Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Történettudomány - Hajnáczky Tamás: A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei cigányság helyzete a szocialista korszakban a levéltári források tükrében
A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei cigányság helyzete a szocialista korszakban... 491 cigány gyermekek beiskolázása, valamint a felnőttoktatás terén ugyan történtek előrelépések, de a cigány és a nem cigány lakosság iskolázottsági mutatói között továbbra is komoly szakadék tátongott. A Tájékoztató összegzésképpen megállapította, hogy a cigány lakosság körében jelentős mértékű differenciálódás ment végbe, egy részük életmódja azonos volt a nem cigány lakosságéval, azonban nagyobb hányaduk felemelkedésének elősegítése továbbra is hathatós intézkedéseket igényelt.77 A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács 1984 szeptemberében ismét átfogóan foglalkozott a megyei cigányság helyzetével. Az ülésen előterjesztett jelentés leszögezte, hogy a Megyei Tanács legutóbb 1979-ben tárgyalta a cigány lakosság helyzetét és határozatot adott ki, melynek eredményeképpen „a megyében tervszerűbbé és tudatosabbá vált a cigány lakosság helyzetével való foglalkozás”. A jegyzőkönyv tanúsága szerint ezen az ülésen is részt vett a TKB titkára, ismételt jelenlétére feltételezhetően a következő mondata világít rá: „Ismert, hogy a megyében élő cigánylakosság aránya közel háromszorosa az országos átlagnak, számuk pedig több mint háromszorosa az egy megyére jutó átlagnak. Ebből következik, hogy itt társadalompolitikai súlya, a politikai, társadalmi és állami szervek feladata, felelőssége is nagyobb, a gondok is élesebben jelentkeznek,’m Az ülésen többek között a tanácselnök helyettes is felszólalt, aki több esetben hivatkozott az 1961-es, valamint az 1979-es párthatározatokban rögzítettek fontosságára, valamint az iránymutatásuk által elért eredményekre, és megállapította: „Az 1961-ben, majd 1979-ben meghirdetett cigánysággal kapcsolatos politika alapvető céljai lényegüket tekintve ma is és hosszabb távon is érvényesek. Eddigi tapasztalataink azt igazolják, hogy a cigányság társadalmi beilleszkedése még igen hosspu időt, több generációt vesz igénybe.’™ Az ülésen előterjesztett jelentés szerint a foglalkoztatás tekintetében komoly előrelépésnek könyvelték el, hogy egyre több cigány férfi lett betanított, vagy segédmunkás, azonban a cigány nők és fiatalok munkaerőpiacon történő elhelyezése korántsem oldódott meg. A telepfelszámolási program terén a megyei vezetés kisebb eredményeket ugyan elkönyvelhetett, de újabb problémákkal kellett szembesülnie; mint például Miskolcon és Ózdon rohamszerűen emelkedett a cigánytelepek és a telepen élők száma, vagy a szoba-konyhás CS-lakásokban gyakran több generáció, olykor 16-20 személy is lakott. Az oktatás terén kiemelendő, hogy valamelyest csökkent 77 MNL BAZML XXIII-2a 157/1982. 78 MNL BAZML XXIII-la 38/1984. 79 MNL BAZML XXIII-la 38/1984. a felnőtt cigány lakosság körében az analfabetizmus, illetve az óvodába járó cigány gyermekek aránya rendre emelkedett.80 81 A Magyar Szocialista Munkáspárt Agitációs és Propaganda Bizottsága 1984. október 12-én tárgyalta „A magyarországi cigánylakosság helyzete és az időszerű feladatok” című jelentést, valamint az ülés zárásaként állásfoglalást adott ki. Az előterjesztett anyag kifejtette, hogy az 1979-es párthatározatot követően a cigány lakosság életkörülményei javultak, további differenciálódás ment végbe köreikben. A cigány férfiak foglalkoztatottsági aránya megegyezett a nem cigány lakosságéval, a cigány nők körében tovább emelkedett az állandó vagy idénymunkát vállalók aránya. 1979-ben még 81 ezren laktak cigánytelepen, azonban számuk 1983-ra 33 ezerre csökkent. A cigányság egy részének javultak a lakáskörülményei, sokan bővítették, kom- fortosították a lakásaikat, nagyobb házakat építettek. A cigány gyermekek nagyobb arányban jártak óvodába, mint a hetvenes években, többen fejezték be a nyolc általános iskolai osztályt, valamelyest emelkedett a szakmunkásképzőkben továbbtanulók száma. Egyúttal azt is leszögezte, hogy a kedvező folyamatok ellenére a cigányság nagyrészt a társadalom legkevésbé kvalifikált rétegeibe illeszkedett be, valamint felhívta a figyelmet a következőkre: „Az utóbbi években a cigánylakosság társadalmi helyzetének és beilleszkedésének egyes kérdéseiről - így elsősorban etnikai csoportként történő megítélésükről — visszatérő viták isfolytakA jelentést az APB jóváhagyólag tudomásul vette és állásfoglalást adott ki, melyben többek között kérte a Művelődésügyi Minisztériumot, hogy tegyen lépeseket a cigányság kulturális hagyományainak megőrzése érdekében. Továbbá vizsgálja meg egy cigány kulturális szövetség, valamint egy cigányságnak szóló lap kiadásának a lehetőségét.82 Ennek hátterében részben az állt, hogy a pártállam kényszerasszimilációs cigánypolitikájával kapcsolatban az 1980-as évektől egyre több szakember fogalmazott meg kritikákat, valamint érvelt a cigányság nemzetiségként történő elismerése mellett (HAJNÁCZKY 2015, 297-313). 1985 májusában a megyei vezetés tíz településen „a cigány lakosság társadalmi beilleszkedését segítő” főállású családgondozókat állított be,83 néhány éven belül már huszonkét településen biztosítottak a cigány lakosság számára családgondozót.84 Az intézkedések szüksé80 MNL BAZML XXIII-la 38/1984. 81 MNL OL M-KS-288 f. 41/1984/434. <5. e. 82 MNL OL M-KS-288 f. 41/1984/434. 6. e. 83 MNL BAZML XXIII-2a 192/1985. 84 MNL BAZML XXIII-2a 196/1987., MNL BAZML XXIII-la 39/1987.
