Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Történettudomány - Bodnár Mónika: Adatok a miskolci németek történetéhez és kultúrájához, különös tekintettel a 18. századi evangélikus németekre
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LIV (2015), 327—352. ADATOK A MISKOLCI NÉMETEK TÖRTÉNETÉHEZ ÉS KULTÚRÁJÁHOZ, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A 18. SZÁZADI EVANGÉLIKUS NÉMETEKRE Bodnár Mónika Herman Ottó Múzeum, Miskolc Absztrakt: Miskolcot a város történetével foglalkozó kutatók egészen a 17. század végéig joggal tartják az egyik legmagyarabb magyar városnak, ennek ellenére idegen telepesek, köztük németek is már az azt megelőző korokban is megtelepedtek. Az idegenek (németek, szlovákok, görögök, zsidók stb.) nagymérvű beáramlása azonban mégiscsak a 18. századra tehető, s ez a folyamat különösen felgyorsult a század második felében. Ennek következtében a 18. századi Miskolc már joggal nevezhető multikulturális városnak. Ez a multikulturalitás például abban nyilvánult meg, hogy a katolikus és evangélikus hívek igényelték a háromnyelvű (magyar, szlovák, német) egyházi szolgálatot, amit meg is kaptak. A miskolci németek között voltak nemesek és birtokosok, de többségük az iparos réteghez tartozott. A német mesterek és iparosok nemcsak hogy megtelepedtek Miskolcon, de sokuknak leszármazottai is itt maradtak, itt kötöttek házasságot, akár több generáción keresztül is találkozunk nevükkel az egyházi anyakönyvekben. A miskolci németek részben a felföldi német városokból, részben német nyelvterületről, leginkább szász és bajor vidékekről, de olykor egyéb helyekről érkeztek. A megtelepedés legegyszerűbb módja az volt, ha találtak maguknak egy özvegy mesternét, akit feleségül vettek. A felföldi német városokból érkezők olykor már eleve vegyes identitással érkeztek Miskolcra. Ezért gyakran nem egyszerű eldönteni, ki tekinthető németnek. Olykor maguk az érintettek is hol egyik, hol másik nációhoz tartozónak vallották magukat. A miskolci társadalom az ide érkező idegenek többségét egy-két generáció leforgása alatt asszimilálta, integrálta. Kulcsszavak: nemzetiség, identitás, nemesek, iparosok, Trangus Illés BEVEZETÉS A Elerman Ottó Múzeum és Miskolc Megyei Jogú Város Német Nemzetiségi Önkormányzata együttműködési megállapodást kötött, melynek értelmében a Múzeum szakemberei megkezdik a miskolci németek történetének és kultúrájának kutatását. A téma azért is aktuális, mert az eddigi szakirodalomban nem nagyon találunk ilyen irányú kutatási eredményeket. Miskolc 18. századi társadalmáról megjelent kitűnő munka is csak éppen megemlíti őket, míg a „görögöket”, zsidókat és cigányokat sokkal részletesebben mutatja be (REMIÁS 2004, 137—147). Erre a jelenségre már Faragó Tamás is felhívta a figyelmet, mondván, az eddigi Miskolc történetével foglalkozó irodalom főként a „görögök” és a zsidók betelepedését taglalja, noha a jelzett korban számuk inkább tucatban, mint százakban mérhető (tehát jelentősen alatta maradt a betelepedő németek és szlovákok számának), holott ez utóbbi etnokulturális csoportok megjelenésének szerepe jóval nagyobb az előzőekénél (FARAGÓ 2000, 155). Mégsem teljesen előzmény nélküli ez a kutatás és a jelzett megállapodás, hiszen a Nemzetiségi Önkormányzat jogelődje, a Miskolci Német Kisebbségi Önkormányzat, illetve annak elnöke, Lange László megbízásából egykori történész kollégánk, Marozsán Zsolt már összeállított egy kis kiadványt ebben a témakörben. Mint ennek bevezetőjében olvasható, a hiánypótló munka azzal a céllal készült, hogy a Miskolccal foglalkozó történelmi szakirodalomra támaszkodva, azok idevonatkozó adatait összegezve, rendszerbe foglalva kiindulási alapot teremtsen a későbbi tudományos kutatások számára (MAROZSÁN 2010, 1). Ez a munka is felhívja a figyelmet arra, hogy a mai Miskolc egyes részei — melyek korábban önálló települések voltak — szinte mind bírtak kisebb-nagyobb arányú német lakossággal. Ebből kiindulva mi sem természetesebb, minthogy a miskolci németek története csakis az egykori önálló településrészek németségének történeti kutatásával válhat ismertté és teljessé. Jelen tanulmányomban ilyen átfogó kutatási összegzéssel nem szolgálhatok, de reményeim szerint sikerül néhány új adattal hozzájárulni a címben jelzett tematikához. írásomban a történeti Miskolc, tehát a mai
