Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Művészettörténet - Hajdú Ildikó: Vákár Tibor Miskolcon
530 Hajdú Ildikó 5. kép. Vázlat a múzeum bővítéséről (HÓM HTD 2014.31.1-50) Fig. 5. Draft plan of expansion of the Herman Ottó Museum hiszen az egyik legnagyobb gyűjteménnyel rendelkező múzeum valójában az ország egyik legkisebb épületében szűkölködött (HÓMÉ 1964, 248). Az elkészült tervek azonban nemcsak a múzeum új épületének helyét jelölték ki, hanem az egész belváros közlekedési, beépítési tervét is tartalmazták. A múzeum korszerű bővítési lehetőségeinek a biztosítása tehát alkalmat is teremtett a belváros rendezésének átgondolására. A tervek szerint a múzeum bővítésére a Szinva túloldalán levő részben beépített területen nyílt volna lehetőség. A mai Akadémiai Bizottság épülete mögött, a Szinvától a Rákóczi-közig tartó területen létesítendő új múzeumi épületet a papszeri épülettel a patakon átívelő híddal tervezték összekötni. Ahogy az a múzeumi épület helykijelölése során is világossá vált, egy sűrűn beépített terület rendezése során óhatatlanul szembe kell nézni a szanálások kérdésével. A terület ekkor még földszintes lakóházakkal volt beépítve, akárcsak a belváros jelentős része. Lakások bontása az új városépítészeti és országos politikában állandóan napirenden levő kérdést jelentett. Annak ellenére, hogy Vákár Tibor belváros rendezésére irányuló terve Weichinger Károly egyetemi tanár bírálata szerint túlzott mértékben ragaszkodott a meglevő, zsúfolt beépítéshez, még így is több mint 120 szanálandó lakást tartalmazott, amely összesen 134 családot, közel 500 személyt érintett. Még e számok ellenére is, a korszerűsítés során szükséges bontások mellett, elképzelése, tervei alapján a belváros képes lett volna megőrizni eredeti arculatát. Emellett az utcafrontra néző zárt soros beépítés mögött számtalan kertet, parkot és udvart tervezett: így létrejött volna a Színház mellett a Déryné-park, a múzeum új épületénél a Kőkert, a Szabadság tér (ma Erzsébet tér) bal oldalán álló épületek mögött a Könyvpark, valamint a Miskolci Galéria helyén álló Rákóczi-ház utcafronti épületei mögötti kert. Mindezek az elképzelések sajátos hangulatot adtak volna a belvárosnak, mintegy lazítva a sűrű beépítésen, élhető tereket kialakítva. A város műemlékei iránti elkötelezettsége itt is megmutatkozott. A nagy átalakítási elképzelések gyakran a műemlékeket is fenyegették, mint ahogy az a Nemzeti Színház esetében is történt. A „Régi-Miskolc átalakulása Uj-Miskolccá a szemünk előtt megy végbe. A régi Kis-Miskolc helyére az új, modern Nagy-Miskolc lép, de nem apró léptekkel, hanem ugrásszerű rohamléptekkel.” — írja egy korabeli szöveg. Majd folytatja, „ilyen
