Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Művészettörténet - Pirint Andrea: Vissza a barokkhoz. Barokk festménymásolatok a Herman Ottó Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében
504 Pirint Andrea 4. kép. IV. Szirmai Antal (1860-1927): Stephanus Geraerdts portréja. Másolat Frans Hals után, 1886. Ltsz. 92.194. (Fotó: Kiss Tanne István) Fig. 4. IV. Antal Szirmai (1860—1927): Portrait of Stephanus Geraerdts. Copy after Frans Hals, 1886. lnv. no. 92.194. (Photo by István Kiss Tanne) tudta-e, hogy az a kép, amit Velázquez műveként precízen másol, valójában nem azonos az eredeti kompozícióval. A festmény a 18. században jelentősen megsérült, s az ezt követő restaurálás alkalmával — a megváltozott ízlésnek megfelelően — egyúttal ki is egészítették, három oldalról megtoldották és „továbbfestették”. A máig így ismert alkotás az eredetinél 37 cm-rel szélesebb és 50 cm-rel magasabb, ami a kép szerkezete szempontjából is jelentőséggel bír. A Szövőnők tehát, noha Velázquez munkája, egy kicsit az egészen más ideákat követő utókoré is.28 IV. Szirmai Antal (1860—1927): Másolat Frans Hals után, 1886. olaj, vászon, 114x98 cm; Ltsz. 92.194. Jelzet nélkül Származás: Képzőművészeti Főiskola 28 Az eredeti alkotásra vonatkozó ismeretek forrása: http:// en.wikipedia.org/wiki/Las_Hilanderas_(Vel%C3%Alzquez) (2014. július 4.) Eredeti mű: Frans Hals (1580 k—1666): Stephanus Geraerdts portréja, 1650-1652. olaj, vászon, 115x87 cm; Antwerpen, Koninklijk Museum voor Schone Künsten A szignálatlan festménymásolat készítőjének személyére a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Művészeti Ügyosztályának megsemmisült iratanyaga nyomán készült, a Művészettörténeti Kutatóintézet Levéltárában fellelhető regeszták alapján derült fény.29 Az ismert adatok szerint a Mesteriskola számára Frans Hals után csupán két másolat készült. Pap Henrik (1864—1910) 1892-ben, Párizsban festett kópiát a holland mester egyik női arcképéről,30 míg Szirmai Antal hat évvel korábban, Antwerpenben másolt le — a feljegyzések szerint — egy férfiarcképet. Minthogy a Képzőművészeti Egyetem gyűjteményében ez utóbbi festmény nem lelhető fel, joggal feltételezhető, hogy az a 80-as évek folyamán Miskolcra kihelyezett képpel azonos. Frans Hals, akit a mosolyábrázolás mesterének szokás emlegetni, a bonyolult lélekábrázolás ma is rajongással tisztelt úttörője. Szereplőinek tekintete egy-egy szóval sokszor alig, inkább csak szófüzérek útján írható le. Léleklátó emberismerete a finom rezdülések és érzelmi fokozatok egyedülállóan szuggesztív ábrázolására tette képessé, amiből sokat merítettek az újabb nemzedékek is. Egyik kései tisztelőjének, „tanítványának” kell tartanunk Szirmai Antalt is, akinek életművében fontos helyet foglalnak el a finom arckifejezésekkel, pajkos mosolyokkal, kifejező tekintetekkel operáló adomás életképek. Balló Ede a századvég-századelő egyik leglelkesebb Hals-rajongója volt, a holland mester összesen hat festményéről készített teljes, illetve részletmásolatot, melyek közül hármat választott a legjobbak közé, vagyis állandó kiállításának anyagába (BALLO 1934, kát. sz. 11-13). Balló rajongása azonban egészen más tőről fakadt, mint Szirmai Antal vélelmezett indítékai. Naplóbejegyzéseiből kitűnik, hogy érdeklődése elsősorban a festészet technikai oldalára irányult: a festői bravúr, a festésmód frissessége és könnyedsége ragadta magával. 29 Az írott forrásokból ismert klasszikus másolatok jegyzékét Révész Emese és Szentesi Edit adatgyűjtései alapján Révész Emese állította össze. A teljes — csak részben publikált — adat- állományt Révész Emese bocsátotta rendelkezésemre. 30 Eredeti mű: Cigánylány (Nevető nő), 1628—1630 között (olaj, vászon, 58x52 cm). Párizs, Louvre. A másolatot a Magyar Képzőművészeti Egyetem őrzi (olaj, vászon, 55x47 cm; Ltsz. 540).