Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Művészettörténet - Hajdú Ildikó: Vákár Tibor Miskolcon
Vákár Tibor Miskolcon 531 6. kép. A Herman Ottó Múzeum tervezett új épületeinek helyén álló házak. (Fotó: Vákár Tibor, a képeket panorámaképpé szerkesztette: Kiss Tanne István. HÓM MGT 2010.4.1—310) Fig. 6. Houses on the land where the new buildings of the Herman Ottó Museum were planned to be built (Photo by Tibor Vákár, edited by István Kiss Tanne) nagy és jelentős városnak nem lehet cammogó, ácsorgó villamosa. Gyors és biztos közlekedésre van szüksége. Ehhez épül most a kettősvágányú villamosvasút” ahol már nem kell megállni a Gömöri-sorompó előtt, hiszen kész az új aluljáró, és a villamosoknak végre „nem kell egy helyben topogniuk, a tucatnyi kitérő bosszantó akadályain,”14 amíg félrehúzódva utat adnak egymásnak, immár új, vasbeton hidakon keresztül haladva a Pece és Lyukó patakok „régi, gyönge hidjai” helyett. Az 1950-es években megindult munkák 1952-re fejeződtek be, melynek belvárosi szakaszán meg kellett oldani a kettős vágány miatt a Színháznál beszűkülő forgalom, közlekedés kérdését is. Bár kisebb számban, de a viták során néhányan azon az állásponton voltak, hogy „inkább le kell bontani egy műemléket, az árkádokat, mintsem hogy emberi élet essen áldozatul” hiszen „a párhuzamos vágányhoz minden körülmények között 14 HÓM HTD 75.53.42. Kettősvágányon Nagy-Miskolc felé. Kézirat, é.n. ragaszkodunk.”15 Nem volt egyszerű feladat azért sem, mert a politikai vezetéssel is szembe kellett szállnia, ahogy arról ő maga is írt: „Egyszer sor került például arra, hogy Bebrits miniszter a Diósgyőrt Vasgyárban este elhangzott propagandabeszédét jelentették, s éjszakai tervezésem alapján reggel [...] áthúztam a miniszter „bontási akaratát": a miskolci Széchenyi utca „ki- egyenesítése” nem történt meg, s az árkádosítás ésfonódó villamos vezetés által a Miskolci Nemzeti Színház lebontása elmaradt, portikusya változatlanul áll. AzEM-be akkor azonnal berendelt Benkhard osztályvezető és — zárt ajtók mögött — egyetértő elismerését fejezte ki. Egy év múlva a miniszter kezét nyújtotta: ,f'ákárnak volt igaza...” (VÁKÁR 2008. 28). Az építészeti terveknek tehát fel kellett oldaniuk ezt a kettős problémát, s olyan alternatívát kellett felmutatni, amely a műemlék megőrzése mellett lehetővé teszi a forgalom akadálymentes biztosítását. Vákár Tibor 15 HÓM HTD 2014.31. 1952. január 25-i jegyzőkönyv, Városi Tanács építési osztályának tanácstermében, a Városképi Munkaközösség 3. ülésén.
