Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - K. Tutkovics Eszter: Szarmata temetkezése, a bükkábrányi lignitbánya területén. Bükkábrány Bánya, XI/A lelőhely szarmata sírjai
Szarmata temetkezések a bükkábrányi lignitbánya területén... 253 elő, a lecsapott sarkú hasábos típus pedig ez esetben is jelentősen dominált. A Bükkábrány-Bánya, XI/A lelőhelyen feltárt szarmata temető sírjai esetében is megállapítható, hogy a női sírok legelterjedtebb lelettípusai a gyöngyök — mégpedig a láb környéki viselet részeként — a temetkezésekben. A típusokat tekintve (2. tábládat) feltűnik, hogy az üvegből készített példányok számítanak a leggyakoribbaknak. Más lelőhelyeken is megfigyelték a lecsapott sarkú, hasáb alakú típusok nagyobb számú előfordulását (HULLÁM 2012, 368), még ha eltérő színben is (GULYÁS 2014, 50). Ezek megjelenésével a 2. századtól számolhatunk, és még az 5. század közepén is fellelhetőek; a hólyagos típusúak viszont csak a 3. századtól fordulnak elő (VADAY 1989, 103). A többi, üvegből készült típus ugyancsak általánosan megtalálható a 2. századtól a késő szarmata korszakig (VADAY 1989, 103). Arany flitterek Az S:349 sz. női sírban arany fóliatöredékek is előkerültek (15. tábla 6). Az erősen kirabolt sírban több kisebb töredéket találtunk, épségben egyik sem maradt fenn. A nagyobb méretű töredékek alapján feltételezhető, hogy bronz pitykékre préselt díszű, nagyon vékony arany fóliákat hajtogattak, és rögzítettek fel a ruhára. Az alföldi aranyleletes sírokat a kutatás a legkorábbi szarmatákhoz köti (ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 2006, 211), de előfordulhatnak a későbbi időszak leletanyagában is (KŐHEGYI 1984, 342). Az aranyleletek a Pontus- vidékről kerülnek a Kárpát-medencébe, feltehetően még az első bevándorlók hozzák magukkal erre a területre (ISTVÁNOVITS-KULCSÁR 2006, 216). Sajnos a bükkábrányi szarmata sírban csupán kevés, kisméretű töredék került elő, erősen rabolt környezetből, de ezek feltételezhetően a halott ruhájának díszítésére szolgáltak valamilyen formában. A TEMETKEZÉSEKBEN ELHELYEZETT MELLÉKLETEK Edények A Bükkábrányban feltárt szarmata temető nyolc sírjában találtunk edénymellékletet. A sírokban nagyjából a láb tájékán, egyesével helyezték el a kerámiaedényeket, egyedül az S:130 sz. sír esetében figyelhettünk meg a női halott mellett kettő edényt (8. kép). Mindenképpen a leggyakoribb mellékletnek tekinthetőek a szarmata sírokban, és legtöbbször egy edénnyel találkozhatunk a halott lábánál (KULCSÁR 1998, 66—67). A bükkábrányi temetőben négy női, kettő férfi, egy gyermek és egy meghatározhatatlan nemű egyén sírjában találtunk kerámiamellékletet a lábak környékén. Az S:63 sz. női temetkezés kisméretű, füles korsója (2. tábla 1) a díszítetlen, kisebb űrtartalmú korsók sorához tartozik (VADAY 1989,139). Karakteres megjelenését a profilált váll és az erősen kihasasodó forma segíti; érdekes, hogy a letörött fül helyét utólag eldolgozták. Hasonló forma került elő Jászberény-Mészhomok-Téglagyár lelőhely 2. sz. női sírjából (VADAY 1989, 238 és Tafel 26. 2). Ugyanezen típusba sorolható az S: 100 sz. férfi sír ugyancsak díszítetlen, letört fülű korsója (2. tábla 7). Ezek jobbára a 2. század második, illetve a 3. század első felére keltezhetőek (VADAY 1989 140). Az S:95 sz. férfi sír hengeres nyakú, kónikus alsótestű, talpgyűrűs pohara a téglavörös vagy sárgásbarna színű típushoz sorolható leginkább; felületén besimított díszítés látható (4. tábla 6 és 9. kép). Ezen változatok a 2. század végén tűnnek fel a római területeken, tömeges elterjedésük pedig a 3. században figyelhető meg (VADAY 1989, 145). Ugyancsak pohárformához sorolhatjuk az S:132 sz. meghatározhatatlan nemű egyén sírjának kettős kónikus testű, kihajló peremű, ívelt nyakú edényét (7 tábla 7), amelyhez hasonló, de nyúlánkabb forma került elő Tiszafüred-Jámbor-tanya lelőhelyen (PÁRDUCZ 1950, 60 és CXXXIX. tábla 7). Az S:130 sz. női sírban ugyanúgy egy korsót helyeztek el a halott lábánál, amelynek felső részén besimított díszítés található, a füle szintén hiányzik (7. tábla 2 és 8. képi). Talpgyűrűs aljának kialakításában talán római hatást feltételezhetünk (VADAY 1989,140). Hasonló formával találkozhatunk a Tápiószele-Pedagógusföldek lelőhely 2. sz. sírjában talált, ugyancsak besimított díszű edénynél (DINNYÉS 1980,189 és 11. tábla 2), mely a 2—3. században általános típusnak tekinthető (DINNYÉS 1980,199). A sír másik edénye egy kisméretű, kónikus alsótestű, egyenes talpú, gyorskorongon készült - talán pohárforma - alsó része, amelynek teljes felső teste hiányzik, így típusa nehezen meghatározható (Z tábla 3 és 8. kép). Az S:2 sz. női sírban talált talpgyűrűs, feltehetően kónikus alsótestű edény felső kétharmad része ugyancsak hiányzik (/. tábla 4). A temetőben mindössze kettő, kézzel formált edény került elő, amelyek a kisebb, vagy közepes méretű fazekak csoportjába sorolhatóak (VADAY 1989, 178). Az S:112 sz. női (6. tábla 1) és az S:135 sz. gyermek sírban (9. tábla 1) is egy-egy kissé tojásdad alakú, egyenes talpú fazék került elő. Utóbbi kissé magasabb példány. Hasonlóak ismertek Debrecen-Hortobágyhíd lelőhely 11. sírjából (ISTVÁNOVITS 1990, 94 és X. tábla 9), Kiskundorozsma-Subasa lelőhely 64. sírjából
