A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Csengeri Piroska: Újabb középső neolitikus arcos edények Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből
54 Csengeti Piroska Kalicz N. és Koós J. a „T” alakú díszítést száj és hozzá kapcsolódó szakáll jelölésének véli (Kalicz-KoőS 2000, 20), míg B. Hellebrandt M. a szerencs-takta- földvári töredék és a kenézlői edény alapján nem a „T” alakot, hanem a háromszögletű arc alatt időnként ábrázolt függőleges hullámvonalakat tartja szakáll ábrázolásának (B. Hellebrandt 2001, 10). Az újabb B.-A.-Z. megyei leletek közül több encs-kelecsé- nyi töredéken és Miskolc-ALDI 2 lelőhely darabján látható az arc alsó részén vízszintes cikkcakk-vonal, alatta függőleges cikkcakk-vonalkákkal vagy ferde, meanderszerű mintával (5. kép 2—3; 6. kép 5; 9. kép 4). A mezőkeresztes-cet-halmi töredéken vízszintes cikk- cakk-vonalat képező meanderszerű minta (8. kép 2), az egyik Szegiről származó darabon pedig rombusz alakú nyílhegyekből álló hasonló díszítés zárja az arcot (7. kép 8). Ezekről elképzelhető, hogy „szakáll” jelölései. Az M-jeles szakálháti edények némelyikén is előfordul az „M” alatt szakállhoz, borostához hasonló díszítés (Battonya-Gödrösök, Goldman 1978, Abb. 8 és Taf. 10 /Nr. 26/; Szentes-Ilonapart, Kalicz—Makkay 1977, Taf. 189, 7; Abony 60. lelőhely, Kovács 2006, 1. kép), mint ahogy néhány zselizi M-jeles arcos edényen is (Szécsény-Ültetés, Fábián 2005, 11 /5. sz. edény/, 7. kép; Blatné/Pozsonysárfő, férfi attribútumokkal, Fábián 2005, 13; Budapest, III. ker.-Királyok útja 293., M. Virág 2013, 302 és Fig. 8). Fábián Szilvia nem zárja ki ezek esetében a szakáll- és a férfiábrázolás lehetőségét, ugyanakkor megjegyzi, hogy a Törökbálint- Dulácskán (1. edény: M. Virág 2000, 389 és Fig. 2, 1), illetve Balatonszárszó-Kis-erdei-dűlőn előkerült arcos edényeken a szakállszerű díszítés mellett női melleket is láthatunk (Fábián 2005, 13). arcos edények használatának és földbe kerülésének kérdései A garadnai és sajószentpéter-kövecsesi darabok elemzésekor az arcos edények használatát az egyes edénytípusok feltételezett hétköznapi funkciója felől közelítettem meg (Csengeri 2011a, 83—84; 2013a, 132—133). A nagy- és közepes méretű tárolóedényeknél feltételeztem, hogy különleges becsben tartott gabona (pl. vetőmag) tárolására szolgáltak, melyet a rajtuk ábrázolt ős vagy természetfeletti, emberszerű lény védelmezett. A kiöntőcsöves edényeknél ugyanígy feltételeztem a folyadéktároló funkciót (különleges folyadékkal?), míg a kisebb tálaknál, csészéknél és bomba formájú edényeknél kis mennyiségű élelmiszer, alapanyag, ételízesítő vagy fűszer tárolásának lehetőségét. Lehetséges, hogy a tárolás volt az arcos edények mindennapos funkciója, ábrázolásaik feltételezett őrző-védő szerepe révén ugyanakkor a hiedelemvilághoz is kapcsolódhattak. A tároló funkció mellett azonban rituális felhasználásuk is lehetett: szerepelhettek ünnepi rítusok, áldozati szertartások tárgyaiként, amire több edény lelőkörülményei is utalnak. A garadnai 1. sz. arcos edény például valamilyen agrárrítus keretében, míg a 2. sz. edény temetési szertartás részeként került földbe (Csengeri 2011a, 75 és 84—85),11 de említhetőek Füzesabony-Kettőshalom (Kalicz-Makkay 1972a, 15; 1977, 61, 129, Kát. Nr. 108; Kalicz-Koós 2000, 17), Mezőzombor-Temető (Kalicz—Koós 2000, 17), Polgár-Kenderföldek (Hajdú Zs. 2007) vagy Polgár-Ferenci-hát (Hajdú Zs. 2007) szimbolikus jeles arcos edényei is (összefoglalóan Id. Csengeri 2011a, 83-85). Az újabb B.-A.-Z. megyei leletek közül több felszíni gyűjtésből származik (Encs-Fügöd-Vízre járó, 2. lelőhely, Fancsal-Fő út, 49—50., Hernádszentandrás- Csárda, Szegi-Ady Endre u. 4. töredékei). Az ásatáson előkerült darabokat agyagkitermelő gödrökben, azaz hétköznapi telepobjektumokban (Encs-Kelecsény 9-10. sz. és Hejőkürt-LIDL logisztikai központ 18. sz. töredéke, valamint Miskolc-ALDI 2, Rásony- sápberencs-Szőlő alja, Sajószentpéter-Kövecses és Sajóvámos-COOP lelőhelyek darabjai), illetve jelenségekhez nem köthetően találták (Encs-Kelecsény 5—8. sz. és 11—14. sz. töredékeit, valamint Felsővadász- Várdomb és Mezőkeresztes-Cet-halom darabjai). Előfordul azonban az is, hogy a lelőkörülmények nem ismertek (Edelény-Borsod-Derékegyháza és Szendrő- Ordöggáti-Csengő-barlang itt bemutatott töredékei). Egyetlen darab, Hejőkürt-LIDL logisztikai központ 17. sz. töredéke más régészeti korú objektumból, egy szarmata gödörből került felszínre. Rituális elföldelést egyedül a rásonysápberencsi edény esetében feltételezhetünk, melynek perem- oldal- és aljrészletei több más edénytöredék társaságában egy agyagkitermelő gödörben megfigyelt több 10 cm vastagságú leletsűrűsödés részeként láttak napvilágot. Az utóbbi időben előtérbe került a hazai őskorkutatásban a lakomák vizsgálata, és ezekhez kapcsolódóan az alkoholos italok egykori fogyasztásának kérdése (összefoglalóan ld. Kalla—Raczky-V. Szabó 2013). Az újkőkor viszonylatában Raczky P. elemezte a késő neolitikus csőszhalmi teli tanulságait (Kalla-Raczky— V. Szabó 2013, 18—24). Megállapította, hogy ünnepi lakomákra utalnak többek között a teli épületei köze11 Sírból előkerült arcos edény újabb példáját közölte Horváth L. A. és Horváth M. A. a zselizi kultúra településéről, melyet a Budai Skála Áruház területén tártak fel 2007-ben (Horváth—Horváth 2013).
