Csengeri Piroska - Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum évkönyve 54. (Miskolc, 2015)

Régészet - Koós Judit: A fémművesség emlékei egy késő bronzkori települése: Muhi-3. kavicsbánya (Borsod-Abaúj-Zemplén megye)

A fémművesség emlékei egy késő bronzkori településen: Muhi-3. kavicsbánya

141

tárolására. Kultikus-rituális motivációja lehetett tehát a földbe kerülésnek, talán egy közösségi eseményt követően üresen, tartalmukat feláldozva, esetleg elfogyasztva áshatták el, illetve semmisíthették meg az edényeket (SCHAUER 1996,408-410; CZYBORRA 1997,91-92; PALÁTOVÁ-SALAS 1999,129-133). Kizárható tehát az értékes tárgyak elrejtésének gondolata, sokkal inkább a rituális szertartáshoz szükséges készletekről történő kegyeletes lemondás állhat a cselekmények hátterében (NEUGEBAUER et al. 1999, 42; STAPEL 1999,142). Miután ezek a tárgyak részesei voltak egy szertartásnak, „szakrális hulladékokká” váltak. Azzal, hogy kivonták ezeket az edényeket a további felhasználás alól, megóvták a későbbi profanizálástól (EIBNER 1969, 47—48; STAPEL 1999,139-141,263-264; PALÁTOVÁ-SALAS 1999, 129).

Muhi késő bronzkori lelőhelyének két darabból álló, magas színvonalon kivitelezett együttese az egy-két edényből álló, kis készletszámú depók kategóriájába tartozik (/1. t. 1, 3), amelyek között az egyik legkedveltebb a tál-csésze kombináció (STAPEL 1999,101—103). Az ivó- és tálalóedény alkotta depó egy olyan asztali készlet lehetett, amelyet talán háztartásokhoz kapcsolódó rítusok során használhattak. Az ilyen típusú depóknál feltűnő jellegzetesség a tűz használata, az égési réteg, hamu és faszén megjelenése a gödörben, de szembetűnő az edények összeállításának és földbe helyezésének különlegessége is (STAPEL 1999, 106-115).

A Tisza-vidék késő bronzkori, RB D-Ha Al-Ha B időszakának más lelőhelyeiről is ismerünk gödörbe rejtett edénydepót: Biharkeresztes-Láncos major (V. SZABÓ 2004a, 140), Oszlár-Nyárfaszög (KOÓS 2003, 121—125), Nyíregyháza-Oros, Mega Park (L. NAGY 2012, 264-268, Taf. 1-8).

A TELEPÜLÉS FÉMMŰVESSÉGÉNEK EMLÉKEI, AZ ÖNTŐFORMÁK

Sarló öntőformája (16. t. 1—2; 18. t. 1)

Az öntőforma töredékes, de a kiegészítés segítségével megállapítható, hogy a formában széles pengéjű, ívelt hátú, két bordával megerősített, egygombos sarlókat öntöttek. Az egyik formafélen pontosan kivehető a minta negatívja, a másik kevésbé mélyed a formázó anyagba. A két darab illeszkedése nem tökéletes, az osztósíkban az anyag túlfolyhatott, melynek égésnyoma jól látható mindkét formafélen. Ragasztott, kiegészített. Méretek: 190 x 183 x 23 mm, 190 x 125 x 24 mm.

A gombos végű sarlók legkorábbi darabjai már a középső bronzkorban megjelennek a Kárpát-medencében, s hosszú ideig használatban is maradnak (FURMÁNEK-NOVOTNÁ 2006, 50). Az ópályi horizont időszakára a medence északkeleti területeinek uralkodó eszköztípusává válnak. Keltezésük nem megoldott, egy-egy forma, díszítés igen hosszú életű. Méretük és formájuk alig változik az idők folyamán (MOZSOLICS 1973, 42-43; KEMENCZEI 1984, 22; MOZSOLICS 1985, 42-43). A különböző korú fémleletek között nagy számban fordulnak elő a késő bronzkorban, a kora vaskor (RB D-Ha B) időszakáig (újabban ld. Csitár: TÁRNOKI 1987,1-VL, IX. táblák; Bükkzsérc, Hódos-tető, Zsáka, Dávid-tanya: V. SZABÓ 2009, 13. kép, 16. kép; Nagybátony: TANKÓ 2010,

4. ábra; Baks-Temetőpart: V. SZABÓ 2011b, 4. kép; Tállya-Ovár, Parád-Várhegy, Mátraszőlős-Kerekbükk, Martonyi-Szúnyog-tető: V. SZABÓ 2011a, Taf. 4, 2, 6; Taf. 2, 3; Taf. 3, 1—3; Zagyvapálfalva: GUBA 2015, Abb. 1, 1-18).

Öntőformánk sarlójának analógiái a későbbi, hajdúböszörményi fémlelet horizontba tartozó Polgár- Folyás-Szilmeg leletegyüttesében is felfedezhetők, de ismert egy Aszódról származó példány is (WANZEK 1989, Taf. 51,1; MOZSOLICS 2000, Taf. 74, 9,12-13).

Tokos balta öntőformája (17. t. 1a—c; 19. t.)

A forma három darabba tört, de a megmaradt töredékek összeillesztésével rekonstruálhattuk a benne készült tárgytípust, amely egy félholdas kávájú, ovális toktorkolatú füles balta lehetett. Az öntőminta bal felső részén öntőcsatorna nyílás látható. A formát tartalmazó belső oldala kormos, a külső felületén égésnyomok. Ragasztott, kiegészített. Méretek: la: 73 X 49 x 31 mm, lb: 103 x 104 x 38 mm, le: 82 x 33 x 31mm.

A késő bronzkori fémművesség jellegzetes darabja a tokos balta. A típuscsoport tárgyai igen hosszú életűek, a RB D-Ha B között találkozhatunk díszített és díszítetlen változataikkal egyaránt.

Legkorábbi előfordulásuk Erdély és Északke- let-Magyarország RB D korú lelőhelyein figyelhető meg, azonban ekkor még szögletes keresztmetszettel (MOZSOLICS 1973, 38). A tokos balták széles körben elterjedtek az ópályi horizontot követően Románia, Magyarország, Szlovákia és Kárpátukrajna területén is (NOVOTNÁ 1970,73-74; PETRESCU-DÍMBOVITA 1977; MOZSOLICS 1985, 32; KOBAL 2000, 39-43). Gyártásuk a kurdi horizontban (Ha Al) már ovális keresztmetszettel vált általánossá, és folytatódott a Ha A2 és Ha B1 periódusban is. Nagyszámú előfordulásuk is ehhez az időszakhoz köthető. Ennek a fémlelet horizontnak az egyik jelentős lelete az Aranyosapátiból