A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Régészet - Csengeri Piroska: Újabb középső neolitikus arcos edények Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből
Újabb középső neolitikus arcos edények Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből 55 lében elhelyezett tapasztott őstulok szarvak, melyek egykori különleges események mnemonikus objektumai (Kalla-Raczky-V. Szabó 2013, 23). Rituális eseményekhez kapcsolódhatott továbbá a szándékosan összetört, kívül-belül fehér és vörös festéssel díszített nagyszámú, a csőszhalmi teilen előkerült töredékes edény is (Kalla-Raczky-V. Szabó 2013, 23). A fentiekben bemutatott középső neolitikus arcos edények esetében sem zárható ki ezek lakomákon való használata. A teljes edények gödrökben történő elföldelése vagy arcábrázolásos darabjaik eltemetése utalhat emlékeztető szerepükre, mely azonban nemcsak lakomákra, hanem más jellegű rituális közösségi eseményekre/szertartásokra is mutathat. Bisserka Gaydarska és munkatársai a bulgáriai Dolnoslav melletti rézkori teli 500 idoljának és idoltöredékének vizsgálata során megállapították, hogy ezek 96%-a törött volt (Gaydarska et al. 2007). Az idolok szándékos törését követően a darabokat tovább használták, amire a törésfelületeken több alkalommal megfigyelt másodlagos égés- és festésnyomok utaltak (Gaydarska et al. 2007). Az idolok „életük során” több szándékos törést is megélhettek, használatuk azonban töredékes állapotban is folytatódott, míg végül kidobták, vagy végleg eltemették őket (a feltárások során ezt a végső állapotot rögzíthetjük, Gaydarska et al. 2007). A közép- és dél-németországi vonaldíszes idolok elemzésekor Daniela Hofmann is megállapította a szándékos törést és a törés utáni további használatot (Hofmann 2005, 61—62). Úgy gondolja, hogy az idolok személyiséggel rendelkeztek, „életüket” az elhunytak „sorsával” állítja párhuzamba (idolok és a test/csontok fragmentációja, Hofmann 2005, 62-65). Valószínű, hogy az arcos edények biográfiája is hasonló lehetett. A felsővadász-várdombi, garadnai, mezőkeresztes-cet-halmi, sajószentpéter-kövecsesi és sajóvámosi neolitikus településeken előkerült nagyszámú önálló, csak az arc részletét megőrző töredék az arcos edények szándékos törésére utal. Arra azonban, hogy a törést követően az arcos darabokat tovább használták-e vagy rögtön kidobták, nem következtethetünk. A szándékos törés a teljes edények elföldelése esetében sem zárható ki, viszont csak ritkán bizonyítható. Ez utóbbira jelentenek példát a zselizi kultúra Törökbálint-Dulácskán és Budapest, III. ker.-Királyok útja 293. alatt feltárt áldozati gödrei, melyekbe M. Virág Zsuzsanna megfigyelése szerint a két, illetve egy arcos edényt összetörve helyezték (Törökbálint- Dulácska: M. Virág 2000, 389; Budapest, III. ker.- Királyok útja 293.: M. Virág 2013, 300—305). Végezetül elmondható, hogy a bemutatott B.-A.-Z. megyei középső neolitikus arcos edények alátámasztják a garadnai darabok elemzése során tett megfigyeléseket (Csengeri 2011a). Emellett újabb bizonyítékot jelentenek arra nézve, hogy az arcos edények megformálása, használata, a hozzájuk kapcsolódó szokás(ok) vagy rítus(ok) egységesek, és igen elterjedtek lehettek a Kárpát-medence északkeleti részén élt közösségeknél a középső neolitikum második felében. A bemutatott tárgyak bizonyos jellegzetességei erősíteni látszanak a szimbolikus jellel ellátott („északi”) arcos edények és az M-jeles („déli”) szakálháti arcos edények, illetve rajtuk keresztül a tiszadobi-bükki és szakálháti kerá- miaművességgel jellemezhető közösségek szellemi hagyományának alapvetően azonos gyökerét. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönetemet fejezem ki Nagy Józsefnek és feleségének, Ildikónak a Szegi lelőhely bejelentéséért, illetve az évek során nyújtott baráti közreműködésükért. Köszönöm kollégáimnak, hogy feldolgozásra átengedték neolitíkus településeiket: dr. Wolf Máriának Encs-Kelecsény és Mezőkeresztes-Cet- halom lelőhelyet, dr. Koós Juditnak Felsővadász-Várdomb és Hejőkürt-LIDL logisztikai központ lelőhelyet, valamint Szörényi Gábor Andrásnak Sajóvámos-COOP lelőhely neolitikus objektumát. Végül, de nem utolsósorban hálával tartozom Homola G. Krisztinának és Nagy S. Józsefnek a tárgyrajzok elkészítéséért, valamint Tóth Edinának a rásony- sápberencsi lelet összeállításáért. RÖVIDÍTÉSEK HÓM — Herman Ottó Múzeum HÓM RégAd — Herman Ottó Múzeum Régészeti Adattára MNM — Magyar Nemzeti Múzeum AVK — alföldi vonaldíszes kerámia kultúrája B.-A.-Z. — Borsod-Abaúj-Zemplén megye Fá - fenékátmérő Szá - szájátmérő V — vastagság IRODALOM BOGNÁR-KUTZLÁN, Ida 1966 Das Neolithikum in Mindern.. Archaeologia Austriaca 40. 249-280. CASHMORE, Lisa—UOMINI, Natalie-CHAPELAIN, Amandine 2008 The evolution of handedness in humans and great apes: a review and current issues, journal of Anthropological Sdences 86. 7—35. CSENGERI Piroska 2000 A bükki kultúra települése Felsővadász-Vár- dombon. Szakdolgozat, Eötvös Loránd Tudomány- egyetem Bölcsészettudományi Kar, kézirat. i
