A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Közlemények az I. világháború kitörésének 100. évfordulójára - Leskó György: Mezőkövesdi matyó katonák a 10-es honvéd gyalogezredben
Mezőkövesdi matyó katonák a 10-es honvéd gyalogezredben 483 3. kép. Pihenő a Kárpátokban (Wahl Frigyes hagyatékából, családi örökségből átadva a HÓM HTD-nek) vár védőőrsége gyanánt visszahagyta a szegedi honvéd hadosztályt, a 97. kassai népfölkelő dandárt (a kassai 9. miskolci 10. munkácsi 11. besztercebányai 16. népfelkelő ezredeket). Az oroszok Przemyslt csakhamar körülzárták, majd október első harmadában heves bombázás után a vár délkeleti érődéi ellen rohamot intéztek. Ez a roham a magyar népfölkelő erődőrségek hősies védelmén és magj'ur honvédek ellentámadásán, óriási veszteségek között hiúsult meg. Rövidesen a Conrad második, októberi támadó hadművelete kapcsán a San felé előnyomuló Boroevic-féle sereg a várat felmentette. Ezután még hetekig dúlt a vár közelében a küzdelem: a San-menti és a chyrowi csata. Ez alatt történt, hogy Boroevic és Bőhm-Ermolli seregei a vár hadianyag és élelmezési készleteit nagyon megapasztották, és sebesültjeiket is részben ide szállították. A várnak három hónapra elegendő eleségét ez két hónapra csökkentette. Az említett második támadó hadjárat visszavonulással végződött. A San-menti csatában részt vett védőőrség visszatért a várba abban a reményben, hogy a végleges felmentés nem késik sokáig. Az újonnan alakított 11. orosz hadsereg azonban körülzárta a várat, hogy kiéheztesse. A körülzárás folyamán a védőrség ismételten kirohant, és gyönyörű példáját adta az „aktív” várvédelemnek. A legemlékezetesebb a kirohanások közül az, amelyet december közepén 17 magyar és 3 osztrák zászlóalj Tamássy honvédtábornok vezérlete alatt délnyugati irányban intézett, hogy Boroevicnek a duklai horpadásból — a limanovai csata után — végzett üldöző előnyomulását támogassa, és egyben a vár felmentését szolgálja. Tamássy december 18-án az ostromgyűrűt valóban át is törte. Ugyanekkor azonban az oroszok Boroevicnak a vártól kétnapi járásnyira jutott jobbszárnyát visszaszorították, mire Tamássy parancsot kapott, hogy a várba térjen vissza. Ezzel elszállt a Przemysl felmentésének reménye. Ettől kezdve a várőrség már csak csökkentett élelmi adagokat kapott. A rendszeres éhezés és a téli ruházat hiánya azt okozta, hogy a betegállomány folyton növekedett. A várnak a feladáskor 25 000 betege és sebesültje volt. Bármennyire is takarékoskodott és éhezett a csapat, március 24-én túl a helyzetet tartani nem lehetett. Ezen a napon az utolsó falat is elfogyott volna, csupán lóhús volt még néhány napra. Ilyen körülmények között hatalmazta fel a hadvezetés a védőrséget, hogy kitörés útján iparkodjék az éhhalál elől menekülni s így határozta el magát Kusmanek várparancsnok arra, hogy Lemberg felé minden fegyverfogható emberével március 19-én kiront. A kitöréshez a védőrség 39 000 főnyi harcosa állt még rendelkezésre.
