Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - Simon László: Néhány régi-új adat a miskolci római denárleletről
Néhány régi-új adat a miskolci római denárleletröl 301 98 186/1933 Commodus, 191-192 RIC 255 99 187/1933 7.1990.81. Commodus, 180 R1C 10 100 188/1933 7.1990.85. Commodus, 186-187 RIC 160 101 189/1933 Commodus, 188-189 RIC 176 102 190/1933 Commodus, 190-191 RIC 215, 216 103 191/1933 Commodus, 186-187 RIC 145, 150-151 104 192/1933 Commodus, 177 RIC (M Aurel.) 647 105 193/1933 Commodus, 186 RIC 186 106 194-195/1933 Crispina, 177-192 RIC 278 107 196/1933 Crispina, 177-192 RIC 283 108 197/1933 7.1990.88. Septimius Severus, 193 RIC 22 109 198/1933 Septimius Severus, 193 RIC 21 vagy 22 Az érmék kopottságára vonatkozóan Leszih Andor is tett megjegyzéseket leltárkönyvi bejegyzéseiben. Megfigyelései szerint Vespasianus denárai, továbbá egy Marcus Aurelius érme és Commodus pénzeiből négy, 188 és 191 között vert dénár volt erősebben kopott. A pénzeket tartalmazó kézzel formált, kisméretű, középen hasasodó fazék formája az északkeleti régió császárkori fazekainak nagy részére jellemző (SOOS 2014, 129). Az edénytípus rövidebb időtartamra való keltezése nem lehetséges (vö.: GINDELE-ISTVÁNOVITS 2009, 25). A kincslelettel azonos lelőhelyről, a régi katonai gyakorlótérről Marjalaki Kiss Lajos gyűjtött őskori edényekkel együtt késő római kori településre utaló edénytöredékeket, továbbá egy vassarlót.3 A római kori edénytöredékek leírása: „1. Szürke, kihajló peremű, ferdén árkolt csésze fele. Fá: kb. 5 cm. 2. Szürke hombárperem, a perem alatt hornyolásokkal. 3. Szürke, tagolt hombárperem, a perem alatt bekarcolt hullám- vonalköteggel” (K. VÉGH 1975, 73, 90, X. t. 2-4). Ezek az edénytöredékek — bár fontos kísérőleletei az éremkincsnek - nem visznek közelebb bennünket az érmék földbekerülése idejének meghatározásához, sőt inkább tágítják annak horizontját. A szürke csészetöredék ferde árkolású mintázatának párhuzamát pl. 4. századi urnán, illetve a leányfalui római erődítmény 4. századi—5. század eleji csészetöredékén és más, nyugati germán anyagban találta meg Végh Katalin (K. VÉGH 1975, 88-89). A finomkerámiának ez a fajta díszítésmódja különféle változatokban több miskolci (Miskolc-Szirma; Miskolc, Szabadság tér) római kori lelőhelyen is előfordul (K. VÉGH 1975; SZABÓ- VADAY 2009, 86). A díszítésmód és az edény formai, technológiai sajátosságai azonban összességében a szkíta 3 HÓM Ltsz. 53.818.3., 53.1195.1—2. A sarló csak a régi leltárkönyvben szerepel az R10784 leltári számon, a törzsgyűjtemény újra leltározásakor az 1950-es években már nem volt meg. A szűkszavú leírás szerint nyelén szög látszott. korba helyezik ezt a leletet, abba a korszakba, ahová az ugyanitt talált kézzel formált kis bögre és csupor is tartozik (HELLEBRANDT 1988,123; 2001, 57, 8. kép). Az élelemtároló edények töredékei viszont kétségkívül római koriak (K. VÉGH 1975, 85). A Marjalaki Kiss Lajos által gyűjtött leletek településről származnak, ám előkerülésük pontos helyét nem rögzítették, csak azt tudjuk, hogy a denárlelettel azonos lelőhelyen láttak napvilágot. Leszih Andor szerint „az a hely, ahonnan a pénzlelet előkerült, szintén települő hely volt. Azok az edénytöredékek, amelyeket onnan M. Kiss Lajos tanár összegyűjtött s a múzeumnak átadott, fejlett kultúrát mutatnak” (LESZIH 1933). Mindez azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy a lelet elrejtője e település lakója lehetett. Ezt figyelembe véve elképzelhetőnek tartom azt is, hogy az érmék nem valamiféle háborús veszély miatt kerültek földbe, hanem - ahogyan Lányi Vera is fogalmazott - azért, „mert a legtökéletesebb rejtekhelynek — béke idején is — a föld mélye számított” (MÓCSY-FITZ 1990,213). Lényegében ezzel összecseng Leszih Andornak az említett újságcikkében kifejtett gondolata is: „Jött az ellenség, vagy háborúban, hosszú útra ment az illető hová tehette volna értékeit, mint a földbe” (LESZIH 1933). E hely közvetlen szomszédságában, a Fecskes^ögnél (6. kép 1) Faustina senior ill. Faustina iunior denárai (SIMON s. a., Kat. 153-156), valamint különböző (sima és tagolt) peremkiképzésű hombártöredékek, besimított és bekarcolt hullámvonalköteggel díszített korongolt oldaltöredékek és kézzel formált, laza kis ívekkel díszített oldaltöredékek kerültek elő.4 * Utóbbiak „a germán fésűs, hullámvonal-köteges kerámia” körébe sorolhatóak, amelyek megtalálhatóak „az észak-magyarországi és dél-szlovákiai anyagban is”, Miskolcon és térségében is (SZABÓ-VADAY 2009, 288). 4 MNM Régészeti Tár, Germán-Szarmata Gyűjtemény, Ltsz. 63.1952.1-9.
