Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)

Régészet - Simon László: Néhány régi-új adat a miskolci római denárleletről

302

Simon László

Az éremlelet előkerülésének helyétől kissé távolabb, É/EK-re mintegy 1000 m-re, Miskolc, Zsarnay-tagnál (6. kép 2) II. Claudius antoninianusa (SIMON s. a., Kát. 160) kísérte a településmaradványokat (K. VÉGH 1975, 74): „1. szürke, korongolt, kihajló peremű edény harmada (XI. t. 2.),

2. szürke, durva kihajló peremű töredék, a vállon ujj- benyomással (XII. t. 1.),

3. világosbarna, durva, kihajló peremű cserép, a vállon ferde bevágásokkal (XII. t. 2.),

4. szürke, korongolt, kihajló peremű oldalrész a perem alatt bordával (XII. t. 3.),

5. szürke, durva, kihajló peremrészek és fenéktöredék,

6. vörös, finom anyagú kis oldalrész két hornyolással,

7. orsógomb, csonka kúp alakú, szürke, M: 3 cm, átm.: 3,6 cm (XII. t. 4.),

8. bronz karika. Ovális. Átm.: 3 cm (XII. t. 5.),

9. ezüst fibula tűje, H: 4,1 cm (XII. t. 6.).”5

Az edények felületének ujjbenyomkodásos (és kö- römbenyomásos) díszítése a durva germán kerámia jellemzője, szinte minden kvád, vandál és markomann lelőhelyen előfordul (BÓNA 1963, 282—283; SZABÓ- VADAY 2009, 286). Megtalálhatóak Mezőzomboron, Pederen, Szirmabesenyőn, Miskolc-Szirmán, Miskolc - Sötétkapu lelőhelyen is. A ferde bevágásokkal díszített durva házi kerámia is több északkelet-magyarországi lelőhelyen (pl. Miskolc-Sötétkapunál) kimutatható (SZABÓ-VADAY 2009, 286, a további irodalommal).

Alföldi viszonylatban elképzelhető, hogy egy-egy nagyobb szarmata falu hossza a terepviszonyoktól is függően megközelítette az 1000 métert, erre jó példákat találunk a nagyfelületű autópályás feltárásokon. Az MO-s autópályán Üllő-5. lelőhelyet vagy Ecser-7. sz. lelőhelyet (KULCSÁR-MÉRAI 2007; TARI-MÉRAI- ROSTA 2007, 195), az M5-ös autópálya nyomvonalán pedig Szeged-Kiskundorozsma-Nagyszék, II. lelőhelyet említhetjük erre analógiaként (SZALONTA1-TÓTH 2003, 69). Esetünkben azonban a földrajzi adottságok miatt aligha valószínű az éremlelet lelőhelyének és a feltehetően egykorú vagy közel egykorú településrészleteknek az együvé tartozása. A denárlelet és a Marjalaki Kiss Lajos által megfigyelt telepjelenségek a Sajó magaspartján bukkantak elő, míg a Fecskeszög és a Zsarnay-telepi lelőhely az ártérből szigetszerűen kiemelkedő magaslatokon helyezkedhettek el. A Google Earth koordinátákat és tengerszint feletti magasságokat is jelző térképén a kettő terület közötti szintkülönbség 10 m körül lehetett, a közöttük húzódó területsávról

5 HÓM Ltsz. 53.1193.1-11., 58. 129.1-2. (K. VÉGH 1975, 74).

nincs tudomásunk értékelhető régészeti jelenségről. Azt viszont megállapíthatjuk, hogy e lelőhelyek térségében több római császárkori kori (C1-C3 periódus) településnyom figyelhető meg. Erre utal a kincslelet kb. 2 km-es körzetében a repülőtér melleti tónál (6. kép 3) talált Licinius érméje (SIMON s. a., Kát. 157); a Zsolcai-kőhíd miskolci oldalán [6. kép 4) előkerült Probus lyukas antoninianusa (SIMON s. a., Kát. 161), továbbá Miskolc, Bocskay u. 13. s%ám (6. kép 5) alatt talált Marcus Aurelius dénár, a Deák tér 7. s'gám (6. kép 6) alatt előkerült Licinius-follis,6 valamint Salonina antoninianusának (SIMON s. a., Kát. 158) a Sajó partján talált példánya is. Valamennyi érme a múzeum régi gyarapodásából származik, a 6. ábrán pontszerűen bemutatott lelőhely-jelölésük csak tájékoztató jellegű, nem egzakt, terepen ellenőrzött adat. Tovább tágítva a kört, kisebb római császárkori lelőhelyet ismerünk még a Tiszai pályaudvarról, a Fűtőház területéről, a Rendező pályaudvarról, valamint a Sötétkapu közeléből (Rákóczi u. 2., Szabadság tér), észak felé pedig a szirmabesenyői homokbányából is (K. VÉGH 1975, 73-74; 1999; SZÖRÉNYI 2008,187).

Bizonyos fokig a miskolcihoz hasonló a helyzete az ugyancsak a 190-es években záródó hetényegyházi

2. századi denárleletnek is, ezt azonban ásatáson, egy 2-4. századi szarmata település egyik leégett házának omladékai között tárták fel (BÍRÓNÉ SEY 1998; V. SZÉKELY 2001). A miskolci éremlelet közelében megfigyelt császárkori települések leletanyagában azonban a germán edényművességre jellemző sajátosságokat mutatott ki a kutatás (K. VÉGH 1975, 93; SZABÓ- VADAY 2009,301-302). Ez a körülmény a hetényegyházi lelettől lényegesen különböző etnikai környezetre utal.

MEGJEGYZÉSEK AZ ÉREMLELET NUMIZMATIKAI/TÖRTÉNETI ÉRTÉKELÉSÉHEZ

A miskolci éremlelet zárt jellegét az érmék fentebb részletezett találás utáni szétszóródása kétségessé teszi. Leszih Andor első híradása szerint is 115 db-nál sokkal több érmét tartalmazott eredetileg a földhordásnál talált agyagedény. 1943-ban megjelent tanulmánya szerint sikerült összegyűjteni a leletet, de ez — véleményem szerint - nem jelenti a kincs teljes körű begyűjtését. Manapság is számos példát tudnak felsorolni a gyakorló régészek arra, hogy még ásatási körülmények között is előfordul apró fémtárgyak föld depóba kerülése, melyeket jó esetben fémkeresős kutatással találnak csak meg. A miskolci denárlelet nem ásatáson került elő. Arra persze semmi kiindulópontunk nincs, hogy ha esetleg Leszih Andornak nem sikerült maradéktalanul

6 Nagy Szabolcs (Miskolc) szóbeli közlése.