainak 90,3 %-át a négy húsvad szolgáltatta. A vadon élő állatok előfordulása, illetve az azzal összefüggésben levő vadászati lehetőségek és szokások következtében a településen a húsvadak közül első helyen a vaddisznó (40,6 %) áll, azt követi a gímszarvas (34,3 %), kevesebb, mint harmadával az őstulok (12,0 %) és legkevesebb őz (3,4 %). A négy prémes állat maradvány gyakorisága 9,7 % (2. táblásai). A vadászott állatokat az elejtés helyén törték fel, majd szétdarabolták, és a vadászok „csak” a számukra értékes testrészeket szállították a településre. Előnyben részesítették a hátulsó és a mellső combot. A kevés számú ún. szárazvégtag csont (mc/mt) és az ujjcsontok (ph.) előfordulása jelzi, hogy a nagyvadakat nem nyúzták meg. A húsvadak fejéből mindig került néhány darab a településre. Őstulok — 38 db Az őskor legnagyobb testű húsvadjának, az őstuloknak — egy kivételével — kis darabokra vágott/hasított csonttöredékei 12 objektumból származnak. A fejrégióból 8 db, a gerincoszlopból 3 db, a mellső végtagból 8 db, a hátulsóból 11 db, illetve 2 db ujjcsont került elő. A felismerhetetlenségig összeégett őstulok csont 6 db volt (16. obj.). Egy őstulok tehén (63. obj.) mc méretei: h. 240 mm, prox. sz. 68 mm, diaph. sz. 38 mm, és a dist. sz. 70 mm. A mc hosszméretéből M ATOLCSI módszerrel (1970, 113) számított marmagassági érték 148,3 cm, karcsúsági-indexe 15,8. Egy tib. dist. sz. 67 mm, egy ph. II. h. 50 mm, prox. sz. 34 mm, diaph. sz. 28.5 mm. Egy astragalus h. 75 mm. Az erdős sztyeppén — ligetes pusztán élő őstulok vadászata a Sajó-torkolat — Alföld peremvidékén történhetett. A csordában élő őstulok tehenek közül egy-egy elejtése ritka eseménynek számíthatott. Gímszarvas — 109 db A település 35 objektumából begyűjtött gímszarvas maradvány közül 19 db a fejrégióból, 6 db a csigolyaoszlopból, 40 db a mellső végtagból, 37 db a hátulsóból került elő, és 7 db ujjcsont. 14 objektumban 15 agancs darab volt. Ezek: 3 db vetett agancstő (16., 71., 77. obj.), 6 db agancsszár (szelet, hasíték), egy agancsszár + középág darab, két középág darab, három agancság darab (egy jégág, egy agancszabla fr. 51. obj.). Az agancsdarabok végeit hasították, körbe- faragták. Egy nagyméretű, bal oldali agancstő méretei: rózsakörméret: 230 mm, fölötte a szár átmérői: 72 és 54 mm. Az agancstő magassága: 100 mm. A szemág bázis mérete: 49 és 34 mm, a jégágé: 32 és 28 mm. Az ágakat és a szárat is rézsútosan lehasították. A szemág csonk h.: 90 mm, a jégág csonk h.: 70 mm, a szár h.: 125 mm. Az agancstő felületén vékony vágásnyomok találhatók. Egy jobb oldali agancsszár közép + középág darab is előfordul. A felülete vonókés technikával faragott, a két szárcsonk körbefaragott, mindkét végében keskeny üreget fúrtak. A középág csonk h.: 120 mm, a szárrész magassága: 80 mm (SNR 014). Egy bal oldali levetett agancsú homlokcsont (60. obj.) télvégi elejtési időszakot jelez. A vetett agancsok begyűjtése is a tél végén — a kora tavaszi időszakban történhetett. A hátulsó végtagcsontok között van egy nőstény és egy bika bokaízületi rész (tib.dist— astragalus—calcaneus), amit egyben vittek a településre. A gímszarvas csontok méretük alapján nemek szerint jól elkülöníthetők (VÖRÖS 1975). Ezek alapján 18 nőstény és 20 bika maradványa azonosítható. Egy második ujjcsont külső oldalán szabálytalan alakú, beszakadt lyuk található. A gímszarvasok csontméreteit a / /. tábládat tartalmazza. A gímszarvasok élőhelye a zárterdő. Őz - 11 db Az őzmaradványok ritkaságát jelzi, hogy a feltárt teleprészen mindössze 10 objektumból kerültek elő. A maradványai: jobb oldali vetett agancs, 4 db fejrész, medencecsont és ágyékcsigolya, egy mellső, két hátulsó végtagból való és egy fiatal ujjcsont. A vetett agancs (3. obj.) szárhossza: 220 mm, rózsakörmérete: 110 mm. A szemág 102, a hátulsó ág 155 mm magasságban ered. Egy állkapocsban (22. obj.) a fogsor h. 71,5, premolaris h. 28, molaris h. 42, az M. h. 18 mm. Az őzeknél az agancs levetése november-decemberben történik, a begyűjtése január-februárra tehető. Az őz zárterdő — ligeterdő szélek lakója, a Kárpát-medencében több ezer éven keresztül alárendelt szerepet töltött be a vadászatban. Feltételezhető, hogy ez a „mellőzése” a kis zsigerelt testtömegével függ össze.
