Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)

Régészet - K. Tutkovics Eszter: Szarmata temetkezése, a bükkábrányi lignitbánya területén. Bükkábrány Bánya, XI/A lelőhely szarmata sírjai

254

K. Tutkovics Eszter

8. kép. Az S:130 sz. sírban előkerült edények Fig. 8. Vessels found at burial S:130

Érmék

A temető 27 sírja közül az S:86 (3. tábla 6), az S:139 (9. tábla 2) és az S:218 sz. temetkezésekben (13. tábla 6) kerültek elő római érmék. Mindhárom közös jellemzője, hogy jó minőségű ezüstből készültek, a kora császárkorban kerültek kibocsátásra, és férfi temetkezésekben kaptak helyet. Az S:86 és S:139 sz. sírokban pontos helyük is dokumentálható volt a combcsontok környékén: az S:86 sz. sír egy vaskés és egy bronztű társaságában (talán egy tarsolyban), míg az S:139 sz. temetkezésben egy vaskés mellett feküdt. Az érmék megjelenése a 2. századtól tekinthető általánosan elterjedtnek, viszont nem tartozik a gyakori mellékletek közé (KULCSÁR 1998, 58). Férfi és női sírokban egyaránt megtalálhatóak, habár utóbbiakban ritkábbnak számítanak. A sírokon belüli elhelyezésnél a nők esetében inkább a jobb, a férfiaknál pedig a bal oldal dominál (KULCSÁR 1998, 59).

Kések

A Bükkábrányban feltárt szarmata temető sírjai közül nyolcban helyeztek el vaskést a halott mellett. Női és férfi sírokban egyaránt megtalálhatóak (VADAY 1989, 119), leggyakoribb helyük a medence, illetve a kéz tájéka; ez alapján feltételezhető, hogy övre erősítve viselték őket (Kulcsár 1998, 56). Az S:95 sz. férfi sírban a medence középső részén egy kissé ívelt hátú, egyenes élű,

9. kép. Az S:95 sz. temetkezésben előkerült pohár

Fig. 9. Cup found at burial S:95

(KÜRTI 2005, 90 és 12. kép 6), illetve Csongrád- Határút lelőhely 11. sír női sírjából (PÁRDUCZ 1944, 20 és XXXII. tábla 2).