Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Történettudomány - Bodnár Mónika: Adatok a miskolci németek történetéhez és kultúrájához, különös tekintettel a 18. századi evangélikus németekre
342 Bodnár Mónika Szaar György 1782 ea, nsh Tenchengreber Jacobus 1790 h,v lanius mészáros Tepper György 1782 ea, nsh Tienschmid Joannes 1790 h, v rhedarius kerékgyártó, bérkocsis Tillenperger Benjamin 1793 h, v pileator kalapos Tomázy György/Thomasy Georgius 1782 ea, sh J1790 h, öe Töpper András 1782 ea, nsh Trillhaas Joannes Georgius/János 1800 h, v zonarius övkészítő Veinich Károlyné 1782 ea, nsh; Wester Andreas 1792 h, a Zontog Györgyné 1782 ea, nsh III. táblázat. Miskolci evangélikus németek a 18. század végén. Jelölések, rövidítések: a: apa; ea: egyházalapító; f: fia; h: házassági anyakönyv; m: menyasszony; nsh: nem saját házban lakik; ö: özvegy; öe: özvegye; sh: saját házban lakik; t: temetési anyakönyv; tn: tanú v: vőlegény; févszám: a jelzett évben már nem él. Table III. Lutheran Germans in Miskolc at the end of the 18th century. Notes, abbreviations: a: father; ea: church founder;f: son; h: marriage certificate; m: bride; nsh: tenant Iliving at someone else; Ö: widow; öe: widow of someone; sh: house owner; t:funeral certificate; tn: witness; v: husband; fyear: is deceased in that particular year. a származás kapcsán. Ha végigböngésszük a miskolci evangélikus anyakönyvek bejegyzéseit, elsősorban az esketési és temetési anyakönyvekben találunk arra vonatkozó adatokat, hogy a 18. század végi Miskolc társadalmában a német betelepülők milyen szerepet töltöttek be, mi jelentette a megélhetésüket, milyen foglalkozásokat űztek. Következzen itt a 18. század végéig összegyűjtött adatok egy része: Ha ezeket az adatokat csokorba szedjük, nagyon színes kép tárul elénk. Ezek az anyakönyvi kutatások alapját képezhetik a miskolci (evangélikus) németekre vonatkozó családtörténeti kutatásoknak, melyek alkalmat adnának egy-egy „mélyfúrásnak”, egy-egy családtörténet részletes feltárásának a miskolci megtelepedéstől akár napjainkig, s lehetőséget biztosítanának arra, hogy közelebbről megismerjük az adott család egyes tagjainak Miskolc társadalmában, vagy tágabban értelmezve az összmagyar társadalomban betöltött szerepét, fény derüljön az esetleges elvándorlásokra, azok irányára. Az ilyen irányú kutatásokhoz jó példával szolgálnak Tóth Árpád publikációi, aki elsősorban a pozsonyi evangélikus polgárságot kutatja (TÓTH 2009, 2011). ESETTANULMÁNY - TRANGUS ILLÉS Faragó Tamás Miskolc népességéről írott tanulmányában azt írja, hogy mivel a Miskolcra történő bevándorlási folyamat nem köthető konkrét időponthoz, nem kapcsolható egy-két jól körülírható etnokulturális csoporthoz, nem nevezhető szervezett telepítési akciónak, ezért a városba irányuló bevándorlás megismerése szempontjából a betelepedés módjára, motívumaira sokkal inkább rávilágítanak az esettanulmányok, mint tennék azt a statisztikai vizsgálatok és kimutatások (FARAGÓ 2000, 220—221). Ilyen „mélyfúrásos” esettanulmánynak szánom Trangus Illés, illetve a Trangus család miskolci vonatkozásainak bemutatását. Trangus Illés, Miskolc első orvosa és patikusa, egyúttal Borsod vármegye főorvosa is volt (MARJALAKI 1962, 98, GYÁRFÁS 1982, 44). Szepességi cipszer családból származott, a család 1563-ban magyar nemességet szerzett (KEMPELEN 10. köt. 421). Nagyapja, Trangus Dávid oboríni (Szepesedelény, Oborín, Szlovákia) lelkész, az ő felesége, vagyis orvosunk nagyanyja Lochmann Katalin volt. Ebből a házasságból született 1669-ben idősb Trangus Illés, a miskolci orvos apja, aki édesapja halálát követően özvegy édesanyjával Lőcsére (Levoca, Szlovákia) költözött. Előbb itt, majd Eperjesen (Presov, Szlovákia), később Szilézia történelmi fővárosában, Wroclawban (Wroclaw, Lengyelország) folytatta tanulmányait, végül a jénai egyetemen fejezte be 1691-ben. Miután visszatért Magyarországra, előbb Horváth- Stansith Baltazár családjának udvari lelkésze volt, majd 1703-ban Bártfán (Bardejov, Szlovákia) vállalt lelkészi hivatalt. Mindezt ő maga írta le önéletrajzában (HAAN 1858, 35). Ám idősebb Trangus Illés csak 1707-ig volt Bártfán.69 1707-ben testvériségi szónokként részt vett a nevezetes rózsahegyi zsinaton (ZSILINSZKY 1889, 77). 69 A bártfai anyakönyvet Trangus Illés kezdte el vezetni 1703-ban. 1707 áprilisáig követhetjük nyomon kézírását, néhány hónap kihagyás után, 1707 szeptemberétől más kézírással vezették az anyakönyvet. Lásd: Ev. ak-i bejegyzések, Bártfa (Bardejov).
