Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - Csengeri Piroska: Középső neolitikus telepnyomok Mezőzombor-Községi temető lelőhelyről
Középső neolitikus telepnyomok Mezözombor-Községi temető lelőhelyről 51 A KÖZÉPSŐ NEOLITIKUS LELETANYAG ÉRTÉKELÉSE A Mezőzomboron előkerült középső neolitikus leletanyag sajnos a restaurálást követően is erőteljesen töredékes maradt. A feldolgozás során emellett kiderült, hogy mindössze 2221 db kerámiatöredékből áll, melyek közül 682 db származik tiszadobi objektumokból. További nagyobb mennyiségű lelet az 1. felület Ny-i negyedének és K-i sarkának, valamint a 2. felület Ny-i sarkának kézi leásása alkalmával került elő, illetve szintén nagy számban tartalmazták más régészeti korszakok objektumai. Ép vagy kiegészíthető edény mindössze a 49/2001 tiszadobi sír (8. kép) és a 21/A/2001 bükki sír edénye (5. kép), továbbá egy fél csonkakúpos csésze az 1. felület, 2. ásónyomából (25. kép /)! A tiszadobi objektumok anyagának megoszlása összességében a következő: 28,59 % díszített finomkerámia, 6,01 % díszítetlen finomkerámia, 0,73 % nem helyi stílusú, festett kerámia, 5,72 % bekarcolt díszű durvább és házi kerámia, 58,94 % házi kerámia. A nem objektumokból származó töredékek aránya nem határozható meg pontosan, mivel a házi kerámia tartozhat a tiszadobi és a bükki kerámiastílushoz is. TISZADOBI FINOMKERÁMIA A tiszadobi finomkerámia leggyakoribb edényformája a lelőhelyen az egyenes falú, mély csésze/tál, vagy más néven csupor (12. kép 1—2, 4; 13. kép 5; 16. kép 1, 3—4; 24. kép 5). Ehhez a típushoz sorolhatjuk a 49/2001 gyereksír kisméretű edényét (8. kép). A második leggyakoribb formát a laposabb csészék/ tálak képviselik, melyek közül csonkakúpos (12. kép 3; 25. kép 1), félgömb alakú (16. kép 2; 19. kép 6; 24. kép 2\ az egyik darabon AVK stílusú díszítéssel: 14. kép 3), illetve a 2/3 gömbös testű (24. kép 4) változatok rekonstruálhatók. Kalicz Nándor és Makkay János összefoglalásában a gyakran előforduló mély csup- rok/csészék mellett a kónikus formájú és a hullámos peremű tálakat emeli ki a tiszadobi csoport esetében (KALICZ—MAKKAY 1977, 40). Jellegzetes tiszadobi forma a négyszögletesedő, nyomott testű, alacsony nyakú edény, illetve a magas nyakú palack, a hasvonalon bütyökkel (KALICZ—MAKKAY 1977,39). Mezőzomboron csak hastöredékeket köthetünk bizonyosan ezekhez a típusokhoz, így a nyak formája, magassága nem meghatározható. Legépebb darabja egy miniatűr edény (26. kép 1). Valamilyen nyakas edényből származik a 34/2001 objektum kisméretű töredéke is (14. kép 6). Ritkább típus Mezőzomboron a csőtalpas tál (8/2001 obj.), mely szintén jellegzetes eleme a tiszadobi kerá- miaművességnek (KALICZ-MAKKAY 1977, 39; KURUCZ 1989, 30-31). Többnyire belső díszítéssel fordul elő (lásd lentebb). Igen ritka a lelőhelyen a bomba formájú edény (24. kép 3), mely később a bükki kultúrában válik uralkodóvá (1 .ICHARDUS 1974, 26; CSENGERI 2001b, 75-76). A mezőzombori finomkerámiák díszítéseit, mint jellemző tiszadobi díszítéseket mind megtaláljuk Kalicz N. és Makkay J. munkájában (KALICZ —MAKKAY 1977, 40—42), valamint általánosságban Kurucz Katalin összefoglalásában is (KURUCZ 1989, 33—34). A perem alatti díszítés Mezőzomboron többnyire 2—5 ritkásan elhelyezett, párhuzamos, vízszintes vonal, melyet újabb egy vízszintes vagy hullámos vonal választ el az edény fő díszítésétől, mintegy azt lezárva (12. kép 1—5; 13. kép 5; 16. kép 3—4; 24. kép 1—2, 4—5). Előfordul beszurká- lásokból álló, megszakított vízszintes sor (16. kép 1; 19. kép 1a), ugyanez vízszintes vonalakkal kombinálva (19. kép 6), többszörös hullámvonalköteg (19. kép 3a; 23. kép 2a), egy vagy több cikkcakk-vonal (24. kép 3; 25. kép 1), különálló, W alakú peremdísz (23. kép 1a), de a perem alatti díszítés hiánya is (16. kép 2). A perem megvastagításával és díszítésével szintén találkozunk (23. kép 1c; 24. kép 1b). Az edénytest fő díszítéseként 1—3 vonalból álló meanderszerű mintákat (16. kép 5, 7; 17. kép 2—4, 7; 23. kép 2a; 26. kép 1), 3—6 vonalból felépülő szögletes vagy szögletesedő (16. kép 3; 19. kép 3a, 4; 24. kép 2, 5), illetve tompa ívű vonalkötegeket (19. kép 1a, 6; 23. kép 1a, 3a), 3—5 vonalból álló íves-függőleges-ferde vonalköteg kombinációt (15. kép 4; 17. kép 5; 25. kép 2), valamint szögben törő vonalkötegeket (16. kép 8) találunk. A fő díszítés esetenként mezőkre osztott, ahol a tagoló elemek egyenes és/vagy hullámos, függőleges vonalkötegek, illetve beszurkálásokkal kitöltött belsejű vonalpárok (17. kép 3; 23. kép 2a; 25. kép 1, 3). A 3—6 vonalból kialakított vonalköteg díszítések és a meanderdíszek mellett előfordulnak egyszerű, egy vonalból kialakított díszítések is (25. kép 1). Az egyenes vonalak mellett gyakori a hullámvonalak alkalmazása. A szögletes, szögletesedő és tompa ívű vonalkötegek a bükki stílus tompa ívű vonalkötegeinek (ap ß , ß2 stílusok) és „futóspirál” alakú díszítésének (a2 stílus) előfutárai lehetnek. A meanderszerű minta a fő díszítés mellett köztes díszítésként is megfigyelhető (16. kép 6a). Köztes díszként emellett függőleges cikkcakk-vonalak (19. kép 4, 6), hullámvonalak és beszurkálások találhatók (24. kép 4; 25. kép 1).
