A Herman Ottó Múzeum évkönyve 53. (2014)

Tanulmányok a Herman Ottó emlékév tiszteletére - Bartha Lajos: Herman Ottó csillagai

Herman Ottó csillagai

397

6. kép. Népi csillagnevek gyűjtési területe a 19. sz. végéig. A körök Herman Ottó gyűjtőhelyeit, a pontok más gyűjtők helységeit jelzik, a nyilazott körök nagyobb területek regionális gyűjtését mutatják (Mándoki László alapján)

Fig. 6. Collecting area of folk star names until the end of the 19th century (After László Mándoki)

a néprajzot összekapcsoló 500 oldalas műve, „A magyar pásztorok nyelvkincse” tartalmazza. Ebben már külön fejezetet szentelt a „pásztorcsillagászat”-nak (Herman 1914, 624—631).

Hazánkban a népi csillagnevek, csillagmondák rendszeres gyűjtését az 1830-as évek végén az ugyancsak polihisztor Fugossy József (1812—1884) kezdte meg. Gazdag gyűjteményének csak töredéket dolgozta fel, a listáját a magyar mitológiakutatás klasszikusa, Ipolyi Arnold (1823-1886) tette közzé (Ipolyi 1854). Lugossy csillagnév gyűjtése, bár még ma is fontos kiindulási alapként szolgál, magán hordozza az akkor kibontakozó szellemi néprajz gyermekbetegségeit: hiányos a gyűjtés helyének, az adatközlők foglalkozásának közlése; többször „népi” csillagnévként sorolja fel a kalendáriumok, tankönyvek latinból vagy németből fordított tudományos megnevezéseit.

A 19. század második felében, néhány alkalmi adatgyűjtést leszámítva (pl. Fásftr István, Gönczi Ferenc, Katona Fajos), Jankó János és Kálmány Fajos (1852— 1919) végzett jelentős gyűjtőmunkát az 1880—1900-as években.8 Herman Ottó úgy ítélte meg, hogy saját

8 A magyarországi csillagnév gyűjtés kezdeteiről Zsigmond Győző közöl áttekintést: Zsigmond 1999, 23-27.

helyszíni kutatásával ki kell bővítenie elődeinek adatait. Vizsgálatait 1895-től 1899-ig végezte 19 helyen, lényegében Magyarország akkori egész területét átfedően (Erdély kivételével). Meglepő módon az általa személyesen feljegyzett csillagneveket és pásztorismeretet könyvében nem közölte teljes egészében. Gyűjtőnaplóját csak fél évszázad múltán MándokilAsgló néprajzkutató (1935—1980) tette közzé (Mándoki 1966, 169—177). Adatait főleg a Duna—Tisza közének északi részén, a Dél-Dunántúlon, a Hajdúságban jegyezte fel, alkalmanként az adatközlő nevével, máskor csak a foglalkozás feltüntetésével (pl. csikósok, gulyások, kanászok). Lugossytól eltérően a magyar csillag/csil- lagkép neveket azonosítani igyekezett a nemzetközi (görög—latin) tudományosan használt konstellációval.

A teljesség érdekében átvett a Kandra Kabos, Lugossy József és Lázár István által összeállított listákból, valamint a Magyar Nyelvőr c. folyóirat körkérdésére küldött válaszokból is több megnevezést. Felsorolásában gondosan feltünteti ezeket a forrásokat. Jegyzéke ezért Mándoki szerint inkább „Parasztcsillagászat”-nak mondható, bár maga Herman valóban főként a ridegpásztorok körében gyűjtött. Egyes megnevezéseknél pedig maga is feltünteti, hogy „nem népi név”.