Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Történettudomány - Hajnáczky Tamás: A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei cigányság helyzete a szocialista korszakban a levéltári források tükrében
490 Hajnáczky Tamás száma, illetve nőtt az állandó munkahellyel rendelkezők aránya, azonban a cigányok nagyrészt szakképzettséget nem igénylő munkakörben tudtak csak elhelyezkedni, valamint úgynevezett cigánymunkakörök (pl.: utcaseprő, szemetes) alakultak ki. Négy év alatt 235 cigánytelepből 45-öt sikerült felszámolnia az illetékes tanácsoknak, de a szegregáció mértéke ezzel nem csökkent, mivel a CS-lakásokat továbbra is döntően egy tömbben, a települések peremén építették fel. A tanköteles cigány gyermekek beiskolázására szinte kivétel nélkül sor került, ugyanakkor ezzel párhuzamosan a cigány osztályok68 száma jelentősen emelkedett.69 1981 februárjában a Megyei Tanács VB jóváhagyta a „Szabályzat a cigánytanulókkalfoglalkozó pedagógusok céljutalmazásának feltételeiről és módjáról Borsod-Abaúj-Zemplén megyében”című dokumentumot. A Szabályzat értelmében azon pedagógusok részesülhettek a tanév végén 2000—9000 forintig terjedő céljutalomban, akiknek az osztályában — az előírtaknak megfelelő számban — tanuló cigány gyermekek legfeljebb 20 százaléka zárta a tanévet elégtelen osztályzattal. Továbbá óvodára vagy iskolára előkészítő csoport esetében a cigány gyermekek távolléte nem haladta meg a foglalkoztatási napok 20 százalékát.70 71 Az imént említett intézkedéstől remélték a cigányság oktatása terén ez idáig tett előrelépések meggyorsítását: „Az eddigi intézkedések folyamatosanjavuló eredményekhez vezettek, de további differenciálással az előrelépés ütemét gyorsítani kell. Ezt segíti elő a cigánytanulókkal foglalkozó pedagógusok céljutalmazása.”1' Néhány hónappal később, 1981 júniusában a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága egy viszonylag terjedelmesebb jelentést tárgyalt „szociális követelményeknek meg nem felelő telepek” felszámolásáról, melyet az Építési-, Közlekedési és Vízügyi Osztály felmérése előzött meg. Az ÉKV Osztály szerint 1980-ban 186 telepen, 1697 lakásféleségben, 1984 család lakott,72 akiknek több mint 50 százalékát, 1053 családot hitelképtelennek nyilvánítottak. A beszámoló leszögezte, hogy komoly előrelépések történtek a megyében a telepek felszámolása terén, mivel több ezer családnak tudtak emberibb lakhatást biztosítani, valamint a jelentés felhívta a figyel68 Lásd bővebben RÉGER 1974, 50-62; RÉGER 1978, 77-89. 69 MNL BAZML XXIII-2/a 140/1979. 70 MNL BAZML XXIII-2a 145/1981. 71 MNL BAZML XXIII-2a 145/1981. 72 Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az EVM felmérései szerint 1974-ben 5939 lakásféleségben 6682 család, míg 1984-ben 1756 lakásféleségben 3098 család lakott „szociális követelményeknek meg nem felelő telepeken”. Az imént említett adatok fényében a megyei ÉKV Osztály által közölt számok jóval alacsonyabbak lehettek a ténylegesnél (BENCSIK 1988, 31). met arra is, hogy országosan Borsod-Abaúj-Zemplén megyében használták fel messze a legtöbb CS-lakás keretet. Egyúttal a beszámoló azt is kifejtette, hogy a telepfelszámolási program során komoly akadályokkal kellett szembenéznie a megyei vezetésnek. Az érintettek egy rész nem rendelkezett a CS-lakás programban való részvételhez szükséges előfeltételekkel, továbbá nehézségként jelentkezett a felvehető kölcsön összegének elégtelensége, a putrik újratermelődése, valamint a barlanglakásokba történő visszaköltözések. A Megyei Tanács VB a fentebb említett problémák orvoslására határozatot adott ki, melyben utasította az illetékes szerveket a hatékonyabb munkára a telepfelszámolást illetően, továbbá 60 darab célcsoportos lakáskeretet73 biztosított a barlanglakások,74 * illetve az idegenforgalom által érintett cigánytelepek teljes felszámolására.77 A következő évben, 1982 júniusában a „a munka és művelődésügy szerepéről a cigány lakosság társadalmi felemelkedésében” című Tájékoztató került terítékre a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának az ülésén. Az értekezlet rendkívülinek volt mondható, mivel részt vett rajta a cigányság ügyének egyik legfőbb letéteményeseként működő szervnek, a Tárcaközi Koordinációs Bizottságnak a titkára is. A Tájékoztató mindenekelőtt leszögezte, hogy az 1961-es párthatározatot követően „gyorsultak fel” a cigányság helyzetének a megjavításának az érdekében tett intézkedések. Továbbá ismertette, hogy 1980-ra az állandóan foglalkoztatott cigány férfiak aránya elérte a 71 százalékot, míg nők esetében ez az arány 36 százalék volt. Időszakos munkavállalónak minősült a férfiak 10, míg a nők 20-25 százaléka. Továbbra is jellemzően az iparban helyezkedtek el, azonban valamelyest emelkedett a mezőgazdaságban dolgozók aránya. A cigány segédmunkások gyakori munkahely változtatása továbbra is problémaként jelentkezett.76 A 73 Célcsoportos lakáskeret a telepek teljes felszámolása esetén biztosítottak, amennyiben az ott élők önerőből nem tudtak részt venni a CS-lakás programban. MNL BAZML XXIII-2a 158/1982. 74 Lásd bővebben HAJNÁCZKY 2014b. 75 MNL BAZML XXIII-2a 158/1982., MNL BAZML XXIIl-2a 187/1983. 76 Kozák Istvánná, a TKB titkára a következőket jegyezte meg a jelenséggel kapcsolatban: „[...] a cigánydolgozók többsége segédmunkásként dolgozik. Iskolázatlanságuk következtében nincs más választásuk. Az alacsony kereset újraosztódik a nagy család között, ezért többségüknek csak igen alacsony „életszínvonalra" telik. [...] A jobb munka ésjobb kereset reményében mennek szerencsétpróbálni.” (KOZÁK 1975, 24) Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy már az 1971-es Kemény István féle vizsgálat, valamint más adatok is rávilágítottak, hogy a szakmunkásként, kohászatban vagy a bányászatban dolgozó cigányoknál rendkívül kismértékű volt a munkahely gyakori változtatása (KEMÉNY 1976, 57, KOZÁK 1975,24).
