A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Bodnár Mónika: Egy igaz barátság története. Herman Ottó és Pósa Lajos, valamint családjaik kapcsolata levelezéseik tükrében
432 Bodnár Mónika 37. Ms 273/88 (MTA Könyvtárának Kézirattára) 4 oldalas kézírásos levél, Pósa Lajosné Herman Ottónak Nemesradnót, 1908. augusztus 7. AZ ÉN ÚJSÁGOM SZERKESZTI PÓSA LAJOS feliratos levélpapíron. Nemes Radnót 1908 Aug 7. Édes, aranyos Ottó bácsi! Jóságos keze Írását, s benne nagy szive szeretetét, angyali jó asszonykája gyötrő szenvedésének fájó elsóhajtását vérző szívvel, könnyes szemmel olvastuk. Drága jó lélek! Mennyit is kell neki szenvednie! S képzelem kétszeres az ő fájdalma, hogy árván, az ő betakaró szárnyikója nélkül tudja az ő lelke felét, drága Ottó bácsit. Én édes Istenem de nagy is a te hatalmad! Sebet metsző kezed hullassa mihamar a gyógyulás enyhe balzsamát! A merre most nézek, a merre lelkemet röpítem, hol szeretteim laknak, mindenütt a bal sors bút hozó, bajt szülő, fekete hollója ütötte fel tanyáját; Tegnap sürgönyileg tudatták, hogy öreg édes anyám aggodalmassan beteg korházba, vagy szanatóriumba szállítják, meg remegett a lelkem egy bús sejtelemtől. Ugyancsak a napokba kaptam egy bút hozó üzenetet, hogy legkisebbik nővérem, Sebők Gyuláné borda gyulladásban, és tüdő hurutban Erdélyben, Szováta fürdőbe fekszik. A hova haladéktalanul mennie kellett, a most hirtelen fellépett baj folytán. A legöregebb nővérem pedig szegény asszonyka, az izületi csúz visszamaradványával majdnem béna a lábaira. Tehetetlenül a meleg szoba áristomára van kárhoztatva. Most meg az én édes, aranyos Kamillám tört szárnyakon vergődik. Úgy tele van a szívem könnyel drága Ottó bácsi, hogy szinte megfuladok bele. Jaj Istenem, most veszem csak észre hogy milyen hibát tettem! A helyett hogy vigasztalnám drága Ottó bácsit nagy szomorúságában, a bajok a fájdalmak könnyes kendőjével integetek. Össze kulcsolom a kezemet, s velem együtt ártadan virágom Sárikám is. S úgy kérjük a jo Istent, fordítsa szívünk, édes szerettei felé orczáját s éltető tavaszt, zsendülő egészséget leheljen reájuk. Ammen! Ölelje meg mindhármunk helyett is édes betegét szívünk igaz szeretetével. Öleljük vele együtt drága Ottó bácsit is és arra kérem, ne fárassza most arany szárnyait a hozzánk való repüléssel, legyen egészen az édes szenvedőé. sírig hűséges tisztelő szerető Liduskájuk Az elöljáróságnak küldött 25. koronáról itten küldöm a nyugtát. Pósáné u. i. Arany szíve gazdag adományát a következő hajléktalan szemérmes szegények közt osztottam fel: Bodon Gyula, Bán Géza, Vas István, Petcz Pósa Lajos, Kalas Bodon J ános. 38. Fond 143/ (OSZK Kézirattára) 2 oldalas kézírásos levél, Herman Ottóné Borosnyay Kamilla - Pósa Lajosné Andrássy Lídiának Budapest, 1908. szeptember 7. Budapest, 1908. szept. 7. Kicsi Lidikém, én nem kérdezem sem a vándor felhőt se a fúvó szellőt felőletek, mert azok közönyösek és buták; bánják is ők, hogy élnek halnak-e azok a boldogtalanok, akik fölött elvonulnak, ők csak mennek a maguk természet szabta utján azt se tudják miért, hova, meddig. Én egyenesen hozzád fordulok a kérdéseimmel. írd meg édesem, hogyan éltek mit csináltok? A kedves szegény Radnóth fölocsudott- e némileg a csapás után és kezdi e bontogatni égett szárnyait a jólét némi visszatérd jeléül? írd meg azt is, készültök-e már haza — otthonrul? Ugy-e sokat kérdezek, da ami ennél is rosszabb, minden kérdésre választ is kérek. Én itthon vagyok mintegy 2 hete javultan, de nem gyógyulva. Az orvosok szerint: idő és türelem kell csupán, hogy minden rendbe jöjjön. Már negyedik hónapja, hogy ezt hallom és amellett csak sze(n)vedek és szenvedek. Kedves soraid várva-várja sok szeretettel csókoló Hermannéd. 39. Fond 143/ (OSZK Kézirattára) 3 oldalas kézírásos levél, Herman Ottóné Borosnyay Kamilla - Pósa Lajosné Andrássy Lídiának Budapest, 1908. október 28. Aranyos Liduskám, köszönöm a kölcsön komiét. Eleget okultam. Nem hiába van a Vajda János emlékének szentelve, aki egy félszázad előtt így írt már: „Bömböl a szikla, csuklik a völgy, Fekötötte benne valaki magát!” (: Ha úgy irta volna: Csuklik a szikla, bömböl a völgy, épen olyan szép és olyan igaz lett volna:) Ennek az „új” iránynak az atyamestere elment Párisba, ott teleszedte a batyuját Paul Verlain, Baudelaire sat. sat. impressiókkal, hazahozta a hátán s az epigonjai most men- degélnek a nyomán és csengetik ki a batyubul, amihez hozzáférnek. A „mester” nem igen bánja: jut is marad is, gondolja, van ott még elég, ahol ez termett... Szegény Arany! jó hogy nem érte. Imi az én benyomásom. — De persze ezt csak neked csak sub rosa írtam meg. — Kedves betegeidnek gyors javulást kíván téged a viszondátásig is sokszor csókoló és igazán szerető Hermannéd. Budapest, 1908. okt. 28. 40. Fond 143/ (OSZK Kézirattára) 2 oldalas kézírásos levél, Herman Ottóné Borosnyay Kamilla - Pósa Lajosné Andrássy Lídiának Budapest, 1908. november 28. Bpest, 1908. nov. 28. Kedves Aranyom, Hát mi már olyan malőrösek vagyunk! Ha hétszámra itthon guggolunk, egy lélek nem nyitja ránk az ajtót,
