Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)

Régészet - Koós Judit: A fémművesség emlékei egy késő bronzkori települése: Muhi-3. kavicsbánya (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

A fémművesség emlékei egy késő bronzkori településen: Muhi-3. kavicsbánya

147

kidolgozásuk, méretük, fényezett felületük a díszkerámia kategóriájába utalja ezeket a darabokat (KALLI 2014, IV. t. 3, XI. t. 2). Formájuk és motívumaik alapján a Piliny-kultúra késői időszakának jellegzetes edényeiként tarthatók számon (FURMÁNEK 1977, 312). A típus nyújtottabb testfelépítésű, szélesebb kannelúrájú változata is megtalálható a telep anyagában (8. t. 1, 6; 13. t. 4—5). A típuscsoport egyik legömbölyített testű darabjának hasvonalát apró bütyök díszíti (8. t. 3). A Piliny-kultúra leggyakoribb, általánosan elterjedt edénytípusa (FURMÁNEK 1977, 312). Temetőiben nagy számban fordulnak elő a tárgyalt darabok (GUBA 2010, 80,1.1. 3; 6. t. 3-5,7,11-12; KALLI 2014,1.1.1).

Erősen kihajló, rövid nyakú, éles hasvonalú, kettőskónikus testű csésze

Füle a perem fölé magasodik, és a hasvonalra támaszkodik (2. t. 8; 12. t. 7). Széles szalagfüle alatt két benyomott lencsedísz (12. t. 7). Keskeny kannelúrás és apró bütyökdíszes változataik is fellelhetőek az anyagban (4. t. 3-4). Területünk késő pilinyi kultúrába sorolható anyagában gyakori forma (KEMENCZEI 1984, Taf. 34, 16,19; Taf. 36,21,27).

Kihajló peremű, ívelt nyakú, legömbölyített testű csésze

Kisméretű, vékonyfalú, finom kidolgozású, fényezett felületű miniatűr edénykék töredékei nagy számban kerültek elő a lelőhelyen. Egy töredéken benyomott pontsor és függőleges árkolás, egy másikon apró bütyökdísz látható (13. kép 1, 3). Ez utóbbi forma és díszítés nagyobb méretben is előfordul (4. t. 2). A különböző méretű és típusú edények nyakán alkalmazott csoportos pontkombináció a pilinyi kultúra fazekasságának kedvelt motívuma. Lelőhelyünk több nyaktöredékén is felfedezhető (8. t. 2; 11. t. 1; 12. t. 1; 13. t. 2; 13. kép 7), de egy esetben a fül alsó részén is feltűnik (12. t. 7). Ez a díszítésmód nem ismeretlen a kultúra más lelőhelyein sem (Patvarc: KEMENCZEI 1984, Taf. 12, 1, 5). Területünktől északnyugatra, a Kyjatice-kultúrában különösen nagy divatja volt az edények nyakán és füle alatt feltűnően nagy számban alkalmazott minta variációjának (KEMENCZEI 1984, Taf. 102, 1-15).

Lelőhelyünk egyetlen ép csészéje egy ívelt nyakú, kihajló, ferde peremkiképzésű, legömbölyített hasélű példány (7 7. t. 1). Füle a perem fölé magasodik. Nyakán benyomott pontsor, hasán ferdén futó kannelúra; Oszlár- Nyárfaszög pre-Gáva-korú településének anyagából pontdísz nélküli párhuzama ismert (KOÓS 2004,83. t. 2).

A kisméretű csészék, csuprok hasát borító, a váll- törésből induló ferde árkolást a Tisza-vidék középső bronzkori kultúráinak fazekassága alkalmazta először (BÓNA 1975, 127), amelynek divatja hosszú időn át megmaradt. Jellegzetes díszítésmód a RB D-Ha A1 időszakban, használata csak a Ha B periódusban szorult vissza (KEMENCZEI 1982, 84). A füllel szembeni oldalon felmagasodó perem gyakori formai elem a késő bronzkori edényeken, elsősorban a RB D-Ha A időszak kerámiáin (KÁLLAY 1986, 164). A csészén lévő csoportos pontkombináció a pilinyi fazekasság hagyományaként értékelhető, amelynek mesterei a különböző méretű és típusú edények nyakán előszeretettel alkalmazták ezt a díszítésmódot (KEMENCZEI 1984, Taf. 1, 22; Taf. 2, 3; Taf. 3, 4, stb.).

Bögre

Az egész késő bronzkorban használták a fordított csonkakúpos testű, ívelt oldalú, perem fölé magasodó fülű bögrét (4. t. 4) más-más testarányokkal, felmagasodó és alacsony füllel egyaránt. Párhuzamát telepekről és temetőkből is ismerjük (KOVÁCS 1975, Pl. 155, 2; KEMENCZEI 1984, Taf. 4, 7; KOÓS 2004, 3. t. 7; 62. t. 10; GUBA 2008, Abb. 9, 1; 2010, 80, 6. t. 15).

Objektumhoz nem köthető, települési szórvány az a töredék, amely formailag az ívelt nyakú, kihajló peremű, perem fölé magasodó fülű, mély tálak kategóriájába sorolható (3. t. 7). Füle a válltörésre támaszkodott. Nyakán és a fülcsonk alatt girlandkötegekbe rendeződő, kétirányú, hasán függőleges árkolás. Különleges, egyedi díszítése, finom kidolgozása díszkerámiára utal.

A muhi leletegyüttes kerámiáin az egyik leggyakrabban megjelenő minta az edények hasának függőleges vagy ferde árkolása, amely kiegészül az ívelt kannelúrával. Ez a fajta díszítésmód már a koszideri periódus óta ismert (KŐSZEGI 1988, 27-35). Tömeges elterjedése a RB D-Ha A1 időszakra tehető, alkalmazása ettől a periódustól válik meghatározóvá (V. SZABÓ 2002, 23). A pre-Gáva korú lelőhelyeken nem ismeretlen az edények nyakát díszítő girlandminta, amely a legtöbb esetben a hasi rész ferde, vagy függőleges árkolásával párosul (Jánoshida: V. SZABÓ 2002,21. kép 16; Jánosszállás: V. SZABÓ 2002, 35. kép 1-2; Kömpöc: V. SZABÓ 2002, 35. kép 4). Ez a mintakombináció Oszlár-Nyárfaszög Ha A1 korú leletanyagának különböző méretű és típusú kerámiáin is feltűnik (KOÓS 2013, Abb. 4, 1; Abb. 7, 1-2; Abb. 10).