A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Közlemények az I. világháború kitörésének 100. évfordulójára - Leskó György: Mezőkövesdi matyó katonák a 10-es honvéd gyalogezredben
482 Leskó György egri új laktanyába. A szomszédos községekből egymás után érkeztek a bevonulókkal teli lovas kocsik a vasútállomásra, ahonnan vagonokon szállították őket Miskolcra és Egerbe. Délután 4 órakor újból kidobolták a rendeletet, immár az 1889-es születésűek be- vonultatására. Sötétedés előtt már őrség kíséretében érkeztek a felszerelt katonák, egész szerelvényekkel, és utaztak tovább Budapest, Miskolc és Kassa felé. Amikor augusztus 4-én általános mozgósítást rendeltek el a Monarchia tartományaiban, másnap további hat korosztályt hívtak be, és megkezdődött az önkéntes bevonulás a népfelkelő egységekbe is. A 39. honvéd gyaloghadosztály kötelékében, a 77. és 78. dandárok állományában a 10. miskolci mellett együtt harcoltak aló. besztercebányai, a 9. kassai és all. munkácsi honvéd gyalogezredek. A magasabb egység 1914. augusztus 4-én, az általános mozgósításkor jött létre. Augusztus 20-tól a 4. osztrák—magyar hadsereg VI. hadtestének kötelékben, Tarnawatka közelében támadta meg az orosz csapatokat. Szeptember elején részt vett a 2. lembergi csatában, majd visszavonult a Dunajechez, Tarnów mellé. A II. hadtest kötelékében november közepéig a San folyónál, majd Krakkónál harcolt. A limanowai csatában december 11—12-én áttörte az oroszok védővonalait. 1915. április végéig Luzma melletti állásokban volt. A Mackensen tábornok vezette német 11. hadsereg kötelékében részt vett május 2-án a gorlicei áttörésben. Ezt követően június közepéig nagy veszteségeket szenvedve üldözte az oroszokat. Augusztus közepén részese volt Breszt-Litovszk elfoglalásának, szeptemberben a Strypa mentén küzdött, ahol állásharcokat folytatott 1916 júniusáig. Ezt követően ugyanott részt vett a Bruszilov-offenzíva elhárításában. 1916. szeptember közepétől Erdélyben az 1. osztrák-magyar hadsereg alárendeltségében a Maros felső folyásától keletre harcolt a románok ellen. Októberben a Csíki-medencén át visszaszorították a románokat az országhatárig, majd állásharc következett az Uz völgyében. 1917. március 8-án visszafoglalta a Magyaros-hegyhátat az oroszoktól. Novemberben a Szlanic völgyében védelemben volt. 1918 márciusától a hadosztály a Duna—Tisza közén harácsolt, majd a budapesti és temesvári hadtestek területén karhatalmi szolgálatot látott el. Augusztusában az olasz harctérre szállították, ahol a Val Sugana völgyében a Borgo község melletti állásokba került. November 3-án a hadosztály jelentős része Trient közelében olasz fogságba esett (lásd Sassy 1930—1931). Még a békeévek alatt kidolgozott mozgósítási tervek szerint a honvéd gyalogezredek állomáshelyein megalakultak az illető honvéd gyalogezreddel azonos számot viselő népfelkelő gyalogezredek, így a 10. honvéd népfelkelő ezred is. A népfelkelők nevükkel ellentétben nem önként jelentkeztek harcolni, ők is sorozott katonák voltak. A magyar királyi népfelkelő gyalogságot háború esetén 4 századból álló gyalogzászlóaljakba, 3—4 zászlóaljat pedig ezredekbe kellett összevonni. A császári és királyi népfelkelő gyalogságot kivonuló és területi zászlóaljakba szervezték. Az előbbiek 4, az utóbbiak 3—6 tábori századra tagozódtak. Parancsnokságaik is arcvonal szolgálatra alkalmatlan tisztekből, vagy idősebb tartalékos tisztekből álltak. Fegyverzetük sem felelt meg a korszerű követelményeknek. Eleinte az elavult Werndl-rendszerű puskával tudták felszerelni őket, csak később kaptak a hadsereg más alakulatainál rendszeresített Manlicher- rendszerű fegyvereket. A katonaüag kiképzett népfelkelők száma a veszteségek hatására csakhamar kevésnek bizonyult, és újabb pótlásról kellett gondoskodni. Ezért mindazokat a polgárokat, akik a sorozásokon nem voltak alkalmasak katonai szolgálatra, de még népfelkelő-köteles korban voltak, az úgynevezett népfelkelő szemléken újbóli vizsgálat alá vonták. A háború elhúzódásával a törvényben meghatározott legfelső korhatár, a 42 évesek évfolyama is kimerült. Ezt úgy oldották meg, hogy a háború esetére érvényes kivételes törvények alkalmazásával egyre idősebb és idősebb korosztályokhoz nyúltak. A háború utolsó évében már 55 éves férfiakat is vettek igénybe népfelkelő szolgálatra. Azonban a legidősebb öt évfolyam nem fegyveres szolgálatot teljesített, hanem a hátországban és az ellátó szolgálat kevésbé veszélyes beosztásaiban szolgált. Ugyanez történt a népfelkelésre kötelezett fiatal évfolyamokkal is. A törvény szerint csak a 19. életévnél kezdődött a népfelkelő kötelezettség. A már említett kivételes törvény alapján azonban ezt a korhatárt is leszállították a 18. életévre. A fiatalkorú népfelkelők testi alkalmasságuk szerint arcvonalbeli szolgálatot teljesítettek, mint a gimnazistákból sebtében felállított menetzászlóalj, amelyet a román betörés megállítására vetették harcba Petrozsény környékén. PRZEMYSL, 1914-1915. A 10. honvéd népfelkelő ezred sok matyó katonával a San mentén épült Przemysl-be, a monarchia legnagyobb várába került beosztásra. Az 50 km hosszú, kör alakú erődvonal 1914-ben — délkeleti része kivételével — már alig volt korszerűnek mondható. Mikor seregeink az 1914 szeptemberének első harmadában vívott lembergi csata után a Wisloka mögé hátráltak, Conrad a
