Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)
Régészet - Koós Judit: A fémművesség emlékei egy késő bronzkori települése: Muhi-3. kavicsbánya (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)
146 Koós Judit időszakára egyaránt jellemző edénytípus (FOLTINY 1941, 23. t. 11; 24. t. 30; TROGMAYER 1963, Taf. 10, 5; Taf. 13, 8). Tölcséres nyakú, gömbölyded testű edény töredéke (12. t. 3) Hasi része éles töréssel válik el a nyaktól. Hasán függőleges árkolás, vállán felfelé álló hegyes bütyök. A tápé-kemenesháti anyagban fordulnak elő párhuzamaik (V. SZABÓ 2002, 100. kép 1, 102. kép 1). Jellemzően a RB D-Ha A1 időszakban kedvelt típus. Kihajló peremű szalagfülesfazék, melynek pereméből háromszögletű, vállvonalábólfüggőleges bütyök emelkedik ki (14. t. 5) A fazék formája és plasztikus dísze a halomsíros időszaktól ismert edénytípusra utal. Az Alföld halomsíros temetőiből származnak hasonló edények, közel sem ilyen éles vállprofillal (KOVÁCS 1975, Pl. 218, 3; Pl. 264; HÄNSEL-KALICZ 1986, Taf. 6, 21a, 37a). A muhi edénytöredék legközelebbi párhuzama Oszlár- Nyárfaszög RB D-Ha A1 korú településének anyagából ismert (KOÓS 2004, 93. t. 3).18 ívelt nyakú, kihajló peremű töredékek (12. t. 1—2) Az egyik darab szalagfüle fölött beböködött pontdísz, míg a másik töredék szalagfüle alatt apró bütyökdísz látható. Formájuk és díszítésük a Piliny-kultúra edényeivel mutat hasonlóságot (KEMENCZEI 1984, Taf. 7, 1; Taf. 12, 5). A háztartások tárolóedényeinek darabjai a nagyméretű, vastag falú fenék- ésfültöredékek (3. t. 4; 6. t. 2) A település anyagának durva kerámiáján figyelhető meg az ujjbenyomással tagolt borda, melyet széles körben alkalmaztak az egész bronzkor folyamán az edények díszítésére (14. t. 2—3). Tálak Behúzottperemű tál A település jól rekonstruálható táljai változatos képet mutatnak. Vannak közöttük általánosan használt típusok behúzott peremmel, perem alatt vízszintesen átfúrt fülekkel (15. t. 4—5), apró bütykökkel (15. t. 6). Feltűnésükkel az egész késő bronzkor folyamán számolhatunk (RB C-Ha Al) (V. SZABÓ 2007, 155, 8. kép 1-3; NAGY 2005, VI. t. 4-7; VII. t. 6; KOÓS 2013, 775-776, Abb. 18 A település egyik gödrébe két elhunytat temettek három edénymelléklettel (KOÓS 2004, 153. t. 10, 726. objektum). Ezek egyike az idézett fazék. A késő bronzkor időszakában nem ismeretlen az a szokás, amely szerint fazékformájú edényeket urnaként, vagy sírmellékletként használnak (FURMANEK 1977, 310; GUBA 2008, 74, Abb. 9, 7). 3, 3—4). A forma tovább él a Ha A2 időszakában is, de a bütyökdíszt a perem alatti fülkiképzés váltja fel (Szajla; KEMENCZEI 1984, Taf. 86, 13). Profilált nyakú, éles válltörésű, csonkakúpos testű tál A leletanyagban mélyebb és sekélyebb típusok is fellelhetők (13. kép 2; 3. t. 3; 4. t. 5—6; 11. t. 3; 13. t. 3; 15. t. 2—3). A forma a Piliny-kultúra fiatalabb időszakának legjellemzőbb tárgytípusa (FURMÁNEK 1977, 306). A leletanyagban függőleges kannelúrával díszített darabok is előfordulnak (13. kép 2; 3. t. 3; 4. t. 5; 15. t. 3). A töredékek egyike enyhén felcsúcsosodó peremű, vállán lelógó bütyökkel. Ezt a peremkiképzést lelőhelyünkön a halomsíros népesség hagyatékának tekintjük (KEMENCZEI 1966, 193-194). Hasonló edények és töredékeik újabban a zagyvapálfalvi és a hernádvécsei pilinyi temetők közlésekor váltak ismertté (GUBA 2010, 7. t. 4-6,11; KALL1 2014, VII. 1.1, XIV. t. 1, XVII. t. 1—2). A muhi leletegyüttes egyetlen ép tálja egy kétfü- lű, ívelt nyakú, éles válltörésű darab közös vonásokat mutat a fent felsoroltakkal (11. t. 3). Legkorábban a késő Piliny-korú leletekben lelhető fel ez a típus, de a pre-Gáva horizontban is gyakori a kelet-alpi régiótól a Tisza-vidékig. ívesen kihajló, profilált vállú változataik a Gáva-kultúra hagyatékában is feltűnnek. A késő bronzkori háztartások mindennapi használatú táljai között gyakori a széles szájú, egyenes peremű, legömbölyített testű típus (4. t. 1; 15. t. 1) (V. SZABÓ 2004b, 84, 5. kép 5-6; NAGY 2007, 134, II. t. 6).19 A kihajló peremű, mély táltípus (13. t. 1) a késő bronzkorban általános forma, nem korhatározó értékű (NAGY 2005, VIII. t. 3-5). Csészék Kettőskónikus testű, kihajló peremű csésze Lekerekített has- és vállvonalán apró bütyökkel, vállvonalán vékony, sűrű kannelúrával díszített csészetípus (3. t. 2; 4. t. 4; 5. t. 1—2; 8. t. 1, 4—5; 13. t. 6). Finom 19 A tál alja középen szabályosan át volt lyukasztva. Egy nagyméretű, méhkas alakú gödörből került elő (2. objektum), amelynek csak a fele maradt meg. A gödör alján kb. 10 cm-es hamus réteget, égésnyomokat figyeltünk meg. A bolygatás azonban nem tette lehetővé annak meghatározását, hogy praktikus vagy rituális (libáció, egyéb deponálási) cselekmény nyoma lehetett-e a tál. Az M3-as autópálya 24. lelőhelyének 793. számú objektumánál tett megfigyelés szerint a depó középső, szájjal lefelé fordított edényének alja is át volt lyukasztva, amelynek kapcsán a leletközlő felveti az ún. „léleklyuk” lehetőségét (L. NAGY 2012, 256, 268). Átlyukasztott oldalú, hasonló célt szolgáló edények az urnamezős kultúra sírjaiból is ismertek (ILON 2011, 72, 47. ábra 6; 75, 54. ábra 2).
