A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Bodnár Mónika: Egy igaz barátság története. Herman Ottó és Pósa Lajos, valamint családjaik kapcsolata levelezéseik tükrében
Egy igaz barátság története. Herman Ottó és Pósa Lajos... 431 arczomat, mely félév óta makacs kiütések tanyája. Azt mondják: idegbaj; „rossz beidegzés” — a „nervus svmpaticus rendellenes működése”. Értse a ki tudja. Én nem értem. Édes jóságom, Írj, vagy Írass, ha dolgotok jobbra fordult s ha nem — amitől isten őrizzen — akkor is tudósíts hogy mi van veletek. És jőjetek már be lakni, arról a szörnyű helyről. Nagyon nyugtalankodunk miattatok. — Ezer csókkal és üdvözlettel mindkettőnktől a te igazlelkű, híven szerető Camillád. 33. Fond 143/ (OSZK Kézirattára) 2 oldalas kézírásos levél, Herman Ottóné Borosnyay Kamilla - Pósa Lajosné Andrássy Lídiának Budapest, 1908. február 14. Szeretett Lidikém, elszomorított az a híred, hogy egészségi állapotod nem akar javulni. Csak szorosan tartsd magad az orvos utasításához és: pihenj, pihenj!... Lakást okvetlen fogsz kapni, még ha csak a legutolsó héten keresed is, de egészséget kapni, az már sokkal, de sokkal bajosabb, az pedig az első és fő, és elengedheteden föltétele a boldogságnak! Mi, édesem, mostanság nem igen mehetünk hozzátok, mert a rossz időjárásmi, ködtül, sármi, meghüléstül való félelem engem valósággal a gyávaságig lenyűgöz. Mint gondolhatod, nem magamat féltem, hanem a jóságos öregemet, aki nagyon inklinál az ilyen téli katarrhusos állapotokra. Olyan sok borzasztó és hirtelen rossz kimenetelű bajokról hall és olvas az az ember, hogy elveszíti minden bátorságát és nem tesz egyebet, mint óvatoskodik és aggódik. Legalább én olyan vagyok. De ha szép, állandó száraz idők állnak majd be----r öpülünk hozzátok, hogy annyi bú és keserűség után erőt merítsünk egymás példájából és vigasztalásából. Valami jobb hírt vár és ezerszer ölel kislányoddal együtt, uradat a legszívesebben üdvözölve örökké hűségesed Herman Ottónéd. Bpest, 1908. febr. 14. 34. Fond 143/ (OSZK Kézirattára) 2 oldalas kézírásos levél, Herman Ottóné Borosnyay Kamilla — Pósa Lajosné Andrássy Lídiának Budapest, 1908. június 20. Bpest, 1908 juni. 20 Drága kis Lidikém, reszkető kézzel, de mégis írok! Elmentem útra egészségesen s haza hoztak - csaknem félhalva. Nagyon beteg vagyok és — ocsmány. Egy rettentő neuralgikus baj támadott meg, mely mérges kiütésekkel szokott fellépni és idegrángásokkal, melyek kimondhatatlanul fájdalmasak. Úgy szeretnélek már annyi idő múltán, karjaimba szorítani benneteket s mégis, arra kell kérjelek: ne jőj! Irtózatos vagyok! Hanem irj én édes lelkem, meddig maradtok még Pesten? Ha Isten megengedi, hogy még egyszer fölépüljek, röpülök hozzátok, hisz az lehetetlen, hogy a jövő őszig ne lássuk egymást. Nem is volt szükség a népeimnek, megmondják: ki keresett. Ahogy megláttam a kártyátokat, a hófehér liliomot, tiszta lelketek s édes arczotok mását — tudtam, hogy ti jártatok itt. Ezer öleléssel, csókkal változatlan szeretettel Camillád. 35. Fond 143/ (OSZK Kézirattára) 1 oldalas kézírásos levél, Herman Ottóné Borosnyay Kamilla — Pósa Lajosné Andrássy Lídiának Budapest, 1908. június 28. Bpes(t), 1908. juni 28. Drágám, lelkem, Lidikém, Most már hívlak. Nem mintha meggyógyultam volna - többet szenvedek, mint valaha — de a baj külső nyomai, melyek azt szörnyűvé teték, legalább enyészőben vannak. Az idegfájdalmak azonban fokozódtak, s olykor csaknem az őrületbe kergetnek. — Hacsak egy fertály órácskára is, de jőj! Hadd lássalak, hadd halljam kedves hangodat. Maradjon az velem vigasz, biztatásképpen! De délután jőj édes-édes. Szeretettel, óhajtva vár Camillád. 36. Ms 273/65 (MTA Könyvtárának Kézirattára) 3 oldalas kézírásos levél, Pósa Lajos Herman Ottónak Nemesradnót, 1908. július 22. Nemesradnót, 1908 julius 22. Édes Ottó Bátyám! Arany szivük felénk dobogását meleg szeretettel viszonozzuk. Az 50 korona felét átadjuk az elöljáróságnak, a másik felét pedig oda fordítjuk, a hol a szükség a legnagj^obb és a szemérem nem engedi a kéregetést. Bizony, bizony nagy itt a pusztulás. Az Isten sújtó karja nagj'on megpattogtatta szülőfalum fölött haragos tűzostorát. Még az a szerencse, hogy az aratás most folyik, mert ha az élet bent lett volna már a csűrökben: óriásilag tetézte volna a kegyetlen csapást. Minket nagyon szivén talált a szerencsétlenség. Szegény édes anyámnak teste töredelme volt az a fehér Ids ház. O építtette, mint szegény özvegyasszony, hogy legyen hol megpihennem, ha a nagy világból hazatérek. Most egy nagy fekete romhalom. Három égett, öreg ákáczfa meredez rám az egészből. Virágos kertünknek szegfű hamuját, mentaporát hordja széjjel a szél. Ha most édes anyám föltámadna: sírva, jajongva futna vissza a temetőbe örök álmát tovább aludni. Áldja meg az Isten minden lépésüket, hogy megemlékeztek a radnótiakról. Szivük jóságában megfürdettük árnyékos lelkünket s ott lebeg mindkettőjük fölött szeretettel, hálával. Maradok szerető öccse Pósa Lajos
