Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Történettudomány - Hajnáczky Tamás: A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei cigányság helyzete a szocialista korszakban a levéltári források tükrében
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LIV (2015), 483—495. A BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI CIGÁNYSÁG HELYZETE A SZOCIALISTA KORSZAKBAN A LEVÉLTÁRI FORRÁSOK TÜKRÉBEN Hajnáczky Tamás kisebbségpolitikai szakértő Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest Absztrakt: Tanulmányomban a pártállam központi cigánypolitikájának Borsod-Abaúj-Zemplén megyei végrehajtásának, és a megye cigány lakosságának helyzetére gyakorolt hatásának a feltárása törekedtem. Kutatásom során az MSZMP KB Politikai Bizottság, az Agitációs és Propaganda Bizottság, valamint a Minisztertanács szigorúan bizalmas iratként kiadott határozataira hagyatkoztam a hatalom cigánypolitikájának a megismerése érdekében. A pártállam cigánypolitikájának megyei szintű végrehajtásáról, valamint a cigányság életkörülményeire mért hatásáról a Megyei Tanács, a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottság, illetve a Megyei Párt irataiból szereztem ismereteket. Kulcsszavak: cigánypolitika, pártállam, cigány, cigánytelep, CS-lakás A pártállam kialakulásával a cigányság helyzetének az átfogó értékelése, a hatalom központi cigánypolitikájának a megalkotása több mint egy évtizedig váratott magára. Ebből kifolyólag — néhány kivételtől eltekintve — megyei szinten sem foglalkoztak a kérdéssel. A különböző minisztériumok a maguk belátásai szerint jártak el; az Egészségügyi Minisztérium rendszeresítette a kényszermosdatásokat (BERNÁTH-POLYÁK 2001, 38—45), a Belügyminisztérium bevezetette az úgynevezett fekete személyi igazolványokat a „kóbor cigányok”részére (PURCSI 2001, 26—37), a Népművelési Minisztérium pedig analfabéta tanfolyamok szervezésébe kezdett (FEITE 2008, 259-260). A Magyar Dolgozók Pártja 1955 decemberében tette meg az első lépést annak érdekében, hogy megalkossa a pártállam központi cigánypolitikáját. Napirendre tűzte a cigányság helyzetének a megvitatását, valamint beszámolókat kért többek között a Népművelési Minisztériumtól. A minisztérium számos megyétől, illetve néhány szakértőtől jelentéseket kért, valamint Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár megyékben kiszállásokat szerveztek (FEITE 2008, 258-259). A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács VB egy viszonylag rövid jelentést küldött a minisztériumnak, melyből kiderült, hogy a megyei cigányság egy részét még nem sikerült „helybez kötni”} többnyire a települések szélén cigánytelepeken laktak, valamint nagyrészt alkalmi munkákból éltek. Egyúttal a beszámoló azt is leszögezte, hogy a megye cigány lakosságának közel ötödé állandó munkahellyel rendelkezett, akiket a következőképpen jellemzett a jelentés; „A tapasztalat ayt mutatja, bogy ezek rendezettebb körülmények között élnek, házuk, életmódjuk, öltözködésük többnyire megjelel szocialista életünk követelményeinek.”1 A települések belterületén, a nem cigány lakosság között elszórtan élő cigány lakosokról pedig a beszámoló az alábbiakat állapította meg: „Ezek házaikat rendben tartják, életmódjuk, viselkedésük, öltözetük megfelel a kívánalmaknak J Az MDP végül a napirendről törölte a cigányság helyzetének a megvitatását (FEITL 2008, 258), azonban rövidesen újabb minisztériumok kezdtek el foglalkozni a magyarországi cigányság helyzetével, szintén a maguk elgondolásai szerint. A Munkaügyi Minisztérium 1957-ben felmérte a magyarországi cigányság helyzetét, azért, mert számos visszásságot tapasztaltak a cigányság foglalkoztatása 1 2 3 1 Az úgymond „kóbor” életvitelt folytató cigányok is rendelkeztek állandó lakhellyel, csak a hagyományos cigány mesterségek űzé- séhez hozzátartozott a házalás, a kereslet felkutatása (ERDŐS 1989, 89). 2 MNL OL M-KS 276. f. 91/85. 6. e. 3 MNL OL M-KS 276. f. 91/85. ő. e.
