Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Művészettörténet - Pirint Andrea: Vissza a barokkhoz. Barokk festménymásolatok a Herman Ottó Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményében
500 Pirint Andrea Az 1934-ben megnyílt állandó kiállítás legnagyobb hangsúllyal prezentált mesterei Velázquez, Rembrandt és Vermeer voltak.11 „BOLDOG VAGYOK, HOGY A KÉP MÁSOLATA FÖLÖTT RENDELKEZEM”'2 A Herman Ottó Múzeumban őrzött klasszikus festménymásolatok többsége (hét darab) a Képzőművészeti Főiskola gyűjteményéből származik. Iratok hiányában nem ismerjük az átadás pontos idejét, sem körülményeit, provenienciájukról a művek hátoldalán fellelhető nyilvántartási blanketták tudósítanak. A Képzőművészeti Főiskolától — valamikor az 1980-as években — átvett festmények közül csak kettőt szignált másolójuk, a többi jelzetlen, készítőikre vonatkozóan a hátoldalak sem nyújtanak információkat. Két mű reneszánsz másolat, öt festmény barokk kori alkotások után készült. Beleltározásuk a 90-es években, három ütemben történt meg. A jelzetlen darabok — a másolatkészítés hazai történetéből ötletet merítve — Balló Ede másolataiként kerültek rögzítésre. A miskolci másolatok szerzeményezésének tisztázatlansága, kurta-furcsa története kiválóan tükrözi a műfaj megítélésében időközben történt változást. A másolat- készítés gyakorlatáról már Balló korában megoszlottak a vélemények, ellenzőinek álláspontja szerint a kopírozás elfojtja az egyéni invenciót, s mint oktatási módszer tévútra vezet. Az ellenérzés ugyanakkor a köznevelési célú másolat-kiállításokkal kapcsolatban is kitapintható volt. Az eredeti kontra másolat relációjában az utóbbival kapcsolatban a pótlékjelleget, az individuális alkotóerő, valamint a történeti hitelesség hiányát hangsúlyozták.13 Balló zsenialitásának, bámulatos technikai tudásának és a műfajhoz való alázatos, tiszteletet parancsoló hozzáállásának is szerepe volt abban — több más, a szorosan vett festői szakmától független, egyéb tényező mellett -, hogy másolatainak bemutatását a legjelentősebb kiállítási intézmények vállalták fel. Kópiáinak csillaga azonban később menthetetlenül leáldozott. A Balló- féle másolatok állandó tárlatát a második világháború 11 A kiállítás katalógusa: BALLÓ 1934. A Velázquez után készített másolatok száma 21, Rembrandt után 19, Vermeer után 10 kópiát sorol fel a katalógus. (A ranglista negyedik helyezettje — 9 másolattal — Tiziano volt.) 12 Balló Edétől vett idézet. Ballá Ede naplója és levelei. Szerkesztette, bevezetéssel, jegyzetekkel és munkáinak katalógusával ellátta YBL Ervin. Évszám nélkül [1950]. Gépirat. Fellelhető a Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Szépművészeti Múzeum könyvtáraiban. Az idézetet közli: RÉVÉSZ 2004, 118. 13 A másolat esztétikai-művészettörténeti szempontú, átfogó elemzése: RADNÓTI 1994. idején az állagmegóvás okán bontották le, de később már nem rendezték vissza. A gyűjtemény sorsa megpecsételődött, néhány vidéki bemutatótól eltekintve többé nem kapott nyilvánosságot. A Balló Ede által kifejezésre juttatott boldogságérzetben az utókor már nem osztozott a mesterrel. A műfaj kedvezőtlen megítélése a másolatok nyilvántartására, közgyűjteményi kezelésére is rányomta bélyegét. A Szépművészeti Múzeum által őrzött Balló-kópiák revíziója, adatolása és feldolgozása éppúgy az évtizedeken át görgetett megoldandó feladatok közé tartozott (RÉVÉSZ 2004, 42, 113), mint a Képzőművészeti Főiskola Benczúr-féle másolatgyűjteményének rekonstrukciója.14 A másolatokat a közintézmények hanyagul, mostohagyermekekként kezelték, gondozásuk teher volt, mozgatásuk (letéti kihelyezésük, átadásuk) rögzítése pontatlan. Eszmei megítélésüket, s ezzel együtt a velük való bánásmódot a bizonytalanság jellemezte. Az akut probléma rendezése érdekében 2004-ben az ügyben kiemelten érdekelt Képzőművészeti Egyetem tett jelentős lépéseket. A hazai közgyűjteményekben őrzött másolatokból kiállítást,15 a tárlathoz kapcsolódóan tudományos konferenciát rendezett,16 valamint tanulmányokkal kísért és adattárral bővített katalógust jelentetett meg (RÉVÉSZ 2004). Különösen ez utóbbival jelentős eredményeket ért el a másolatok méltányos megítélése érdekében. E kötetet jelen katalógus összeállításakor magunk is mint legfontosabb forrásanyagot és szakirodalmat használtuk fel. A művészi másolás, s az ennek eredményeként létrejött másolat többféle szerepet betölthetett a maga idején. Legjellemzőbb funkciója szerint az önképzés és a művészeti oktatás módszere volt, lehetett pótlása az eredeti alkotásnak, de lehetett tárgya a műkereskedelemnek és a műgyűjtésnek, illetve kifejeződése egy nagymester, vagy egy remekmű iránti csodálatnak. Ez utóbbi indíttatások adnak okot arra, hogy a másolatot ne csak konkrét szerepe szerint értékeljük, de mint recepciótörténeti jelenséget is értelmezzük. A ki, kit, mit és mikor kérdésekre adott válaszok nemcsak az ízlések és kánonok dialektikus változásának történetét 14 A rekonstrukciót Révész Emese és Szentesi Edit adatgyűjtései alapján Révész Emese állította össze: RÉVÉSZ 2004, 137. 15 „Eredeti másolat ”, Ballá Ede és XIX. s^á^adi magyar kortársainak művészi másolatai a renesyánsy és barokk festészet remekművei után. Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay Terme, 2004. szeptember 30—november 20. 16 Imitáció és kreáció. Másolat, replika, parafrázis a képzőművészetben a középkortól napjainkig. Tudományos konferencia. Magyar Képzőművészeti Egyetem, 2004. október 28—30.
