Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)
Régészet - Vörös István: Köröm-Kápolna-domb késő bronzkori település archaeozoológiai vizsgálata
130 Vörös István Csont átlag db limit humerus dist. sz. 28,6 5 28-30 dist. m. 23,9 5 22,5-25 radius h. 1 178 prox.sz. 29,6 3 26-33 diaph. sz. 16,6 6 14-20 dist. sz. 1 25 metacarpus prox .sz. 22,6 3 21-24 diaph. sz. 12,3 4 9,5-14 tibia dist. sz. 26,0 7 24-27 dist. m. 19,4 7 18-21 metatarsus prox.sz. 19,1 3 18,5-20 diaph. sz. 10,8 8 8-12 dist. sz. 2 23,5-24 phalangis I. h. 34,0 3 33-36 prox. sz. 13,8 3 13-15,5 ! diaph. sz. 10,3 3 9-12 dist. sz. 12,3 3 11-14 astragalus h. 30,3 3 29-32 SZ. 2 21-21 7. táblázat. Köröm-Kápolna-domb. Juh csontméretek (mm) Table 7. Köröm-Kápolna-domb. Measurements of the sheep bones (mm) Csont átlag db limit humerus diaph. sz. 15,4 5 14-17 dist. sz. 39,1 7 36-41 diaph.m. 23,0 7 21-28 diaph. m. 39.6 4 37,5-41 radius prox. sz. 1 28 prox. m.. 1 20 tibia dist. sz. 2 30-32,5 dist. m. 2 26-28 phalangis I. h. 35,5 10 31-40 prox. sz. 17,0 10 15-20 diaph. sz. 13,0 10 11-16 dist. sz. 15,6 10 13,5-19 phalagis II. h. 1 27 astragalus h. 44,6 10 42-52,5 SZ. 27,9 10 24-38 m. 27,3 10 25-36 calcaneus h. 1 81 8. táblázat. Köröm-Kápolna-domb. Sertés csontméretek (mm) Table 8. Köröm-Kápolna-domb. Measurements of the pig bones (mm) A juhmaradványok abszolút többsége, 91,1 %-a kifejlett (adultus) egyedtől származik, 6,5 %-a 27 db fiatal (juvenilis 1—1,5 év) és 2,4 %-a 10 db 6—8 hónapos (infantilis) életkorú volt. A kifejlett életkorú juhok tartása élőállat hasznosítást feltételez. Mivel a juhokat — a szarvasmarhához hasonlóan — nagy valószínűség szerint nem fejték, tartásuk prém és kevertgyapjas alapanyagot biztosított. Kecske — 31 db Az őskori állatcsont leletanyagokban általában nincs kecskecsont, vagy ha előfordul, akkor néhány csontmaradvánnyal (elsősorban szarvcsapokkal) képviselt. A körömi településen a kecske maradványok száma „gazdagnak” mondható. A településen elszórtan 8 fejrész (4 szarvcsap töredék), 8 borda, 6 mellső- és 4 hátulsó lábcsont, illetve 5 lábvég (ujjcsont) került elő. A szarvcsapok ún. „szablya alakú” aegagrus típusúak, amelyek egyenes, enyhén hátrahajló, homonyma-k (a szarvcsapok mediális élei enyhén befelé, a homlok mediális síkja felé csavarodnak). A kecske szarvcsapok nőstényektől származnak (6. táblásait). A hum. dist. sz. 33—37 mm, a mc. diaph. sz. 18 mm, a mt. diaph. sz. 16 mm. Az őskor emberének a kecske elsődlegesen tejtermelő állata volt, melyet idős korában természetesen elfogyasztottak. A körömi településen egy fiatal (juvenilis) és egy pár hónapos (infantilis) egyed maradványát is megtalálták. Sertés — 1197 db A körömi telep sertésállományára a bronzkorban általános nagytestű egyedek a jellemzők. A sertések szétbontására jellemző, hogy az astragalus-ok és az ujjcsontok kivételével egyetlen ép csont sem került elő. A koponyákat darabokra széthasították, félbevágva két agykoponya és négy homlokcsont volt azonosítható. A sertések koponyája a vaddisznó koponyák kicsinyített „változata”. A koponyák ék alakúak, keskeny, alacsony, vékony falúak, a profilvonaluk egyenes. A könnycsont (lacrimale) az életkortól és a nemtől függően változatos méretű: a dorsalis h. 44 és 63 mm, a ventralis h. 20—37 mm, a magassága viszont alacsony 20—22 mm. Az ún. lacrimal-index értéke 1,00, 1,68 és 1,80, amely a recens európai vaddisznók könnycsont-index értékeinek variációs tartományába esik. A hazai vaddisznónál ez az érték 1,60 (HANKO 1939, 7). A sertéscsigolyákat hosszában hasították szét. A felső M3 h. átlaga 34,2 mm (6 db: 32—36), sz. átlaga 19,7 mm (6 db: 18—22), az alsó M3 h. átlaga 34,2 mm (17 db: 26—39), sz. átlaga 16,0 mm (14 db: 12—21). A sertések kevés vázcsontja (8. táblással) a nemektől függően változatosan eltérő méreteket mutat. A maxillák, mandibulák és caninusok alapján 30 nőstény és 9 kan sertés volt azonosítható. A sertések 10 db astragalus és 1 db calcaneus hosszméretéből TEICHERT módszerével (1969, 286) számított marmagassági érték határai 75,1—93,6 cm, az átlaga 79,4 cm.
