A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)
Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Bartha Lajos: Herman Ottó csillagai
396 Bartha Lajos Herman Ottó azonban többet is tett Hell Miksa, Sajnovics János és a vardői expedíció megörökítéséért. Felismerve, hogy idejét és szakismereteit meghaladja a csillagászok munkájának beható kutatása, 1904-ben felkérte a budapesti M. Kir. Tudományegyetem ismert nevű (és népszerű) csillagászat-geofizika magántanárát, Kövesligethy Radót (1862—1934), hogy terjessze a Magyar Tudományos Akadémia elé Sajnovics János latin nyelvű leveleinek és teljes útinaplójának magyar nyelvű kiadását. Kövesligethy lelkesen felkarolta az ügyet, és maga is kapcsolatba lépett dániai, norvégjai levéltárakkal az esetleg ott fellelhető magyar iratok felkutatása érdekében. A Magyar Tudományos Akadémia azonban nem siette el a kiadás megtárgyalását. Kövesligethy csak 1907. december 17-én kelt levelében tájékoztathatta Herman Ottót. „Igen Tisztelt Uram! Örömmel tudatom, hogy a Magyar Tudományos Akadémia III. osztálya tegnap tartott ülésében lelkesedéssel elfogadta jelentésem alapján Nagyságodnak három évvel ezelőtt beadott, Sajnovics leveleinek kiadására vonatkozó indítványát. A hosszú időköy alatt nem voltam tétlen, és sikerült néhány értékes adat birtokába jutnom. [...] Hoyyá testem végre, hogy ayt a benyomást nyertük ay Akadémiában, hogy talán meg sem fogunk állani Sajnovics leveleinél, és hogy lehetőleg a két tudósnak együttes emléket állítunk. [...] Kötelességem végre hoyyátenni még, hogy ay osytálytitkár úr a jelentésemet röviden elreferálván, csak ay én nevemet említette. Syót kérve természetesen igen határozottan kijelentettem, hogy ay én indítványom kiyárólag Nagyságod indítványának folyománya, amint azjelentésemben ki is volt emelve. A keydeményeyés ténye valamelyes formában a kiadandó munkában is meg kell, hogy legyen. Kiváló tisztelettel vagyok — Nagyságos Uram késységes syolgája. Kövesligethy Radó. A kiadás ügye azonban lassabban haladt. Kövesligethy 1908. február 19-én csak a következőkről tájékoztatta Hermant: „Nagyságos Uram! A madárvonulásra és madárphainológiára vonatkoyó syép értekezéseit, nemkülönben a Sajnovics leveleinek kiadását tárgyaló syíves és meleg hangú levelét hálásan kösyönöm. E kösyönetem nyilvánítása eddig csak ayért késett, mert egyidejűlegjelenteni akartam, hogy a tőlem telhetőt ay ügy sürgetése érdekében megtettem. [...] Koppenhágába két levelet írtam. [...] Más levél Norvégiába és Weiss direktor úrnak ment, mindkettő arra is vonatkoyik, hogy Sajnovics naplója kikutattassék. Ügy óhajtom, hogy ay egésy anyag a jövő júniusig együtt legyen, hogy télen át a kiadás munkájába foghassunk. Itthon egyidejűleg átkutatjuk ajeysuita collegiumokat, a mire a Tater provinciálistól kértem engedélyt. 6 MTA Könyvtár, kézirattár, MS 264. Kitűnő tisztelettel vagyok, Nagyságos Uram, — aláyatos syolgája — Kövesligethy Radó. Bár ez a terv csak jámbor óhaj maradt, eredménye mégis volt: Bécsben előkerült Sajnovics János — korábban már ismert, de időközben elkallódott — naplója az Egyetemi Obszervatórium könyvtárából. Eközben Kövesligethy megnyerte a kutatás ügyének tanítványát, P. Pinyger Ferenc (1872—1941) jezsuita tanárt Hell és Sajnovics utazásának részletes feltárására. Pinzger aprólékos, sok éves gondos kutatással elvégezte a Herman Ottó által kezdeményezett munkát. 1911-ben részletes tanulmányban ismertette a magyar csillagászok északi utazását (Pinzger 1912). Herman Ottó örömmel látta kezdeményezésének első eredményét, ám most már tovább buzdított: P. Pinzger Ferenc írta 1920-ban kiadott monográfiája bevezetőjében: ,yly ősy tudós ayonnal válasyolt, elismerését fejeyte ki, de soraiból kilryett ay a gondolat, hogy Hell bővebb ismertetést is érdemelne, buydított is erre a vállalkozásra.” A részletes feldolgozás — az 1. világháború következtében —, a tervezettnél jóval szerényebb terjedelemben, 1920—22-ben jelenhetett meg (Pinzger 1920). Herman Ottó már nem érhette meg ennek a munkának megjelenését. A magyarországi csillagászat azonban nem feledheti el azt a tevékenységet, amelyet ezen a téren — szinte csak mellékesen, de nagy lelkesedéssel — kifejtett. Szorgalmazásának nyomán jelent meg Pinzger Ferenc monográfiája, amely nem csak Hell életrajzát, de levelezését is tartalmazza. Az általa oly nagyon sürgetett Sajnovics-útinapló teljes magyar szövege is napvilágot látott — igaz, hogy csak háromnegyed évszázaddal a halála után —, az eredeti kézirat alapján (Sajnovics 1990). És alighanem az ő hatására bontakozott ki Vardő szigetén a ma is eleven Hell—Sajnovics kultusz. A világháború után újjáépített városházán előbb norvég nyelvű, jelenleg pedig már magyar és szlovák emléktábla őrzi a magyar csillagászok emlékét. A MAGYAR NÉP CSILLAGISMERETE Herman Ottó jelentős, talán ma sem kellően méltányolt hozzájárulása a magyarországi csillagászat történetéhez a „népi csillag-ismeretre” vonatkozó adatgyűjtése. A magyarság néprajzával, elsősorban az általa ős'foglalkozásnak nevezett tevékenységgel (pásztorkodás, halászat stb.) kapcsolatban mindenképpen ismerkednie kellett az égboltra vonatkozó népi tudással. Személyes gyűjtését a halála évében kiadott, a nyelvtudományt és MTA Könyvtár kézirattár, MS 264/265. Bíróné Rákóczi Márta szívességéből közölhetem.
