Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - Csengeri Piroska: Középső neolitikus telepnyomok Mezőzombor-Községi temető lelőhelyről
50 Csengén Piroska Hejőkürtön már nem találjuk meg az AVK 1. fázis hosszú, keskeny Längsgrube-it, az itteni agyagkitermelők mind szélesebb, rövidebb típust képviselnek. A hosszú, keskeny agyagkitermelők eltűnése utalhat az épületek méretének, típusának, esetleg magának a belső településszerkezetnek, a házak és gödrök térbeli viszonyának változására az AVK 1. fázisát követően. E jelenséget nemcsak Hejőkürtön, hanem a mai B.-A.-Z. megye más neolitikus településein is megfigyelhetjük, ahonnan erre vonatkozó adatok rendelkezésre állnak. A 2008-ban feltárt Sajószentpéter-Vasúti őrház lelőhelyen további időrendi különbségeket tapasztaltunk: az AVK 2 stílusú kerámiát (Tiszadob felé mutató vonásokkal) tartalmazó széles, nagyméretű agyagkitermelő (78. objektum) mérete jóval felülmúlta a későbbi, Bükk AB stílusú leleteket tartalmazó szintén széles agyagkitermelőkét (pl. 122. és 148. objektumok).12 Ugyanezt figyelhettük meg a 2014-ben kutatott Rásonysápberencs-Szőlő alja lelőhelyen: a tiszadobi stílusú kerámiával jellemezhető agyagkitermelők (pl. sll7—sl30 és sl33—sl43 komplexumok) mérete jócskán meghaladta a bükki stílusú kerámiát tartalmazó hasonló objektumét (s261).13 Mezőzombor-Községi temető 2001. évi feltárásából a tiszadobi agyagkitermelőknek csupán részleteit ismerjük, de a 2000. évi feltárás teljesebb objektuma (15/2000) ezt a szélesebb típust képviseli. A fent leírt változás mellett megfigyelhető egy másik is B.-A.-Z. megye középső neolitikus lelőhelyein. Míg az AVK 1. fázis nagyméretű településein szinte kizárólag Längsgrube-k, vagy ezeknél kisebb, de amorf szemetesgödrök kerülnek elő, addig a tiszadobi csoport, a bükki kultúra és a szakálháti kultúra településein feltűnnek a kis és közepes méretű, általában kerek szájú, hengeres falú vagy méhkas alakú — vagyis szabályos formájú — tárológödrök (Garadna-Elkerülő út, 2. lelőhely/Tiszadob és Bükk,14 Mezőkövesd-Nagy-fertő/Szakálhát15 és talán ennek nyomai Mezőzombor-Községi temető 7/2001 és 8/2001 objektumai). E különbségek hátterében valószínűleg az élelemtárolás módjának megváltozása rejlik. Raczky P. megállapítása szerint a Kárpát-medence klimatikus viszonyai mellett az élelem fedett helyen való tárolására volt szükség, amit Polgár-Kengyel-köz 12 A szerző által vezetett megelőző feltárás (CSENGERI 2011b). Részleteiben közületien. 13 Horváth Antónia, a szerző és L. Hajdú Melinda által vezetett feltárás. Közéletien. 14 A szerző által 2003-ban végzett leletmentés, melynek objektumai és leletanyaga részleteiben közéletien. Előzetes jelentését Iád: CSENGERI 2010b, 229-230, és Fig. 2-10, valamint CSENGERI 2011a. 15 A lelőhely előzetes jelentését lásd: CSENGERI 2010c. településén az épület belsejében a földbe mélyített, vékonyan agyaggal tapasztott, medenceszerű mélyedésekkel oldottak meg (RACZKY 2006,386). Juraj Pavúk a kottafejes és zselizi időszak váltásánál figyelte meg az élelemtárolás módjának megváltozását. Véleménye szerint a házak méretének csökkenése és a szabályos, kerek, kisméretű tárológödrök egyidejű megjelenése ebben az időszakban arra utal, hogy a tároló funkció kikerült a lakóházakból (Stúrovo, Cataj, Blatné, PAVÚK 2009, 262—263). Sarisské Michaany-ban, a bükki kultúra építési periódusai idején Stanislav Siska is megfigyelte a tárológödrök igen nagy számát, amit azok rövid ideig tartó használatával magyarázott (SlSKA 1995, 61). Mezőzombor-Községi temető középső neolitikus házainak méretét nem ismerjük, azonban S. Siska feltárásai azt mutatják, hogy a bükki kultúra házai kisméretű, maximum 50 m2 alapterületű épületek lehettek (SlSKA 1999, 201). Ezzel ellentétben a B.-A.-Z. megyéből egyedüliként közölt AVK 1. fázisához köthető településen, Mezőkövesd-Mocsolyáson Kalicz N. és Koós J. 12 x 4—6 m-es, illetve talán 15x5 m-es és 15 x 4—6 m-es, tehát jóval nagyobb házalapokat feltételeznek a leégett paticsomladékok alapján (KALICZ—KOÓS 2014, 12—14). Mindez egyelőre kevés adat, de utalhat a tároló funkció házakból való kikerülésére a Tiszadob-Bükk kerámiastílus használatának idején a térségben. A bükki kultúrához/bükki kerámiastílushoz egyetlen objektumot kapcsolhatunk Mezőzombor-Községi temető lelőhelyről: a 21/A/2001 edénymellékletes temetkezést (5. kép). Házakat és gödröket a feltárt településrészletről nem ismerünk. A bükki kerámiastílust használó településekről rendelkezésre álló kevés településszerkezeti adatot egy korábbi munkában már összegeztem (CSENGERI 2010a, 61-62), így most eltekintek tőle. Bár a tiszadobi stílusú objektumok önállóan jelentkeztek a 2001. évi 1. és 2. felületen, a bükki temetkezés és a bükki stílusú szórványanyag arra utal, hogy hosszabb életű középső neolitikus településről van szó Mezőzomboron, melynek bizonyos szakaszában az általunk feltárt kis területen nem létesültek települési objektumok (a két stílus egymásutániságát a lelőhelyen egyértelműen bizonyítják a radiokarbon adatok, lásd az erre vonatkozó fejezetet lentebb).
