Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 55. (Miskolc, 2016)

Régészet - Vörös István: Köröm-Kápolna-domb késő bronzkori település archaeozoológiai vizsgálata

126

Vörös István

Ásatási évadok

1969

1996

2014

1969, 1996, 2104

db

db

%

Szarvasmarha

Bős taurus L.

113

1234

66

1413

34,8

juh

Ovis aries L

12

384

19

415

10,3

Kecske

Capra hircus L.

31

31

0,7

Sertés

Sus domesticus Erxl.

23

1151

23

1197

29,5

Ló

Equus caballus L

16

83

6

105

2,5

Kutya

Canis familiáris L.

1

168

9

178

4,4

Háziemlős

165

3051

123

3339

82,2

Őstulok

Bős primigenius Boj.

2

32

4

38

1,0

Gímszarvas

Cervus elaphus L.

7

78

24

109

2,6

Őz

Capreolus capreolus (L.)

1

10

11

0,26

Vaddisznó

Sus scofa L.

8

112

9

129

3,2

Farkas

Canis lupus L.

1

1

0,02

Vörös róka

Vulpes vulpes (L.)

15

15

0,36

Mezei nyúl

Lepus europaeus Pali.

14

14

0,34

Hód

Castor fiber L.

1

1

0,02

Vademlős

18

263

37

318

7,8

Madár

Aves

1

10

1

12

0,29

Mocsári teknős

Emys orbicularis L.

21

21

0,51

Béka

Anura

13

13

0,32

Hal

Pisces

1

172

173

4,25

Folyami kagyló

Unió

158

10

168

4,13

2

374

11

387

9,5

égett állatcsont

16

16

csonteszköz

3

3

0,5

185

3707

171

4063

100,0

1. táblázat. Köröm-Kápolna-domb. A három ásatási szezon állatfaj gyakorisága (db)

Table 1. Köröm-Kápolna-domb. Distribution of the animal species from the three excavation seasons (NISP, number of identified specimens)

A településen az állatcsont leletek kizárólag állatbontási (részben „mészárszéki, konyhai”), illetve étkezési hulladékokból származnak. Az állatcsontok fragmentáltságára jellemző, hogy a 3657 db emlőscsontból mindösszesen 22 db volt (0,6 %!) ép hosszúcsont. Az állatok bontására, illetve az egyes állatfajok további „konyhai feldolgozására” nyújthat adatot az állatcsontok ilyen mértékű feldarabolása. A szarvasmarhának 15 db (rad/tib, mc/mt), a lónak 3 db (mc/mt), a kutyának 2 db (rad/fem), a juhnak és az őstuloknak 1—1 db (rád, mc) ép hosszúcsontja került csak elő. A többi emlősállatnak mind összevágott és hasított hosszúcsont töredékei voltak.

A három ásatási évad állatmaradványait összevonva ismertetem. A település élettartama, az objektumok használatának sorrendje, esetleges egyidejűsége nem ismert, ennek ellenére az állatmaradványok vizsgálatának eredményei az egész településre vonatkoztathatók. A házak közelében ásott vermek és gödrök állatcsont anyaga tartozhatott a ház „konyhahulladékához”, de a felhagyott házak betöltéseiből előkerült állatcsontok topográfiailag más területről, területekről valók.

Az állatcsontokat DUERST (1930) és DRIESCH (1976) módszerrel mértem le. Az életkor meghatározásához a fogazat státuszát DUERST (1930, 188) és HILLSON (1990), a vázcsontok elcsontosodási fázisait SCHMID (1972, Table 9) által összeállított táblázat, illetve az egyes háziállat állattenyésztési szakirodalma alapján határoztam meg. A juh és a kecske csontok elkülönítését BOESSNECK-MÜLLER-TEICHERT (1964) monográfiája, illetve gyűjteményi csontanyag alapján határoztam meg. A korhatározás nem mérési, hanem becslési eljárás. Ezért az életkor meghatározásakor megadott számszerű értékeknek bizonyos hibahatárával kell számolni (SCHANDE 1962, 79).

A Gáva-településen 6 házi emlős: a szarvasmarha (Bős taurus L),juh (Ovis aries L.), kecske (Capra hircus L.), sertés (Sus domesticus Erxl.), ló (Equus caballus L.) és kutya (Canis familiáris L.); nyolc vademlős: az őstulok (Bos primigenius Bojl),gímszarvas (Cervus elaphus L.), őz [Capreolus capreolus (L.)], vaddisznó (Sus scofa L.), farkas (Canis lupus L.), vörös róka [Vulpes vulpes (L.)], mezei nyúl (Lepus europaeus Pali.) és hód (Castor fiber L.) maradványai kerültek elő. Ezeken kívül madár (Aves),