Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Történettudomány - Hajnáczky Tamás: A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei cigányság helyzete a szocialista korszakban a levéltári források tükrében
484 Hajnáczky Tamás terén az adott korszakban. A vállalatok sokszor elzárkóztak a cigányok alkalmazásától, ugyanakkor felrótták a cigányságnak a nem megfelelő hozzáállását is (POGÁNY—BÁN 1958,42). A tanácsi adatszolgáltatásra hagyatkozó vizsgálat (KERESKÉN YINÉ 2008, 152—153) szerint az országban közel 183 ezer cigány lakos élt, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 19 ezer, a magyarországi cigányság több mint 10 százaléka. Míg országosan a cigányság aránya kevesebb volt, mint 1,9 százalék, addig az említett megyében megközelítette a 3,4 százalékot (HAJNÁCZKY 2015, 90-91). A Művelődésügyi Minisztérium szintén 1957-ben létrehozta a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségét (MCKSZ), melynek főtitkárává László Máriát nevezeték ki. Az MCKSZ 1957 tavaszán valamennyi megyében szorgalmazta, hogy a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának az ülésén tűzzék napirendre a megyei cigányság helyzetének a megvitatását, bevonva az illetékes osztályokat és szerveket.4 Ebből kifolyólag Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a VB elnök felszólította a járások, illetve a járási jogú városok vezetőit, hogy készítsenek egy beszámolót annak érdekében, hogy a megyei vezetés némi rálátást szerezzen a cigányság életkörülményeire. Az illetékes szerveknek a problémákon és az azokra adott javaslatokon túl a következőkre kellett kitérniük: „Szükségesnek tartjuk, hogy járásonként Elnök elvtárs közölje a területen lakó cigányság hozzávetőleges számát, települését, megélhetési, egészségügyi, szociális stb. viszonyait. Ezenfelül jelentendő az is, hogy mi képez} fenntartásuk fő forrását.’* A megye vezető funkcionáriusai azonban nem tűzték napirendre a cigányság ügyét, ezért László Mária 1958 augusztusában már sürgető levelet is megfogalmazott a megyének címezve, melyben egyúttal személyes ügyben6 szívességet is kért. Borsod-Abaúj- Zemplén megyéből azonban elutasító választ kellett kapnia, mivel az illetékes személy huzamosabb ideig szabadságon tartózkodott.7 László Mária személye 1958 tavaszától egyre terhesebbé vált a pártállam számára, mivel nem azt az utat követte a „cigánykérdést” illetően, melyet elvártak tőle. 4 MNL BAZML XXIII-12a 1455/1958. 5 MNL BAZML XXIII-12a 1455/1958. 6 „Egyben egy kéréssel is szeretnék Hetényi Elvtárshozfirdultii: [...] község T. S% elnöke, akit személyesen jól ismerek, azgal a kéréssel fordult hozzám, hogy [...] nevűfia ügyéhen kérjem az On támogatását. Egyszerű, becsületes, jóindulatú parasztember, akinek a fiajúnius 28-án a miskolci Villamosipari technikumba küldte a felvételi kérvényét. A jelentkezők nagyon sokan voltak. A fiú igen jó tanuló r ha olyan lesz, mint az édesapja, akkor egy igen becsületes jó kádert kapunk. Ha ez mód volna rá, kérjük a segítségét." MNL BAZML XXIILI 2a 1455/1958. 7 MNL BAZML XXIII-12a 1455/1958. Ebből kifolyólag egy hosszas lejárató hadjáratot követően ősszel eltávolították az MCKSZ-ből. Feltételezhetően az imént említettek álltak annak a hátterében, hogy a megyében még néhány évig halogatták a cigányság ügyének a megvitatását az MTVB ülésén (SÁGHY 2008, 278-295). Az MCKSZ-nek 1959 augusztusában — más megyékhez hasonlóan — egy terjedelmesebb beszámolót küldött a megyei vezetés, melyet a korábban adatszolgáltatásra felszólított járások, néhány város és az illetékes osztályok anyagaira alapozott. A kísérőlevélben pedig külön felhívták a figyelmet a következőkre: „A Borsodmegyei Tanács VB-a megyénk területén lévő cigányság helyzetével, életkörülményeivel és azpk megjavításával több esetben foglalkozott. Azonban önálló napirendi pontként ez ideig még nem tárgyalta, így egy összefüggő erre vonatkozó VB jegyzőkönyv kivonatot nem áll módunkban küldeni.’* A jelentés szerint a megyében 24763 cigány lakos élt, az összlakosság 4 százaléka. A cigányság nagyrészt a települések szélén cigánytelepeken lakott, melyek sokszor a legelemibb szükségleteket sem biztosították részükre. A lakásviszonyok kimondottan ijesztőek voltak, nem számított ritkaságnak, hogy egy-egy putriban 10-12 személy is lakott. A cigányság döntően alkalmi munkákból biztosította a megélhetését, melynek hátterében részben a következők álltak: „[...] a vállalatok és üzemek nem szívesen foglalkoztatnak cigányokat, mert sok közöttük a vándormadár, az önkényes kilépő. A cigány gyermekek egy része rend- szertelenül járt iskolába, valamint csak töredék részük jutott el az általános iskola felső tagozatába. Továbbá a cigány gyermekeknek komoly ellenszenvvel kellett szembenézniük az iskolában a nem cigány szülők és gyermekek részéről egyaránt.8 9 10 11 A Művelődésügyi Minisztérium Nemzetiségi Osztálya és az MCKSZ 1959 novemberében értekezletet tartott a cigány lakosság helyzetéről, azért, hogy központi irányvonalat dolgozzanak ki a „cigánykérdéssel összefüggő, ma még megoldatlan elvi- és gyakorlati kérdésekben”. Az értekezleten Vendégh Sándor — a Nemzetiségi Osztály vezetője — viszonylag terjedelmes beszámolót tartott a megyei tanácsok jelentései alapján „A magyarországi cigánylakosság között végzendő munka időszerű kérdései” címmel.11 Beszédének gépelt változatát12 Ferkovics Sándor, az MCKSZ új vezetője a következő sorokkal kísérve megküldte valamennyi megyének: „Kérjük, 8 MNL OL XXVIII-M-8 ld. 9 MNL OL XXVIII-M-8 ld. 10 MNL OL XXVIII-M-8 ld. 11 MNL OL XXVIII-M-8 ld. 3. tétel 12 A rákövetkező évben a Nemzetiségi Osztály vezetőjének a beszédét nyilvánosságra is hozták (Vendégh 1960, 38-55).
