Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)

Régészet - Vörös István: Köröm-Kápolna-domb késő bronzkori település archaeozoológiai vizsgálata

131 Köröm-Kápolna-domb késő bronzkori település archaeozoológiai vizsgálata Az őskori sertések keskeny-hosszú fejű, hosszú­vékony lábú, magas állatok voltak. A kanok méretei megközelítették a vaddisznó emse méreteit. A sertés­csontok 89 %-a kifejlett (adultus), 6,7 %-a 81 db fiatal (juvenilis 1—1,5 év), 2,9 %-a 35 db 6—10 hónapos (in­fantilis 6—10 hó) és 0,9 %-a 11 db újszülött (neonatus 1—2 hét) életkorú, 0,5 %-a 6 db embrió (foetus) volt. A nagyszámú kifejlett egyed maradványai ellenére a sertés elsődlegesen húshasznosítású háziállat. Az arányaiban jelentős számú fiatal állatmaradvány csak megerősíti a szaporulat egy részének elfogyasztását is. Az SNR 042 házban egy callussal gyógyult törött fibuláti s találtak. Ló - 105 db A csontmaradványok 2,5 %-os előfordulása (/. táb­ládat) jól jelzi, hogy az ún. gazdasági haszonállatoktól eltérően a lovat nem „húshasznosítás” miatt tartották. A csontmaradványok anatómiai és topográfiai meg­oszlása egyértelműen a másodlagos felhalmozódást mutatja. A koponyából csak izolált (microdont) fogak és állkapocs töredékek kerültek elő, a hátulsó láb csont­töredékeinek darabszáma kétszerese a mellsőének. Egy mt (30) diaphysis felső oldalán kétoldalt végig, az alsó felületén foltokban sűrű, rövid-vékony (2 mm széles) vágásnyomok találhatók. A tömör, vastag (pl. astragalus) csontok feldarabolása hatékony fémeszközökkel történt. A három metapodium hosszméretéből VITT módszerrel (1952, Tablica 1) számított marmagassági értékhatárok: 136,0—141,3 cm, az átlag 138,6 cm. 138,6 cm (mc. 30. obj., karcsúsági-index értéke: 14,2 karcsú), 141,3 cm (me. II/6 gödör, karcsúsági-index értéke: 15,2 középkarcsú) és 136,0 cm (mt, 30. obj.). Mindhárom marmagassági érték a közepes testma­gasság kategóriába tartozik. A lovak csontméreteit a 9. tábládat tartalmazza. Egy mandibula töredék 6 hónaposnál fiatalabb választott csikótól, két csonttöredék fiatal (juvenilis) állattól származik. Kutya —178 A kutya csontmaradványok anatómiai és topográfiai eloszlása nagyon változatos. A kutya maradványok két­harmada négy ház (13., 16., 20., SNR 012) betöltéséből, a többi 64 db 29 objektumból került elő. Állkapocs 8, arckoponya két, hosszában felhasított agykoponya három objektumban volt. A kutyacsontok közül 170 db kifejlett állatoktól származik, két objektumban (3. obj.: 7 db, 20. obj.: 1 db) egy hónapnál fiatalabb kölyökkutya maradványát találták. Az állkapcsok és a koponyák Csont átlag db limit metacarpus h. 2 225-230 prox. sz. 2 46-49,5 diaph. sz. 2 32-35 dist. sz 2 48 metatarsus h. 1 260 prox. sz. 48,5 4 44-52 diaph. sz. 2 29-30 dist. sz. 48,5 3 47,5-50 tibia prox. sz. 1 78 dist. sz. 2 67-68 dist. m. 2 41-44 9. táblázat. Köröm-Kápolna-domb. Ló csontmaradványok méretei (mm) Table 9. Köröm-Kápolna-domb. Measurements of the horse bones {mm) Csont átlag db limit humerus prox. sz. 2 29-36 prox. m. 2 37-45 radius h. 1 167,5 prox. sz. 18,8 3 18-20 diaph. sz. 12,3 4 11-14 dist. sz. 2 22,5-24 femur h. 1 198 prox. sz. 41,4 3 38-43 dist. sz. 2 30-34 tibia dist. sz. 1 21 10. táblázat. Köröm-Kápolna-domb. Kutya csontmaradványok méretei (mm) Table 10. Köröm-Kápolna-domb. Measurements of the dog bones (mm) kétféle, jól definiálhatóan elkülönülő méretűek, a kevés mérhető csont több mérettartományba tartozik. A kutya­csontok méreteit a 10. tábládat tartalmazza. A két hosszúcsont hosszméretéből KOUDELKA (1886, 151) módszerrel számított marmagassági érték: 54,0 cm (rád) és 59,5 cm (fém). A hosszúcsontok prox. darabjának méretéből interpolálható azok hosszúsága. Ezek alapján további négy marmagasság valószínűsít­hető: 54,5 és 65,5 cm (két hum), 53,5 cm és 54,5 cm (két rad). A 6 egyed marmagassági átlaga 57,0 cm, a szélsőértékei 53,7—85,7 cm. Négy (53,5, 54,0, 54,5 és 54,5 cm marmagasságú) kutya a közepes (45—54,9 cm), egy (59,5 cm-es) a nagyközepes (55—64,9 cm), és egy (65,7 cm-es) a magas (65 cm <) testmagasság kategóriájú kutyák közé tartozik. A közepes testméretű vadászkutyák a Canis familiáris intermedius (WOLDRICH 1878) alakkörbe, a nagykö­zepes és a magas termetű, relatíve nagyfejű, de gracilis vázcsontú középnagy juhászkutyák a bronzkorból leírt Canis familiáris matris optimae (JEITTELES 1877) alakkörbe sorolhatók.

Next

/
Thumbnails
Contents